adozona.hu
AVI 1996.1.12
AVI 1996.1.12
A számviteli fegyelem adózó részéről történő megsértése nem mentesíti az adóhatóságot, illetve a bíróságot a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettség alól [1990. évi XCI. tv 62. §, 53/1988. (XII. 24.) PM r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perbeli adatok szerint az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága 1991. és 1992-es évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett. E vizsgálat eredményeként az 1993. szeptember 21-én kelt határozattal fogyasztói árkiegészítés címén 745 000 Ft adókülönbözetet, intervenciós támogatás címén 55 000 Ft adókülönbözetet és 632 000 Ft késedelmipótlék-fizetési kötelezettséget írt elő. Az indokolásban hivatkozott a 68/1991. (V. 30.) Korm. rendeletre, továbbá a 13/1991. (V. 30.) IKM rendele...
AVI 1996.1.12 A számviteli fegyelem adózó részéről történő megsértése nem mentesíti az adóhatóságot, illetve a bíróságot a tényállás felderítésére vonatkozó kötelezettség alól [1990. évi XCI. tv 62. §, 53/1988. (XII. 24.) PM r.].
A perbeli adatok szerint az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága 1991. és 1992-es évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett. E vizsgálat eredményeként az 1993. szeptember 21-én kelt határozattal fogyasztói árkiegészítés címén 745 000 Ft adókülönbözetet, intervenciós támogatás címén 55 000 Ft adókülönbözetet és 632 000 Ft késedelmipótlék-fizetési kötelezettséget írt elő. Az indokolásban hivatkozott a 68/1991. (V. 30.) Korm. rendeletre, továbbá a 13/1991. (V. 30.) IKM rendelet 4. §-ára, amely szerint a lakosságnak értékesített tüzelő után fogyasztói árkiegészítést csak akkor lehet igénybe venni, ha a vevő a tüzelő teljes vételárát 1991. június 1. előtt kiegyenlítette, az adóalany pedig a tüzelőanyag-szállítást 1993. augusztus 31-ig teljesítette. A felperes - tekintettel tagjai nehéz helyzetére - hitelt nyújtott részükre tüzelővásárlás céljából. A folyósított hiteleket külön kiadási pénztárbizonylaton bonyolította. A hitel nyújtása és a befizetés azonos időpontban történt. A pénztárba 1991. június 3-án került bevételezésre 268 773,50 Ft, a 3.789.219 számú bevételi pénztárbizonylaton. Az ügyben nem készült pénztárbejelentés a bizonylatokról, amelyen időrendben, növekvő sorrendben a bevételi és kiadási pénztárbizonylatok bevezetésre kerültek volna. A felperes az észrevételekhez mellékelte 52 tag nyilatkozatát arról, hogy a hitelösszegeket május 28-án, illetve május 29-én vették fel, illetve fizették be a szövetkezet pénztárába. E nyilatkozatokat azonban nem fogadta el, ugyanis a 3.789.219 számú bevételi pénztárbizonylat egyértelműen tanúsítja, hogy a tüzelő ellenértéke 1993. június 3-án lett a pénztárba befizetve. A vizsgálat megállapítása szerint május hónapban a pénztárba befizetés nem történhetett.Fellebbezés folytán az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy 1991. június l-je szombatra esett, ezért a munkaszüneti napot követő első munkanap a teljesítési határidő. A jogszabály ugyanis 1991. június l-jét mint jogvesztő határidőt jelöli meg. Hivatkozott továbbá arra, hogy a határidőn túli szénértékesítést támasztja alá H. Józsefnek az ÁFÉSZ volt elnökének a nyilatkozata is, amely szerint az ÁFÉSZ a bizonylatok visszadátumozásával igényelte az árkiegészítést.
Az alperes 1994. április 11-én kelt határozatával akként módosította az 1993. szeptember 21-én kelt határozatát, hogy a késedelmi pótlék összegét 632 000 Ft-ról 604 000 Ft-ra mérsékelte.
A felperes keresetében a jogerős alperesi határozat felülvizsgálatát kérte. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy a tüzelőanyag vételárának befizetése 1991. június 1. napja előtt megtörtént. Álláspontja szerint a jogszabályban előírt határidő a felperesre nézve 1991. június 3-án járt le, mivel a 13/1991. (V. 30.) IKM rendeletben meghatározott 1991. június l -jei határidő szombatra esett, ezért a határidő a következő munkanapon vagy 1991. június 3-án járt le.
A városi bíróság 1994. május 24-én kelt ítéletével a keresetet elutasította.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság 1994. szeptember 28-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes a bizonylati fegyelmet súlyosan megsértette, jogtalanul igényelte vissza a fogyasztói árkiegészítést, mivel 1991. május hónapban a pénztárba tüzelőre befizetés nem történt, a tüzelő ellenértéke 1991. június 3-án lett a pénztárba befizetve a 3.789.219 számú bevételi pénztárbizonylaton.
Utalt továbbá a bíróság az 1991. június l-jén hatályba lépő 13/1991. (V. 30.) IKM rendelet 4. §-ának (2) bekezdésére, amelynek értelmében, ha a vevő a tüzelőanyag teljes vételárát a rendelet hatálybalépése előtt kiegyenlítette, részére a tüzelőanyagot a szerződés szerinti áron kell átadni és a fogyasztói árkiegészítés igénybevételének lehetőségét a jogszabály ezen ellenérték kifizetésének időpontjához köti [1989. évi LI. törvény 10. § (1) bek.]
Felperesnek tehát az adóigazgatási, majd a bírósági eljárásban azt kellett volna hitelt érdemlően igazolni, hogy a tüzelő teljes vételára 1991. június 1. napja előtt a vevők részéről a szövetkezet pénztárába befizetésre került, azonban ezt a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok nem támasztják alá.
Végül utalt a bíróság arra is, hogy H. József volt szövetkezeti elnök tanúkénti meghallgatása, valamint a könyvszakértői vélemény beszerzése a valós tényállás megállapításához nem szükséges, ezért a további bizonyítást mellőzte.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 1994. december 23-án felülvizsgálati kérelemmel terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
1. A 13/1991. (V. 30.) IKM rendelet hatálybalépése 1991. június l-jén szombaton történt, míg maga a rendelet június 5-e előtt bizonyosan nem juthatott el a vasúti megállóhellyel sem rendelkező felpereshez. Ezért aligha lehet bárkitől is számon kérni az 1991. május 30-i befizetéseket.
2. A tüzelőanyag ellenértékének késedelmes 1991. június 3-i bevételezése csupán az összmennyiség 12%-át tette ki. A befizetések időbeli sorrendjét a pénztárjelentés nem tartalmazza. A rendelkezésre álló bizonylatok adatai ellentmondásosak. A gazdasági esemény pontos nyomon követésére nem alkalmas. Ez súlyos bizonylati hiányosság, de ez nem jelenti azt, hogy minden tag, vevő később fizetett, mint a jogszabályban meghatározott idő.
3. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 62. §-ának (2) bekezdése szerint a jegyzőkönyvnek a tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítást tartalmazni kell. Nincs az iratok között H. József volt elnök nyilatkozata a bizonylatolási körülményekre. A bíróság az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványt elutasította, miként a könyvszakértői bizonyítási indítványt is.
4. A fogyasztói árkiegészítés szempontjából döntő jelentőségű befizetések időpontjának és a bizonylatok hitelességének megállapítása csak szakértői, illetve tanúbizonyítással oldható meg. E kötelezettségüknek sem az alperes sem a bíróságok nem tettek eleget.
A Legfelsőbb bíróság a megyei bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az indokolás szerint a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1989. évi LI. törvény 10. §-ának (1) bekezdése határozza meg, hogy az árkiegészítés mely időponttól kezdve igényelhető.
A 68/1991. (IV. 30.) Korm. rendelet 2. §-ának (3) bekezdése pedig kimondja, hogy az adóalany az 1991. május 31-ig beváltott tüzelőanyag-utalványok, 1991. augusztus 31-ig teljesített tüzelőanyag-szállítás után veheti igénybe a fogyasztói árkiegészítést.
A fogyasztói árkiegészítés igénybevételének tehát az volt a feltétele, hogy a teljes tüzelőanyag mennyiségét a vevő 1991. május 31-ig kifizesse, illetve a teljes tüzelőanyagmennyiség 1991. augusztus 31-ig kiszállításra, illetve a megrendelő által átvételre kerüljön.
A fentiekre figyelemmel fontos kérdés a befizetések időpontjának megállapítása, továbbá az ezzel kapcsolatos bizonylatok értékelése és hitelességének megállapítása.
A jogerős ítélet azt állapította meg, hogy a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok nem támasztják alá a jogszabály által előírt időben történő befizetést. Ugyanakkor az alperesi iratokból, köztük az adóellenőrzésről felvett, 1993. augusztus 11-i jegyzőkönyv 3. oldalán szereplő megállapításából kitűnően befizetésekre 1991. május 28. és május 29-én is sor került. A befizetésekről szóló vitatott bizonylatok nincsenek az iratok között, de ezek tételes vizsgálata is elmaradt. Ezenkívül 52 tag írásban nyilatkozott - e nyilatkozatok sincsenek az iratok között -, hogy a szövetkezet pénztárába május 28. és május 29-én az összegeket befizették.
Kétségtelen, hogy a felperes nem tartotta be maradéktalanul a számvitel bizonylati rendjéről szóló 53/1988. (XII. 24.) PM rendelet előírásait. E téren súlyos hibákat követett el. Ez a körülmény azonban nem jelenti azt, hogy a rendelkezésre álló bizonylatokat ne kellene vizsgálni.
Jogszabálysértés történt tehát a bizonylatok szakértő által történő konkrét értékelésének és hiteltérdemlőségének elmulasztása miatt, továbbá azáltal is, hogy a felajánlott tanúbizonyításra sem került sor. E nélkül a befizetésnek időpontja teljes bizonyossággal nem állapítható meg.
Az új eljárásban szakértő közreműködésével és esetleg tanúk kihallgatásával tisztázni kell a tényállást. Ennek alapján kerül a bíróság abba a helyzetbe, hogy a már hivatkozott jogszabályoknak és a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelő ítéletet hozzon.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.036/1995. sz.)