adozona.hu
AVI 1996.2.18
AVI 1996.2.18
A vállalkozói szerződés keretében végzett tervezés áfa-fizetési kötelezettséget nem von maga után [1989. évi XL. tv 3. § (1) bek. d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél tartott adóellenőrzés eredményeként 1989. és 1991. évekre vonatkozóan 109 000 Ft általános forgalmi adó, 32 000 Ft adóbírság és 56 995 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. július 23-án kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú adóhatóság határozatát és a késedelmi pótlék összegét - téves számítás miatt - 62 137 Ft-ra módosította, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ...
AVI 1996.2.18 A vállalkozói szerződés keretében végzett tervezés áfa-fizetési kötelezettséget nem von maga után [1989. évi XL. tv 3. § (1) bek. d) pont].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél tartott adóellenőrzés eredményeként 1989. és 1991. évekre vonatkozóan 109 000 Ft általános forgalmi adó, 32 000 Ft adóbírság és 56 995 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. július 23-án kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú adóhatóság határozatát és a késedelmi pótlék összegét - téves számítás miatt - 62 137 Ft-ra módosította, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú döntést.
Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes tervezési szerződés alapján végzett tevékenységét 25%-os általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség terhelte.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 1. §-ának a) pontja, 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 3. §-ának (4) bekezdése és 7. §-ának (3) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes tervezői tevékenységét bevétel elérése érdekében végezte; a vállalkozási szerződés alapján elkészített részterveket a G. Kisszövetkezetnek saját nevében, saját felelősségére, tartósan és rendszeresen értékesítette, ezért az általános forgalmi adó alanyának minősült.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően.
A megyei bíróság ítéletével - annak helyes indokainál fogva - helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Előadta, hogy tervezői tevékenységét nem vállalkozási szerződés, hanem az áfa-törvény 3. §-ának (4) bekezdése szerinti munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végezte. Mivel nem volt egyéni vállalkozó, ezért a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződést sem köthetett. Az értékesítést nem saját nevében és felelősségére végezte, amelynek tartóssága és rendszeressége sem állapítható meg, mindezek alapján adófizetési kötelezettség tevékenységét nem terhelte.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy a felperes a terveket vállalkozási szerződés keretében, saját nevében készítette és értékesítette, amelyek alapján adófizetési kötelezettsége fennállt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes általános forgalmi adó alá vont tervezési tevékenységét milyen jogviszony keretében végezte, a perbeli megbízási szerződések tartalmuk szerint milyen jogügyletnek minősülnek. A szerződések alapján fennállt-e a felperes adófizetési kötelezettsége vagy sem.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése kimondja, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.
Az áfa-törvény 3. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében adóalany a természetes személy, ha bevétel elérése érdekében, tartósan, rendszeresen saját nevében értékesítést végez. A (4) bekezdés kimondja, hogy nem minősül saját néven folytatott értékesítésnek, ha azt munkaviszony, munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszony, vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, amelyben a teljesítés a megbízó felelősségére és az általa megállapított feltételek szerint történik.
A perbeli szerződések alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította - mindenben osztva az eljárt adóhatóságok és bíróságok jogi álláspontját -, hogy a felperes vállalkozási szerződés keretében végzett tervezői tevékenységet, a terveket saját nevében és felelősségére, tartósan és rendszeresen értékesítette a megrendelő felé.
A Polgári Törvénykönyv 389. §-a kimondja, hogy vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó - többek között - valamely dolog tervezésére, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.
A vállalkozási szerződések a felperes és a G. Kisszövetkezet között jöttek létre, a szerződések tárgya fűtési tervek készítése volt a megrendelő részére. Következésképpen nincs jogi jelentősége annak a szerződések minősítésénél, hogy a felperes kötelezettsége olyan részlettervek elkészítésére vonatkozott, amelyeket később a megrendelő - egy másik jogviszony keretében, amelynek a felperes nem volt alanya - teljes tervdokumentációjához használt fel és saját megrendelőjének értékesített. A résztervekért értelemszerűen csakis a megrendelő felé tartozott felelősséggel, mint a szerződés kötelezettje. Az is közömbös a szerződés minősítése szempontjából, hogy felek meghatározták a munkaidő mértékét, mert ez vállalkozásnál a díjazással, annak összegével áll összefüggésben. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy nemcsak a munkaviszony, hanem a vállalkozás egyik lényeges eleme is a megrendelő utasítási joga, amely szintén fennállt a vizsgált jogügyleteknél.
Helyesen értékelték az eljárt bíróságok azt is, hogy a tartósság, a rendszeresség szempontjából nem a szerződések száma, hanem azok tartalma az irányadó. Ebből kiindulva a jogviszony tartóssága és rendszeressége egyértelműen megállapítható a felperes és megrendelője esetében.
Tévesen hivatkozik a felperes felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy vállalkozási szerződést csak egyéni vállalkozó köthet. E szerződés megkötésének nem törvényi feltétele az, hogy a vállalkozó kifejezetten a tevékenységre vonatkozó közigazgatási hatósági jogosultsággal is rendelkezzen.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy a felperes a szerződés tartalma szerint olyan vállalkozási tevékenységet folytatott, amely után általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség terhelte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.260/1995. sz.)