adozona.hu
AVI 1996.3.33
AVI 1996.3.33
A biztosítási szerződés alapján kapott kölcsön sem minősül bevételnek (1989. évi XLV. tv 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint az m.-i S. Vállalat felperes 1991 május 24-én 51 dolgozója javára életbiztosítási szerződést kötött a C. Biztosító Rt-vel 5 éves időtartamra.
Az alperes az 1990. és 1991 évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett a felperesnél és az 1993. június 21-én kelt határozatában a felperest összesen 5 746 000 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözet megfizetésére kötelezte, illetőleg az adóhiány után 2 870 000 Ft bírságot, valamint 2 515 000 Ft késedelmi pótlékot alkalmazott. Az i...
AVI 1996.3.33 A biztosítási szerződés alapján kapott kölcsön sem minősül bevételnek (1989. évi XLV. tv 3. §)
A per adatai szerint az m.-i S. Vállalat felperes 1991 május 24-én 51 dolgozója javára életbiztosítási szerződést kötött a C. Biztosító Rt-vel 5 éves időtartamra.Az alperes az 1990. és 1991 évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett a felperesnél és az 1993. június 21-én kelt határozatában a felperest összesen 5 746 000 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözet megfizetésére kötelezte, illetőleg az adóhiány után 2 870 000 Ft bírságot, valamint 2 515 000 Ft késedelmi pótlékot alkalmazott. Az indokolás szerint a biztosítási szerződés alapján a felperes 1991. június 4-én a biztosítások egyösszegű díját átutalta a biztosító részére 6 620 000 Ft összegben A díj megfizetését követően a munkavállalók 3 873 000 Ft összegben egyszeri kölcsönt vettek fel, amely - a biztosító által levont 10% költség után - a befizetett biztosítási díj 65%-át érte el. A kölcsönfelvételt az adóhatóság az 1989 évi XLV. törvény (továbbiakban: szja-tv) 33. §-ának (3) bekezdése alapján személyi jövedelemadó-kötelezettség alá vonta.
Fellebbezés folytán az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásból kitűnően a felperes a munkavállalókat nagy összegű, késleltetett adófizetési kötelezettséggel járó jövedelemhez kívánta juttatni. A díjtartalék 65%-ának felvétele a rendelkezési jog megszerzését jelenti. Ez pedig személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettséget von maga után a törvény 33. §-ának (3) bekezdése és a 67. §-ának 28 pontja alapján.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A városi bíróság 1994. május 25-én kelt ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte A bíróság álláspontja szerint a biztosítottak részére a biztosítási szerződés nyújtott lehetőséget a kölcsön felvételére, amely a biztosítási szerződésnek egyik szolgáltatása volt. A kölcsön felvétele a biztosítási díj 65%-a erejéig terjedt. Ez nem jelentette sem a biztosítás megszűnését, sem visszavásárlását, sem értékesítését. Következésképpen nem valósult meg a törvény 67. §-ának 28. pontjában foglalt egyik rendelkezési jog sem, ezért a kölcsön felvételéhez nem fűződik személyi jövedelem adó-fizetési kötelezettség.
A megyei bíróság 1994. november 22-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Leszögezte az indokolásban a megyei bíróság, hogy a kölcsönt nem lehet a biztosítási összeg előre hozott kifizetésének tekinteni.
A kölcsön felvételére a szerződés 8. pontja nyújtott lehetőséget, amely feljogosította a biztosítottat a díj 65%-ának megfelelő összegű kölcsön felvételére, amely után a C Biztosító kamatot is felszámított. A szerződés arra is lehetőséget nyújtott, hogy a kölcsönt bármikor visszafizessék, de arra is, hogy annak elmaradása esetén a biztosítási esemény bekövetkezésekor, illetőleg a szerződés lejártakor a kamatokat és költségeket, valamint a felvett kölcsön összegét és a biztosítási díjat jelentő követeléseket egymásba beszámíthassák.
A megkötött életbiztosítási szerződés szerint a biztosítási esemény kétféle lehet. A szerződés 1996. június 4-én jár le. Amennyiben a biztosított ezt életében eléri, úgy igényt tarthat a biztosítási összegre. Ha ezt megelőzően elhalálozik, úgy a haláleset időpontjában örököse, vagy az előre megjelölt kedvezményezett részére kerül kifizetésre a biztosítási összeg.
A kölcsön felvételének időpontjában biztosítási esemény még nem következett be, így elméletileg és gyakorlatilag is kizárt, hogy biztosítási összeg felvételre kerüljön sor, illetőleg, hogy a kölcsön címén kifizetett összeget biztosítási összegnek lehessen tekinteni.
A biztosítottak a díj fedezete mellett a biztosítótól kölcsönt vettek fel, amelyet a szerződés lejáratáig (1996. június 4-ig) még hátralévő időben lehetőségük van egészben vagy részben visszafizetni.
A bíróság álláspontja szerint a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség a kölcsön felvételénél még nem, azonban annak az 1996. június 4. napján esedékes elszámolása esetén már fennáll.
Végül a megyei bíróság hivatkozott az APEH adónemek főosztálya által - a felperes részére megküldött - 4105-2/1992. állásfoglalásra, amely szerint a kölcsön felvétele nem jelenteti a rendelkezési jog megszerzését.
Az alperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság ítélete ellen Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
l. Álláspontja szerint nem helytálló a megyei bíróság ítéletének az a hivatkozása, hogy mivel a biztosítási szerződés a felperes és a biztosító között jött létre, így annak megszüntetésére, visszavásárlására csak a szerződő felek jogosultak.
A biztosítási szabályzat és a szerződés azt a tényt, hogy csak a munkáltató jogosult a visszavásárlásra, nem rögzíti
2. A szerződés 8. pontjában biztosított kölcsönfelvételi lehetőség - a bíróság álláspontjával szemben - nem tekinthető a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése szerinti kölcsönszerződésnek, mivel az tulajdonképpen - a díjtartalék 65%-ának megfelelő összértékben - a rendelkezési jog előrehozatalát jelenti.
Az 1990. évi XCI. törvény l. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződéseket a valódi tartalmuknak megfelelően kell értékelni. Erre figyelemmel a szerződésben megjelölt kölcsönt a biztosítási díj előrehozott kifizetésének minősítette és a biztosítás feletti rendelkezési jog megszerzésének időpontjaként az összeg felvételének napját állapította meg.
A felperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.
A felek a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívüli elbírálásához hozzájárultak.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályában fenntartotta.
Az indokolás szerint az alperes tévesen értékelte a kölcsönfelvételre vonatkozó megállapodást a biztosítási díj előrehozott kifizetéseként és ezért alaptalanul hivatkozik arra, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértést tartalmaz.
A perbeli jogvitánál az 1991. május 24-én létrejött biztosítási szerződésből kell kiindulni. A szerződés 8. pontja egyértelműen rendelkezik a díjtartalék terhére történő kölcsönfelvételi lehetőségről. A szerződés rendelkezik a kamatról, a költségről és a visszafizetés időpontjáról is.
Az 1989. évi XLV. törvény 33. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás díja után adókötelezettség akkor keletkezik, amikor a magánszemély a biztosításra rendelkezési jogot szerez. A 67. § 28. pontja pedig kimondja, hogy a 33. § (3.) bekezdésének alkalmazásában rendelkezési jog megszerzésének minősül, ha a magánszemély a biztosítást megszünteti, visszavásárolja, értékesíti.
A hivatkozott szerződés szerint a biztosítottak nem a biztosítási összeget, hanem kölcsönt vettek fel, ezáltal a biztosítást nem szüntették meg, nem vásárolták vissza és nem is értékesítették így az szja-tv 33. §-ának (3) bekezdése alapján a kölcsön felvételével adófizetési kötelezettség nem keletkezett.
Az szja-tv 1. §-a szerint a magánszemélyt összes jövedelme után ugyan adókötelezettség terheli, de a 2. § jövedelemként a magánszemély által bármilyen címen megszerzett vagyoni érteket (bevételt) vagy annak törvényben elismert költségekkel csökkentett részét definiálja és a 3. § a) pontjában külön kimondja, hogy nem minősül bevételnek a kölcsönként kapott összeg.
A biztosítási szerződésben megjelölt biztosítottak részéről a Ptk. 523. §-ának is megfelelő kölcsönszerződés alapján került sor pénzfelvételre - kamatfizetés ellenében. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sem minősül a kölcsönszerződés színlelt szerződésnek azáltal, hogy a kölcsön visszafizetésének időpontjaként a biztosítási szerződés lejáratát jelölték meg, illetőleg, hogy a kölcsön kamatokkal növelt összege a lejáratkor a szolgáltatási összegből levonható a biztosítási szerződés 8. pontja alapján. A Ptk. 296. §-a ugyanis lehetővé teszi a kötelezett számára a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelésének a beszámítását.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv II.27.234/1995. sz.)