adozona.hu
AVI 1996.1.16
AVI 1996.1.16
Az adójogszabályok nem tiltják, hogy az adózó haszongépjárművé átalakított személygépjármű értékesítéséről állapodjon meg [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az 1994. február 23-án kötött szóbeli szerződés alapján l 360 000 Ft vételárért megvásárolt a márkakereskedőtől egy Opel Astra Caravan GLS típusú gépkocsit. A felek szerződésének tartalma az volt, hogy a felperes a gépkocsit haszongépjárművé átalakított formában vásárolja meg, az átalakítás és a levizsgáztatás megtörténte után viszi el a márkakereskedőtől a járművet. A szerződés megkötésekor a vételárat a felperes megfizette...
AVI 1996.1.16 Az adójogszabályok nem tiltják, hogy az adózó haszongépjárművé átalakított személygépjármű értékesítéséről állapodjon meg [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az 1994. február 23-án kötött szóbeli szerződés alapján l 360 000 Ft vételárért megvásárolt a márkakereskedőtől egy Opel Astra Caravan GLS típusú gépkocsit. A felek szerződésének tartalma az volt, hogy a felperes a gépkocsit haszongépjárművé átalakított formában vásárolja meg, az átalakítás és a levizsgáztatás megtörténte után viszi el a márkakereskedőtől a járművet. A szerződés megkötésekor a vételárat a felperes megfizette, az átalakított és haszongépjárművé levizsgáztatott gépkocsit 1994. március 18-án vette át, az átalakításért 25 000 Ft-ot fizetett. Ezt követően a felperes a gépkocsi árában szereplő 272 000 Ft általános forgalmi adót visszaigényelte. A II. r. alperes - az I. r. alperes elsőfokú határozatát helybenhagyó - jogerős határozatában a felperest 272 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, 50%-os mértékű adóbírság és 36000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, mivel álláspontja szerint a felperes személygépkocsit vásárolt, és annak beszerzése az irányadó jogszabály szerint az általános forgalmi adó levonására nem ad alapot.A felperes keresete alapján az elsőfokú bíróság ítéletével a jogerős adóhatósági határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte (az alperesek új eljárásra kötelezését mellőzte), kötelezte az alpereseket a felperes képviselője javára 20 000 Ft perköltség egyetemlegesen történő megfizetésére. Úgy rendelkezett továbbá, hogy a feljegyzett kereseti illeték az állam terhén marad.
Az elsőfokú bíróság az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény (áfa-törvény) 6. §-a (1) bekezdésének a termékértékesítés fogalmát meghatározó rendelkezését, továbbá a Ptk. 117. §-a (2) bekezdésének a tulajdonjog megszerzésére vonatkozó szabályát, valamint a Ptk. 365. §-a (1) bekezdésének az adásvételi szerződést szabályozó előírásait értelmezve arra az álláspontra helyezkedett, hogy - miután az áfa-törvény a termékértékesítés fogalmában a dolog átszállásához a dolog átengedését emelte ki, a polgári jogokban pedig a tulajdonjog átszállásához a dolog átadása is szükséges - az általános fogralmi adó rendszerében nem az átruházásra irányuló szerződés létrejötte, hanem a tulajdonjogot keletkeztető dologátadás a lényegi jogi tény. Ezt követően arra a megállapításra jutott, hogy a gépkocsi tényleges birtokba adása az átalakítást követően 1994. március 18-án történt meg, azt megelőzően az eladó nem adta át a járművet a felperes részére olyan módon, amelynek eredményeként az kétségtelenül a felperes hatalmába kerület volna. A márkakereskedő és a felperes tehát haszongépjárművé alakított gépkocsi megvásárlásában állapodtak meg, a gépjármű pedig az eladó által elvégeztetett vizsgáztatást követően került a felperes tulajdonába. Emiatt az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak azt az adóhatósági megállapítást, hogy a felperes személygépkocsit vásárolt volna, mert ezt az álláspontot nem támasztják alá megfelelően a közigazgatási eljárásban bizonyítékként értékelt okiratok sem. A felperes jogszerűen gyakorolta adólevonási jogát a haszongépjárművé átalakított gépkocsi megvásárlását követően, ezért az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezte a jogszabálysértő közigazgatási határozatokat.
Az elsőfokú ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elsődlegességet biztosított a polgári jogi szabályoknak az adójogi szabályokkal szemben. A rendelkezésre álló bizonyítékok a fellebbezési érvelés szerint alátámasztják, hogy az eladó és a felperes személygépkocsi vásárlásában állapodott meg. A felperes ugyanis 1993. február 23-án készpénzes számla alapján Opel Astra Caravan gépkocsit vásárolt, ezt követően a jármű forgalmi engedélyét 1994. március 9-én állították ki, és eszerint annak első tulajdonosa a felperes, a gépkocsi típusa pedig személygépkocsi. A forgalmi engedély és a megyei közlekedési felügyelet által kiállított számlák tanúsítják mindezt, és azt is, hogy a felperes a saját nevére és költségére végeztette el a személygépkocsi haszongépjárművé történő átalakítását, idézte a fellebbezés az áfa-törvény 16. § (3) bekezdését, amely szerint egyszerűsített készpénzfizetési számla kibocsátása esetén a teljesítés időpontja a kibocsátás napja. A fellebbezési álláspont szerint a bizonyítékok alapján két gazdasági esemény történt: egy termékértékesítés (a személygépkocsi átruházása) és egy szolgáltatás-nyújtás (a gépjármű átalakítása és levizsgáztatása). A felperes a vásárlást követően a dolgot birtokába vehette volna, azzal közlekedhetett volna, és a dolog feletti rendelkezés jogát gyakorolta akkor, mikor kérte a közlekedési felügyelettől a személygépkocsi tehergépkocsivá történő alakításának engedélyezését. A II. r. alperes véleménye szerint kizárólag a szerződést kötők akarata nem teszi meg nem történté azt a valós gazdasági eseményt, hogy ténylegesen személygépkocsi értékesítése történt meg.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az elsőfokú ítélet indokaira utalássál azt a véleményét fejezte ki, hogy a tulajdonjog megszerzése a dolog átadásához kötődik, és ez is alátámasztja, hogy a felperes és a márkakereskedő az adásvételi szerződést eleve haszongépjárművé átalakított gépkocsira kötötte meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással és túlnyomórészt részben osztotta az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspontot.
A dolog átadásával (átengedésével) és a tulajdonjog átszállásával kapcsolatos elsőfokú bírósági álláspont bizonyos pontosítást igényel, ugyanis az eladó és a felperes között létrejöhetett volna olyan megállapodás, amelynek értelmében az eladó a személygépkocsit eladja ugyan a vevőnek, de azt más jogcímen továbbra is magánál tartja (például megbízás alapján, a tehergépkocsivá történő átalakítás elvégeztetése végett). Ez az úgynevezett constitutum possessorium esete, mikor is a birtokba adás, a tulajdonjog átszállása megtörténik, a vevő azonban időlegesen más jogcímen mégis az eladó birtokába adja vissza a dolgot. A felperes álláspontjával és az eladó írásbeli nyilatkozatával - tudniillik, hogy ők eleve haszongépjárművé átalakított gépkocsi adásvételében állapodtak meg - az ellenkező (például a fentiekben kifejtett) bizonyítása az adóhatóságot terheli.
Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek nem bizonyították, hogy a szerződés valódi tartalma nem az lenne, mint amelyet a felperes előadott és az eladó nyilatkozata is megerősített. A gépjármű forgalmi engedélye tulajdonjogot nem tanúsít, ezért nincs jelentősége, hogy mely időpontban jegyezték be oda tulajdonosként a felperest. A közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése és 16. §-ának (1) bekezdése értelmében az átalakítás feltétele, hogy a gépjármű már forgalomba helyezett legyen. Így tehát az átalakítás elvégzése érdekében szükségszerűen forgalmi engedélyt kellett kiadni már személygépkocsiként a gépjárműre, azaz a forgalmi engedélybe történt bejegyzések nem támasztják alá a felperes által bizonyított eltérő álláspontot.
Jogszabály nem zárja ki, hogy a szerződő felek haszonjárművé átalakított személygépkocsi - tehergépjármű - megvásárlásában állapodjanak meg. A másodfokú bíróság is egyetért az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a perbeli esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint az értékesített termék (átengedett dolog) tehergépkocsi volt, ezért az ezzel ellentétes adóhatósági megállapítás és a felperes kötelezése megalapozatlan volt.
(Zala Megyei Bíróság 3.Kpf.20.559/1995. sz.)