adozona.hu
AVI 1996.3.35
AVI 1996.3.35
A szolgáltatásimport esetén fennáll az áfa-fizetési kötelezettség [1989. évi XL. tv 1. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. Rt. a felperes megbízásából 1988. évben licencszerződést kötött a G.-B. AG német céggel sörök gyártására és értékesítésére. A PM Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága Külkereskedelmi Ellenőrzési Központ 1991. március 12-től 1991. május 6-ig terjedő időszakban ellenőrzést tartott az I. Rt.-nél, melynek eredményeként az elsőfokú vámhivatal az 1991. augusztus 8-án kelt határozatával a felperest vám, vámkezelési díj, statisztikai illeték, áfa és áfa-bírság címén összesen 63 427 149 F...
AVI 1996.3.35 A szolgáltatásimport esetén fennáll az áfa-fizetési kötelezettség [1989. évi XL. tv 1. §].
Az I. Rt. a felperes megbízásából 1988. évben licencszerződést kötött a G.-B. AG német céggel sörök gyártására és értékesítésére. A PM Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága Külkereskedelmi Ellenőrzési Központ 1991. március 12-től 1991. május 6-ig terjedő időszakban ellenőrzést tartott az I. Rt.-nél, melynek eredményeként az elsőfokú vámhivatal az 1991. augusztus 8-án kelt határozatával a felperest vám, vámkezelési díj, statisztikai illeték, áfa és áfa-bírság címén összesen 63 427 149 Ft összeg megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1991. november 25-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A vámhivatal az áfa-fizetési kötelezettség alapját a perbeli licencszerződésben az 1989. május l-jétől 1999. április 30-ig terjedő időszakra meghatározott minimum 830 ezer hl sör után fizetendő 4 DM/hl licencdíj figyelembevételével 3 320 000 DM, illetőleg 146 652 368 Ft összegben állapította meg. A felperes keresetében a vámhivatali határozatok megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy a német céggel megkötött licencszerződés nem áfa-köteles; áfa-fizetési kötelezettség megállapítása esetén sem a 10 éves időszakra számított licencdíj, hanem a negyedévenként megfizetésre kerülő díjak után kell az áfát megfizetnie. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a felperest az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: áfa-tv) 1. §-a alapján forgalmiadó-fizetési kötelezettség terheli. A KSH ágazati besorolása szerint a perbeli szerződés szolgáltatásimportnak minősül, ezért a felperes adófizetési kötelezettsége a negyedévenként kifizetésre kerülő licencdíjak után keletkezik és azt a felperes az áfa-tv 65. §-ának (1) bekezdése alapján külön felhívás nélkül az adóigazgatási jogszabályban meghatározott időben és módon köteles megállapítani, bevallani és a levonások után befizetni. Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét, helyes indokai alapján helybenhagyta. Ítéletének indokolásában hangsúlyozta, hogy a technológiai receptura átadása nem tekinthető árubehozatalnak, így a licencszerződés mellett árubehozatal az országba nem történt, ezért az szolgáltatásimportnak minősül.A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálat iránti kérelmet. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a jogszabályok téves értelmezése alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az anyagi értéket képviselő jog importálása az áfa-tv alapján a szolgáltatásimport körébe tartozik. A téves jogértelmezést az alapozta meg, hogy a bíróságok döntésüket kizárólag az áfa-tv-re és a KSH állásfoglalására alapozták és nem vették figyelembe a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében, valamint a végrehajtására kiadott 7/1974. (X. 17.) KkM rendelet 5. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést. E jogszabályok alapján ugyanis az anyagi értéket képviselő jog sem nem áru, sem nem szolgáltatás. A papír alapanyagon behozott dokumentáció az államhatáron történő megjelenése után vámáruvá vált, és azt árubejelentési és vámkezeltetési kötelezettség terhelte. Ebben az esetben pedig az anyagi értéket képviselő jog díját a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: PM-KkM r.) 92/A. §-ának (1)-(3) bekezdése alapján vámértéknövelő tényezőként kell figyelembe venni. Ha a Legfelsőbb Bíróság is szolgáltatásnak tekinti az anyagi értéket képviselő jog díját, akkor is az önadózás szabályaival szemben a fizetéses adózás szabályait kell alkalmazni. Mindezek alapján az alperes az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A felperes, helyes indokai alapján a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás szerint az ügyben eljárt bíróság a tényállást helyesen állapították meg és a jogszabály megfelelő alkalmazásával érdemben is helytálló döntést hoztak. A megyei bíróság jogerős ítélete megalapozott és törvényes. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal kapcsolatban a következőkre mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság.
Az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség keletkezését, tárgyát és alapját az áfa-törvény szabályai szerint kell megállapítani abban az esetben is, ha az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény alapján a vámhatóság jár el adóhatóságként. A vámhatóság eljárásának szabályait e körben ugyancsak az áfa-törvény, illetve az adózás rendjéről szóló törvény állapítják meg. Ezt támasztja alá a PM-KkM r. 69. §-ának (3) bekezdése is, amely szerint a vámmal együtt fizetendő adóra akkor kell a kiszabás, a közlés, az esedékesség, a fizetés, a helyesbítés, a behajtás, az elévülés és a jogorvoslat tekintetében a vámra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni, ha arra más jogszabályi rendelkezés nincs. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályok tehát adóügyben import esetén is csak akkor kerülnek alkalmazásra, ha valamely vámjogi fogalomra maga az áfa-tv utal. Az áfa-tv az adó tárgyát egyértelműen meghatározza. A 6. § úgy rendelkezik, hogy a termék és szolgáltatásnyújtás elhatárolásánál a KSH-besorolás az irányadó. A KSH pedig a perbeli licence szerződést - az alperes által sem vitatottan - a szolgáltatási tevékenységek jegyzékébe besorolt tevékenységnek minősítette. De nem lehet szó termékimportról azért sem, mert ezen ügyletben a szerződés tárgya dolog tulajdonjogának átruházása. Erre tekintettel helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperes szolgáltatásimport után köteles általános forgalmi adót fizetni. Szolgáltatásimport esetén az áfa-tv 24. §-a szerint az adófizetési kötelezettség számla kézbesítésének (1991. január 1. előtt a számla kézhezvételének), számla hiányában az ellenérték kiegyenlítésének időpontjában keletkezik. Nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek a kivetéses adózás szabályainak alkalmazására való hivatkozása sem, mivel az áfa-tv 65. §-a alapján a kivetéses adózás szabályait csak termékimport esetén kell alkalmazni.
Nem volt jelen ügy tárgya a vámfizetési kötelezettség. A felülvizsgálati kérelemre figyelemmel azonban rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az anyagi értéket képviselő jog díját a PM-KkM r. 92/A. §-a szerint vámértéknövelő tényezőként akkor lehet figyelembe venni, ha van olyan áru, amelynek értékét növelheti; az a papír, amelyre a szellemi alkotást leírják, nem ilyen áru.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.25.685/1993. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 1994.94 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
