adozona.hu
AVI 1996.2.31
AVI 1996.2.31
Az illetékmentesség csak akkor illeti meg a vevőt, ha a tulajdonjogot a szövetkezetből történő kiválás kapcsán szerzi meg [1992. évi II. tv 34. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I., II. és III. r. felperesek 1994. április hó 1. napján adásvételi szerződést kötöttek a B. Szövetkezettel mint tulajdonossal az M. K. tér 24. sz. alatti ingatlan megvásárlására vonatkozóan. Az ingatlan forgalmi értékét a szerződésben l 625 000 Ft-ban jelölték meg, amely vételár az áfát is tartalmazta. A vételár kifizetése úgy történt, hogy a felperesek az Sz. Szövetkezetben lévő üzletrésztulajdonukat 50%-os értékben 1994. április hó 1. napján, tehát az adásvételi szerződés megkötésének n...
AVI 1996.2.31 Az illetékmentesség csak akkor illeti meg a vevőt, ha a tulajdonjogot a szövetkezetből történő kiválás kapcsán szerzi meg [1992. évi II. tv 34. § (1) bek.].
Az I., II. és III. r. felperesek 1994. április hó 1. napján adásvételi szerződést kötöttek a B. Szövetkezettel mint tulajdonossal az M. K. tér 24. sz. alatti ingatlan megvásárlására vonatkozóan. Az ingatlan forgalmi értékét a szerződésben l 625 000 Ft-ban jelölték meg, amely vételár az áfát is tartalmazta. A vételár kifizetése úgy történt, hogy a felperesek az Sz. Szövetkezetben lévő üzletrésztulajdonukat 50%-os értékben 1994. április hó 1. napján, tehát az adásvételi szerződés megkötésének napján értékesítették az Sz. Szövetkezetnek, majd az üzletrészükért kapott összeg beszámításra került az adásvételi szerződés szerinti vételárba.Az elsőfokú hatóság az adásvételi szerződésben megjelölt forgalmi értéket nem fogadta el és helyszíni szemle alapján meghatározta az ingatlan tényleges forgalmi értékét 2 200 000 Ft-ban és kibocsátotta a 01. sz. fizetési meghagyást, melyben I. r. felperest 90 780 Ft vagyonszerzési illeték, a 02. sz. fizetési meghagyást, melyben II. r. felperest 33 300 Ft vagyonszerzési illeték és a 03. sz. fizetési meghagyást, mellyel III. r. felperest 12 680 Ft vagyonszerzési illeték megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyás ellen a felperesek fellebbezést nyújtottak be az alpereshez.
Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperesek keresetet nyújtottak be a városi bírósághoz, melyben az alperes által hozott közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára való kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint az alperes által helybenhagyott elsőfokú határozat teljességgel megalapozatlan, az elsőfokú hatóságnak nem volt joga a szerződésben meghatározott forgalmi értéket módosítani, az általa összehasonlító értékadatként közölt forgalmi értékek pedig az összehasonlításra nem alkalmasak, továbbá a szövetkezetből történő kiválás adó- és illetékmentes.
Az alperes írásban csatolt ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság által kiadott fizetési meghagyások és az alperes által a per tárgyát képező ügyben hozott másodfokú határozatok jogszerűek és megalapozottak. Az illetékhivatal az illetéktörvény 70. §-a szerint jogszerűen határozza meg az ingatlan forgalmi értékét, amennyiben a szerződésben meghatározott forgalmi értékkel nem ért egyet. Alkalmazhatja eljárása során saját szakértőit, illetőleg szükség esetén külső szakértőt is bevonhat. Az illetékhivatal által közölt összehasonlító értékadatok pedig a némi különbözőség ellenére is az összehasonlításra alkalmas adatok, értékelhetők és reálisak. Álláspontja szerint a felperesek tulajdonszerzése nem az Sz. Szövetkezetből történő kiválással történt, ennek megfelelően nem alkalmazható esetükben az 1992. évi II. tv 34. §-ának (1) bekezdése, ugyanis a felperesek üzletrészüket az adásvételi szerződés megkötését megelőzően értékesítették az Sz. Szövetkezet felé és az üzletrészük 50%-os értéken történt megvásárlását követően az üzletrészért járó forintösszeg került beszámításra az adásvételi szerződésben.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során megállapította azt, hogy az elsőfokú hatóság a módosított illetéktörvény 70. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint eljárva, helyszíni szemle megtartását következően, összehasonlító értékadatok figyelembevételével, az illeték fizetésére kötelezettek nyilatkozata ismeretében állapította meg a perbeli ingatlan tényleges forgalmi értékét. Nem alkalmazott külső szakértőt, hanem saját szakértője járt kint a helyszínen és saját adatbázisát vette figyelembe az összehasonlító értékadatok rögzítése során. A helyszíni szemle megtartásakor, 1994 októberében a felperesek nem jelezték azt, hogy az ingatlan vonatkozásában jelentős értéknövelő beruházást hajtottak volna végre, ennek megfelelően utóbb arra alappal nem is hivatkozhatnak.
A felperesek 1994. április hó 1. napján megállapodást kötöttek az Sz. Szövetkezettel arra vonatkozóan, hogy a felperesek mint eladók eladják az Sz. Szövetkezetnek mint vevőnek a tulajdonukban álló üzletrészüket 50%-os értéken. Ennek megfelelően I. r. felperest a megállapodás alapján 226 000 Ft-os üzletrészéért 113 000 Ft, II. r. felperest 292 000 Ft értékű üzletrészéért 146 000 Ft, III. r. felperest a 232 000 Ft értékű üzletrészéért 116 000 Ft illette meg. A felperesek ezt követően kötöttek adásvételi szerződést az Sz. Szövetkezettel mint eladóval arra vonatkozóan, hogy az Sz. Szövetkezet a tulajdonában álló M. K. tér 24. sz. alatti ingatlant 1 625 000 Ft-os vételárért eladja a felpereseknek mint vevőknek oly módon, hogy a vételárba beszámításba kerül a korábbi megállapodás szerinti üzletrészükért felpereseknek járó forintösszeg. Ennek megfelelően a bíróság álláspontja szerint a felperesek nem az 1992. évi II. tv 34. §-ának (1) bekezdése szerinti kiválással szereztek tulajdonjogot a perbeli ingatlanon, hanem azt adásvételi szerződéssel szerezték meg, így pedig a felpereseket a fent idézett jogszabályhely szerinti illetékmentesség nem illeti meg.
Az ítélet ellen az I. r. felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a fellebbezett, az I. r. felperesre vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta.
Az I. r. felperes fellebbezésével kapcsolatban a megyei bíróság azt emelte ki, hogy a felperes által csatolt és hivatkozott szakvélemény másként, mint az I. r. felperes véleményeként figyelembe nem vehető. Az elsőfokú közigazgatási hatóság összehasonlító adatokkal is alátámasztott szakértői véleményét a felperes bizonyítékokat nem tartalmazó hivatkozásai kétségessé, aggályossá nem tették, ezért szakértői bizonyítás elrendelésére a megyei bíróság sem talált kellő alapot.
(Békés Megyei Bíróság I.Pf.20.864/1995. sz.)