adozona.hu
AVI 1996.2.23
AVI 1996.2.23
Ha az adózó tud eljárása jogellenes jellegéről, nem hivatkozhat arra, hogy a tőle elvárható körültekintést tanúsította (1990. évi XCI. tv 73. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egyéni vállalkozónál az alperes BAZ megyei igazgatósága a kiutalás előtti áfaellenőrzését végezte 1994. április hóra. Az ellenőrzés tapasztalatait az 1994. június 6. napján kelt jegyzőkönyv tartalmazza. A jegyzőkönyvi megállapítások alapján az elsőfokú hatóság határozatában a felperes terhére 1994. április hó vonatkozásában 254 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és az általános forgalmi adó jogosulatlan visszaigénylése miatt 127 000 Ft adóbírságot alkalmazott.
A határozat indo...
AVI 1996.2.23 Ha az adózó tud eljárása jogellenes jellegéről, nem hivatkozhat arra, hogy a tőle elvárható körültekintést tanúsította (1990. évi XCI. tv 73. §).
A felperes egyéni vállalkozónál az alperes BAZ megyei igazgatósága a kiutalás előtti áfaellenőrzését végezte 1994. április hóra. Az ellenőrzés tapasztalatait az 1994. június 6. napján kelt jegyzőkönyv tartalmazza. A jegyzőkönyvi megállapítások alapján az elsőfokú hatóság határozatában a felperes terhére 1994. április hó vonatkozásában 254 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és az általános forgalmi adó jogosulatlan visszaigénylése miatt 127 000 Ft adóbírságot alkalmazott.A határozat indokolása szerint az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban jogosulatlanul igényelt vissza 254 000 Ft általános forgalmi adót, mivel a visszaigénylés alapjául szolgáló bizonylatok mögött pénzügyi teljesítés nem volt. Az 1992. évi LXXIV. tv 37. §-ának (1) bekezdése szerint az adólevonási jog az ellenérték megfizetésének időpontjában a ténylegesen kifizetett összeg erejéig keletkezik. Erre tekintettel a felperes terhére az Art. 97. §-ának b) pontja szerint adókülönbözet állapítható meg, az Art. 72. §-ának (1) bekezdése pedig adóbírság alkalmazását írja elő.
A felperesi fellebbezés alapján az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatának indokolása szerint a felperes 1994. árpilis hóra 254 000 Ft általános forgalmiadó-visszaigénylési jogosultságot vallott be. A felperes nyilvántartását az egyszeres könyvvitel szabályai szerint vezeti. Az áfa-törvény 37. §-ának (1) bekezdése szerint, ilyen esetben adólevonási jog az ellenérték megfizetésének időpontjában a ténylegesen kifizetett összeg erejéig keletkezett.
A felperes az általános forgalmi adót az A. Rt. által 1994. április 6. napján kiállított számla alapján igényelte vissza. A vizsgálat megállapította, hogy a gépek árát az Á. F. Intézet, csak 1994. május 31. napján utalta az A. Rt. számlájára, így a visszaigénylés esedékességekor a bizonylatok mögött pénzügyi teljesítés nem volt.
Minderre tekintettel adókülönbözet előírására jogszabályi rendelkezések szerint került sor. Az Art. 72. §-ának (1) bekezdése ilyen esetben is lehetővé teszi az adóbírság alkalmazását, amelynek értéke 50%. Ennek mérséklése az Art. 73. §-ának (1) bekezdése szerint nem lehetséges, mivel az A. Rt. 1994. április 26. napján, tehát jóval a bevallási határidőt megelőzően tájékoztatta a felperest arról, hogy a megvásárolt mezőgazdasági gépek ellenértékének fedezetéül szolgáló támogatást az A. F. Intézet még nem utalta át.
Felhívta a felperes figyelmét arra, hogy az áfa-visszaigénylés feltétele a számla összegének kiegyenlítése. Erre tekintettel a felperes eljárása nem kellően körültekintő, így az előírt bírság cselekményének súlyával arányban áll.
A felperes határidőben az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. A kereset az alperes határozatának felülvizsgálatára és az adóbírság csökkentésére irányult.
A felperes arra utal, hogy az általa vásárolt gépek általános forgalmi adóját az A. Rt. meghitelezte és a közöttük létrejött megállapodás értelmében kötelezte arra, hogy az áfát a következő hónap 20. napjáig igényelje vissza, és annak összegét fizesse be a számlájára.
Mivel a felperest erre tekintettel kamatfizetési kötelezettség is terhelte, így a lehető leghamarabb visszaigényelte az áfát. A felperes méltánytalannak tartja a maximális bírság kiszabását, mivel a jogalkotó az alperest a mérlegelés és a méltányosság jogintézményével ruházta fel. A felperes megítélése szerint a körülmények mérlegelésével vele szemben alacsonyabb összegű bírság is alkalmazható lett volna.
A per során az alperes határozatában a korábbi határozatát módosította, a felperes adókülönbözetét 212 000 Ft-ban határozta meg, adóbírság összegét erre tekintettel 106 000 Ft-ra csökkentette.
Az alperes határozatának indokolása szerint a felperesnek a közigazgatási perben tett nyilatkozata alapján megállapításra került, hogy az adókülönbözetet tévesen határozta meg az alperes, mivel az előleg fizetésére tekintettel az előleg összegének erejéig ténylegesen adólevonási joga is megnyílott.
A felperes keresetét az alperes módosító határozatára is kiterjesztette.
Az alperes érdemi nyilatkozatában határozati indokait fenntartva a kereset elutasítását kérte.
A bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak.
A bíróság ítéletében az alperes határozatának törvényességéről döntött, tehát arról, hogy a határozat mennyiben felel meg az arra vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
A perbeli jogvita lényegét, a felperes terhére előírt adókülönbözet, adóbírság jogalapja és annak összegszerűsége is képezte.
A bíróság a törvényességi felülvizsgálatot követően úgy foglalt állást, hogy az alperes módosító határozatát is figyelembe véve nem sértett jogszabályt, amikor a felperes terhére adókülönbözetet írt elő, illetőleg adóbírságot alkalmazott.
A bíróság az adókülönbözet előírásával kapcsolatban a következőket emelte ki:
A felperes 1994. április 20. napján terjesztette elő az elsőfokú adóhatóságnál visszaigénylést tartalmazó adóbevallását. Nem vitathatóan az áfa-törvény 37. §-ának (1) bekezdése szerint, egyszeres könyvvezetés szerint adólevonási jog az ellenérték megfizetésének időpontjában, a ténylegesen fizetett összeg erejéig keletkezik.
Az alperes helyesen járt el, amikor a felperes által kifizetett előleg erejéig maga is az adólevonási jog lehetőségét állapította meg, azonban ezen összegen felül az adóbevallás időpontjában a felperes jogszerűen nem élhetett visszaigénylési jogosultságával. Ennek magyarázta az, hogy a per adataiból egyértelműen megállapítható: az ellenérték megfizetése a visszaigénylés időpontjában nem történt meg. Ez a körülmény az adókülönbözet előírásának jogalapját eldönti, de meghatározza az adóbírság alkalmazását is.
Az Art. 72. §-ának (1) bekezdése szerint adóbírságot abban az esetben is alkalmazni kell, amennyiben az adózó jogosulatlanul nyújtotta be adó-visszaigénylési kérelmét. Az adóbírság általános mértéke a jogosulatlanul igényelt összeg 50%-a. Ennek mérséklésére az adóhatóság kivételes méltányosság alapján jogosult az Art. 73. §-ának (1) bekezdése szerint, amennyiben megállapítható, hogy az adózó az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el.
Az adóhatóság a bírság mérséklésére mérlegelési jogkörrel rendelkezik.
A bíróság álláspontja szerint az alperes mérlegelési jogkörében eljárva nem sértett jogszabályt, amikor a bírság mértékének csökkentésére nem látott alapot. Az alperes a figyelembe vett körülményeket határozatának indokolásában rögzítette, ugyanakkor a bíróság a mérlegelés során figyelembe vett körülményeket, a mérlegelés egészét nem találta jogszabálysértőnek.
A felperes adó-visszaigénylését 1994. április 20. napján benyújtotta, az április havi elszámolás időszak vége előtt arra tekintettel, hogy az A. Rt felé a meghitelezett áfa vonatkozásában kamatfizetési kötelezettség terhelte. Ebből az okból a felperes visszaigénylését az A. Rt. április 26. napján kelt tájékoztatására tekintettel módosítani nem tudta, ugyanakkor a későbbiek során önrevíziót sem végzett, egyébként az alperes erre maga is utalt.
A felperesnek tehát tudomása volt a jogszabállyal ellentétes eljárásáról, így aligha hivatkozhat arra, hogy úgy járt el ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
A fentieket összegezve tehát a bíróság az alkalmazott adóbírságot sem jogalapjában sem összegszerűségében nem találta jogszabálysértőnek, így a felperes keresetét az alperes módosított határozatának keretei között az Art. 86. §-ának (1) bekezdése szerint elutasította.
(Miskolci Városi Bíróság 34.P.22.727/1995. sz.)