adozona.hu
AVI 1996.2.30
AVI 1996.2.30
Az illetékmentesség csak akkor illeti meg a vállalkozót, ha az újraértékesítési célzat a szerződésben is meg volt jelölve [1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek. f) p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1989. december 21-én kelt és 1990. május 7-én kiegészített - adásvételi szerződés alapján megszerezte a B. 193. tulajdoni lapon 14 687 hrsz. alatt, a 195. sz. tulajdoni lapon 14 689. hrsz. alatt, a 196. sz. tulajdoni lapon 14 690. hrsz. alatt nyilvántartott, összesen 1043 m2 területű panzió, vendéglátás, kereskedelmi és irodaépítési célú építésre alkalmas ingatlanok kezelői jogát.
Az illetékhivatal az 1992. március 25-én kelt fizetési meghagyásával a felperest 212 500 Ft visszt...
AVI 1996.2.30 Az illetékmentesség csak akkor illeti meg a vállalkozót, ha az újraértékesítési célzat a szerződésben is meg volt jelölve [1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek. f) p.].
A felperes az 1989. december 21-én kelt és 1990. május 7-én kiegészített - adásvételi szerződés alapján megszerezte a B. 193. tulajdoni lapon 14 687 hrsz. alatt, a 195. sz. tulajdoni lapon 14 689. hrsz. alatt, a 196. sz. tulajdoni lapon 14 690. hrsz. alatt nyilvántartott, összesen 1043 m2 területű panzió, vendéglátás, kereskedelmi és irodaépítési célú építésre alkalmas ingatlanok kezelői jogát.Az illetékhivatal az 1992. március 25-én kelt fizetési meghagyásával a felperest 212 500 Ft visszterhes vagyonátruházási és 1000 Ft ingatlan-nyilvántartási illeték megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt arra hivatkozással, hogy vagyoni jogot nem szerzett és - mint ingatlanforgalmazási tevékenységre jogosult vállalatot - a jogszabály szerint illetékmentesség illeti meg.
Az alperesi hatóság az 1992. július 23-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a kiszabott illetéket 100 075 Ft-ra szállította le. Egyúttal a különbözetként mutatkozó 113 425 Ft illeték törlését helyesbítés címén elrendelte. Tényként megállapította, hogy mivel a szerződésben szereplő B. 194. sz. tulajdoni lapon 14 688. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon a földhivatali határozat szerint a felperes semmiféle jogot nem szerzett, így ennek forgalmi értéke az illetékkiszabás szempontjából nem vehető figyelembe. Megállapította továbbá, hogy azon ingatlanok, amelyeken a felperes kezelői jogot szerzett, összesen 7 926 000 Ft forgalmi értéket képviselnek, ezért került sor az illetékalap, illetve a felperest terhelő illetékfizetési kötelezettség módosítására. Rámutatott arra, hogy a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint az ingatlanforgalmi tevékenység a szerződéskötés időpontjában az EÁOR 7423. tételszámhoz tartozott, amely tevékenységet a cégbírósági végzés szerinti tevékenységi kör felsorolása nem tartalmazta, így a felperes illetékmentességére alaptalanul hivatkozik.
A felperes keresetet terjesztett elő a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése iránt. Álláspontja szerint, ha a cégbejegyzési kérelem benyújtásának időpontjában érvényes besorolásnak megfelelően tevékenységi körük tartalmazta az ingatlanközvetítést, úgy az EÁOR-szám változása sem ezt, sem az illetéktörvény 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazását nem érintette.
Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte azzal az indokkal, hogy az 1987-ben a Központi Statisztikai Hivatal megrendelésére kiadott és forgalmazott Statisztikai nómenklatúrák sorozat "Szolgáltatási Tevékenységek jegyzéke" című kiadványban szereplő 7421 és 7423 kódszámmal ellátott tevékenységek összevetéséből kitűnően a felperes ingatlanforgalmazási joggal nem rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság a közigazgatási határozatokat az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a és a Pp. 327. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a becsatolt iratok és a felek nyilatkozatai alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól újraértékesítés céljából ingatlan tulajdonjogának, illetőleg kezelői jogának cégbejegyzés szerint ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozó által történő megszerzése.
A fenti rendelkezés értelmében az illetékmentesség kettős feltételhez kötött, egy részről a cégbejegyzés szerinti ingatlan forgalmazására való jogosultsághoz, másrészt az ingatlan tulajdonjogának, illetőleg kezelői jogának újraértékesítés céljából való megszerzéséhez.
A bíróság a cégnyilvántartás közhitelességéből következően megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság mint cégbíróság az 1990. február 14-én hozott, a felperes tevékenységi körébe tartozik a 7421-és tételszám alatt feltüntetett irodai és ügyviteli szolgáltatás, ingatlanközvetítés, és ugyancsak tevékenységi körébe tartozik az 5171-es és az 5173-as tételszámhoz kapcsolódó kereskedelmi és idegenforgalmi vendéglátás. Nem bizonyított viszont az a felperesi állítás, amely szerint a perbeli ingatlanok kezelői jogának a felperes általi megszerzése ingatlanértékesítés céljából történt volna.
Ezen követelmény hiányában pedig nem alkalmazható az illetéktörvény 26. §-a (1) bekezdésének f) pontjának rendelkezése és a felperest illetékmentesség nem illeti meg, függetlenül attól, hogy az adott időszakban ingatlanforgalmazási tevékenységre jogosult volt-e vagy sem.
A bíróság a kifejtettek alapján megállapította, hogy az elsőfokú hatóság a jogalapot tekintve a felperes fizetési kötelezettségét a jogszabályoknak megfelelően állapította meg, és azt csak az összegszerűség tekintetében megváltoztató másodfokú alperesi határozat nem sért jogszabályt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás rámutat, hogy a tv 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti illetékmentességnek két feltétele van, az, hogy a vállalkozó tevékenységi köre a cégbejegyzés szerint ingatlanértékesítést, illetve -forgalmazást tartalmaz és az újraértékesítési célzat a vagyonátruházás alapjául szolgálószerződésből megállapítható.
A másodfokú bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy az alperes az elsőfokú ítélet azon indokolási megállapítása ellen, miszerint, a felperes ingatlanforgalmazási tevékenységére a cégbejegyzése szerint jogosult volt, nem fellebbezett, ezért az elsőfokú ítélet ezen megállapítását a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta felül.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét azért utasította el, mivel nem találta megállapíthatónak a másik jogszabályi feltétel, az újraértékesítési célzat fennálltát.
A másodfokú bíróság helytállónak tartotta ezt a megállapítást. A felperes bár a másodfokú eljárás során egy újabb 1992. áprilisi szerződést kiegészítésként is csatolt, melynek 3. pontjában a felek az újraértékesítésben megállapodtak, az eredeti ingatlan-nyilvántartási és illetékkiszabási eljárásra benyújtott 1989- és 1990-es szerződésében az újraértékesítési célzat nem volt megjelölve. Az illetékkiszabási eljárás lefolytatása után írásba foglalt kiegészítés már nem alkalmas utólag a kedvezmény igénybevételéhez szükséges feltétel bizonyítására.
Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a felperes 1989-1990-ben kötötte az alapszerződéseket, az illetékkiszabási hatóság és az elsőfokú bíróság által alkalmazott 1990. évi XCIII. törvény 1991. január 1-jén lépett hatályba és rendelkezéseit a 97. § (1) bekezdése alapján a hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben kellett alkalmazni.
Az 1990. évi XCIII. törvény 91. §-ának (1) bekezdése, mind az azt megelőzően hatályos rendelkezések szerint illetékkiszabás célját szolgáló bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni. Ezt a bejelentési kötelezettséget a felperes a perbeli esetben 1990. május15-én teljesítette, amikor még az 1990. évi XCIII. törvény nem lépett hatályba, így nem lépett hatályba a 26. § (1) bekezdésének f) pontjában írt mentesség sem.
(Fővárosi Bíróság 58. Kf.33.482/1994. sz.)