adozona.hu
AVI 1996.1.14
AVI 1996.1.14
A bíróság a KSH-állásfoglalástól függetlenül felülvizsgálhatja az adott termék besorolását (Pp. 6.§).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az 1989-1991. évekre vonatkozóan tartott adóellenőrzés eredményeként az alperes az 1993. augusztus 3-án kelt határozatával - megváltoztatva az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát - 410 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, 205 000 Ft adóbírság és 240 000 Ft késedelmi pótlék, valamint 10 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes az egyéni vállalkozásból származó bevételét az adóhatóság álláspontj...
AVI 1996.1.14 A bíróság a KSH-állásfoglalástól függetlenül felülvizsgálhatja az adott termék besorolását (Pp. 6.§).
A felperesnél az 1989-1991. évekre vonatkozóan tartott adóellenőrzés eredményeként az alperes az 1993. augusztus 3-án kelt határozatával - megváltoztatva az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát - 410 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, 205 000 Ft adóbírság és 240 000 Ft késedelmi pótlék, valamint 10 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes az egyéni vállalkozásból származó bevételét az adóhatóság álláspontja szerint nem mezőgazdasági kistermelésből érte el. Tévesen értelmezte a Központi Statisztikai Hivatal állásfoglalását, az általa forgalmazott termék nem szárított, nyers, hanem pirított napraforgómag volt. A KSH állásfoglalása értelmében a pirított napraforgómag az ITJ 89-91. egyéb élelmiszer-ipari termék (humán) termékalcsoportjába tartozik. Ezért a termék értékesítéséből származó bevételét - mivel nem mezőgazdasági kistermelésből származott - mind az 1987. évi V. törvény, mind az 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) alapján 25%-os mértékű általános forgalmi adó terhelte.A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes mindhárom év vonatkozásában a napraforgómag-értékesítési tevékenységét mezőgazdasági kitermelés keretében végezte. A felperes által forgalmazott termék nem minősült pirított napraforgómagnak.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a KSH-termékbesorolásnak jogszabályereje nincs, az alperes pedig a perben nem bizonyította, hogy a felperes valóban pörkölte, pirította a napraforgómagot. A bizonyítási kötelezettség adóügyben az adóhatóságot terheli. A felperes ugyan valóban ilyen megjelöléssel forgalmazta a terméket, azonban az adófizetés szempontjából nem a megnevezésnek, hanem a ténylegesen forgalmazott terméknek van jelentősége. A termék megtévesztő megjelölésű volt, a felperes nem pirította, hanem szárította a napraforgómagot. A felperesnek a felszerelési tárgyai az iparszerű pirítást, pörkölést nem tették lehetővé.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Előadta, hogy az áfa-törvény szerint is a mellékletében felsorolt termékek minősítésének alapja a KSH-besorolás, ezért annak figyelembevétele kötelező. A felperes korábbi, hasonló peres ügyében szárított napraforgómagra kért és kapott besorolást a KSH-tól. Az 1989. évi hatósági vizsgálat eredményét tartalmazó szakvélemény szerint a felperes által pirított napraforgómagként forgalmazott termék megfelel a pörkölt napraforgómagra vonatkozó követelményeknek. A felperes két pirítógéppel rendelkezett. Az U. ÁFÉSZ csak csomagolt, pirított napraforgómag vásárlására kötött szerződést a felperessel.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében valójában a másodfokú bíróság által megállapított tényállás helyességét vitatta, a bizonyítékok szabad mérlegelését támadta.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, ha azonban olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Ha tehát a jogerős ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése, akkor az eljárási jogszabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg ugyanakkor jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem - mint a perbeli esetben is - a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja.
A Pp. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve, és szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas.
A perben eljárt elsőfokú bíróság a tényállás teljes körű felderítése érdekében figyelembe vette a felek előadásait, valamint a rendelkezésre álló valamennyi okirat tartalmát.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat újból értékelte és a helyes tényállás felderítésénél figyelembe vette a bizonyítékokban kétségkívül fellelhető ellentmondásokat is. A másodfokú íróság eljárása tehát megfelelt a Pp. 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek. Ítéletét a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésével összhangban hozta meg, amely szerint a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A jogerős ítélet tehát eljárási szabályba nem ütközött.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a bíróság a KSH állásfoglalásától függetlenül felülvizsgálhatja az adott termék besorolását. A perben az volt az eldöntendő kérdés, hogy a felperes által forgalmazott napraforgómag melyik termékcsoportba tartozik. Tekintettel arra, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság, hogy a felperes által forgalmazott napraforgómag szárított volt, így az csakis a METJ 91-22. termékcsoportba tartozhatott. Az ITJ 89-91. termékcsoportba akkor tartozott volna a napraforgómag, ha az eljárt bíróságok azt állapították volna meg, hogy a terméket pörkölve forgalmazta a felperes.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság értékelte a perben rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot, azokat egybevetve állapította meg a tényállást. Mérlegelése nem volt okszerűtlen, logikai ellentmondást nem tartalmazott és iratellenesség sem volt megállapítható. Anyagi jogszabályt nem sértett, olyan eljárási szabálysértést pedig nem észlelt a Legfelsőbb Bíróság, amely az ügy érdemére kihatott volna
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.487/1995. sz.)