adozona.hu
AVI 1996.1.13
AVI 1996.1.13
Ha az adótörvény a konkrét cselekmény tekintetében nem írja elő az adózó személyes eljárását, nincs akadálya annak, hogy helyette és nevében a könyvelője járjon el [1957. évi IV. tv 18. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egyéni vállalkozónál az elsőfokú adóhatóság az 1988-1991. évekre vonatkozóan adóellenőrzést tartott. Ennek eredményeként a felperes terhére 803 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg, és 210 000 Ft adóbírság, valamint 419 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. október 15. napján kelt határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta.
Az adóhiány megállapítására azért került sor...
AVI 1996.1.13 Ha az adótörvény a konkrét cselekmény tekintetében nem írja elő az adózó személyes eljárását, nincs akadálya annak, hogy helyette és nevében a könyvelője járjon el [1957. évi IV. tv 18. § (1) bek.].
A felperes egyéni vállalkozónál az elsőfokú adóhatóság az 1988-1991. évekre vonatkozóan adóellenőrzést tartott. Ennek eredményeként a felperes terhére 803 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg, és 210 000 Ft adóbírság, valamint 419 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. október 15. napján kelt határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta.
Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes az általános forgalmi adó bevallását önellenőrzéssel helyesbítette és 807 000 Ft-ot igényelt vissza az adóhatóságtól.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú közigazgatási szerv határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az önellenőrzéssel kapcsolatos bevallást csak az adózó nyújthatja be. Adózónak az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. §-ának (1) bekezdése alapján csak a felperes minősül, ő viszont nem adott felhatalmazást arra senkinek, hogy bevallását aláírja. A felperes által alá nem írt bevallás semmis, ezért az ezen alapuló adóhatósági határozatok jogszabálysértőek.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A számlák alapján a megyei bíróság megállapította, hogy az önellenőrzés során a 807 000 Ft előzetesen felszámított forgalmi adó levonása jogtalan volt, a befizetési kötelezettség helyesen 3000 Ft-tal lett volna csökkenthető. A felperes téves számítási mód alkalmazásával határozta meg az előzetesen felszámított és levonható általános forgalmi adó összegét. Ennek eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy 1991. évre a helyes összegnél 807 000 Ft-tal több általános forgalmiadó-befizetési kötelezettséget állapított meg, s ezt az eltérést önellenőrzéssel rendezheti, a fizetendő adóból levonhatja. Mindebből - a megyei bíróság álláspontja szerint - az következik, hogy az alperes által megállapított 803 000 Ft adóhiányra nézve a felperes fizetési kötelezettsége már az önellenőrzési bevallás elkészítése előtt is fennállott és a fizetési kötelezettség nem az önellenőrzési bevallás elkészítésének eredményeként keletkezett. Az önellenőrzési bevallás éppen azt a célt szolgálta, hogy a felperes előbbi fizetési kötelezettségét megszüntesse vagy csökkentse. Az Art. 20. §-ának (1) bekezdése alapján az adóbevallást, a 43. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig az önellenőrzési bevallást valóban az adózó köteles elkészíteni és benyújtani. Az aláírási kötelezettség a törvényben nincs rögzítve. A másodfokú bíróságnak az a meggyőződése, hogy az adózó azonosításához szükséges adatokat és aláírást tartalmazó adóbevallást és önellenőrzési bevallást érvényesnek kell tekinteni akkor is, ha azt nem maga az adózó írta alá, hanem kifejezett vagy hallgatólagos megbízása alapján más személy. Éppen ezért a megyei bíróság a perbeli esetben a felperes könyvelője által készített, 1992. február 27-én keltezett és aláírt önellenőrzési bevallást is érvényesnek tekintette, mert tartalmilag és formailag minden olyan adatot tartalmaz, amelyet a törvény megkíván és a nyomtatvány tartalmaz. A felperesnek mint adózónak kellett volna gondoskodnia arról, hogy a megbízottja a tudta, megbízása nélkül jogkövetkezményekkel járó cselekményeket ne végezzen. Ha a kettőjük viszonyát nem így szabályozta, a megbízott jogcselekményeinek következményeit viselnie kell. A felperes egyébként is ismerte könyvelőjének az adótartozás törlése, illetőleg csökkentése érdekében kifejtett munkáját, eljárását. Az önellenőrzési bevallás benyújtását követően a felperes nemleges adóigazolást kapott. Ebből tudnia kellett, hogy a könyvelője olyan intézkedést tett, amelynek eredményeként adótartozását törölték. Ezt tudomásul vette, elfogadta. Utóbb nem hivatkozhat arra, hogy érvénytelen volt könyvelőjének eljárása.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy a megyei bíróság tévesen értelmezte az Art. 20. §-ának (1) bekezdésében és 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat akként, hogy kifejezett vagy hallgatólagos megbízás alapján más személy aláírhatja az adóbevallást. Senkinek nem adott a felperes megbízást a bevallás aláírására. Az önellenőrzési bevallás nem érvényes, mert az aláírása nem szerepel rajta. A Ptk. 199. §-a és 223. §-ának (1) bekezdése értelmében csak írásbeli meghatalmazás alapján járhatott volna el a könyvelő a bevallás benyújtásakor. Miután ez hiányzik, érvénytelen az önellenőrzési bevallás is. Álláspontja szerint adóhiánya nem áll fenn, erre vonatkozóan a bíróságok érdemi vizsgálatot nem végeztek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak két kérdést kellett vizsgálnia:
A felperes általános forgalmi adójára vonatkozó, volt könyvelője által készített és aláírt önellenőrzési bevallás az adóhatósági eljárás megindítására és döntéshozatalára alapul szolgálhatott-e, illetve az adóhiány fennállásának érdemi vizsgálatát elvégezték-e az eljárt bíróságok.
A másodfokú bíróság önellenőrzési bevallás elfogadásával kapcsolatos álláspontját teljes egészében osztja a Legfelsőbb Bíróság. Az Art. 20. §-ának (1) bekezdése és 43. §-ának (1) bekezdése alapján az adózó tesz az önadózással megállapított adóról adóbevallást az erre a célra rendszeresített nyomtatványon.
Kiemelte a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy e rendelkezések nem követelik meg az adózó saját aláírását a nyomtatványon, nincs tehát jogi akadálya annak, hogy a bevallást az adózó helyett más készítse el és írja alá.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 18. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, ha nem írja elő jogszabály az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselője vagy meghatalmazottja is eljárhat.
Tekintettel arra, hogy az Art. nem írja elő az adózó személyes eljárását (aláírását a bevalláson) adóügyében, nem volt törvényes akadálya annak, hogy helyette és nevében a könyvelője járjon el.
Az Áe. 18. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy ha az ügyfél nem személyesen jár el, a közigazgatási szerv az eljáró személy képviseleti jogosultságát megvizsgálhatja. Jogszabály a képviseleti jogosultság igazolását meghatározott formához kötheti.
A képviseleti jogosultság vizsgálata tehát nem törvényi kötelezettsége az államigazgatási szervnek, a vizsgálat megejtése vagy mellőzése mindig az adott konkrét ügytől függ. A képviseleti jogosultság igazolását a perbeli ügyben jogszabály nem kötötte meghatározott formához, vagyis írásbeli meghatalmazásra - mint a közigazgatási eljárásban az ügyek többségében - nem volt szükség.
A felperes adóügyében eljárt könyvelő képviseleti jogosultságának vizsgálata fel sem merülhetett az alperes részéről, mert a bevallás tartalmilag, formailag szabályszerű volt, a felperes 1992. február 28-án (a bevallás kelte után egy nappal) nemleges adóigazolást kapott, az 1993. augusztus 30-án keltezett fellebbezésében - amelyet saját kezűleg írt alá - úgy nyilatkozott, hogy a beadott önellenőrzés jogos volt. Mindezen tények alapján semmiféle kétség nem keletkezhetett az alperesben az adóbevallást érintően.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyezte, hogy a felperes keresetét eredetileg arra alapította, hogy a külföldről importált fenyőrönk után kétszeresen fizetett általános forgalmi adót, csak a későbbi eljárás során tért át új jogalapra, s hivatkozott az önellenőrzési adóbevallás érvénytelenségére.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy már a fentiekből is következően a felperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozik a Ptk. meghatalmazásra vonatkozó szabályaira, mert közigazgatási jogviszonyokban az Áe.</a> képviseletre vonatkozó idézett rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ugyancsak téves a felperes állítása, amely szerint az eljárt bíróságok az adóhiány okát érdemben nem vizsgálták. Az elsőfokú bíróság valóban nem vizsgálta a keletkezett adóhiány érdemét, mert téves jogi álláspontra helyezkedett. A másodfokú bíróság ezzel szemben azonban az adóhiány érdemére vonatkozóan teljes körű vizsgálatot végzett a fellebbezési eljárásban, mint ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgált jogerős ítélet indokolásából is megállapította.
(Legfelsőbb bíróság Kfv.III.25.837/1994. sz.)