adozona.hu
AVI 1996.1.11
AVI 1996.1.11
Nem az adóhatóság, hanem az adózó köteles bizonyítani azt a tényt, hogy visszaigénylésre jogosító terméket vásárolt [1990. évi XCI. tv 51. § (4) bek., 1992. évi XXX. tv 5. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adva az alperes határozatát a felperes terhére adókötelezettséget megállapító részben hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra utasította.
Megállapította, hogy az alperes keresettel támadott határozata jogszabálysértő, az 1990. évi XCI. tv 1. §-ának (7) bekezdésébe és 51. §-ának (4) bekezdésébe ütközik, mivel a tényállást nem állapította meg, a szerződéseket nem valódi tartalmuk szerint minősítette és az adózó javára szolgáló tények...
AVI 1996.1.11 Nem az adóhatóság, hanem az adózó köteles bizonyítani azt a tényt, hogy visszaigénylésre jogosító terméket vásárolt [1990. évi XCI. tv 51. § (4) bek., 1992. évi XXX. tv 5. § (1) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adva az alperes határozatát a felperes terhére adókötelezettséget megállapító részben hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra utasította.Megállapította, hogy az alperes keresettel támadott határozata jogszabálysértő, az 1990. évi XCI. tv 1. §-ának (7) bekezdésébe és 51. §-ának (4) bekezdésébe ütközik, mivel a tényállást nem állapította meg, a szerződéseket nem valódi tartalmuk szerint minősítette és az adózó javára szolgáló tények feltárását is elmulasztotta. Rámutatott arra, hogy a szerződések valós tartalmának és ekként a tényállásnak a helyes megállapítása nagy terjedelmű bizonyítást igényel, amelynek során a értékesítés és felhasználás vizsgálatához szükséges a felperes szállítói tényleges forgalmazásának vizsgálata, szükség esetén szakértő bevonása útján.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Támadta az elsőfokú bíróságnak a tényállás feltáratlanságára vonatkozó megállapításait és állította, hogy a bizonyítási teher a felperesen állt, utólagos adóellenőrzés során ugyanis az adózónak kell bizonyítani azt, hogy az általa igényelt költségvetési támogatásnak a feltételei fennálltak-e az igénybevétel időpontjában.
A felperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni, nem tudta igazolni, hogy a támogatás igénybevételének feltételei fennállnak, ezért határozata jogszerű és megalapozott volt. Érvelt azzal is, hogy az elsőfokú bíróság által meghatározott bizonyítás már nem vezethet eredményre az időmúlásra tekintettel.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy igazolta, hogy visszaigénylésre jogosító terméket vásárolt, ezt igazolta a termékért fizetett ár is. A tévesen kiállított számla módosításra került, és ennek megfelelően ez már a valóságos gazdasági eseményt tartalmazta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a közigazgatási iratok beszerzésével, bizonyítási eljárás lefolytatásával a per eldöntéséhez szükséges tényállást helyesen állapította meg, és egyetértett a megyei bíróság azon jogi álláspontjával is, hogy az alperes határozata jogszabálysértő, ezért ennek hatályon kívül helyezése indokolt volt.
A bizonyítási teherrel kapcsolatosan az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontot foglalt el a megyei bíróság.
Az 1992. évi XXX. tv 5. §-ának (1) bekezdése szerint jogosult a gazdálkodó szervezet a törvény 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti fogyasztói árba beépített útalap-hozzájárulás visszatérítésére.
Azt tehát, hogy a felperes visszaigénylésre jogosító terméket vásárolt-e vagy sem, nem az alperesnek, hanem a felperesnek kell bizonyítania.
A felperes ezt a számláival bizonyította.
Az alperes a számlát nem fogadta el és ugyancsak nem fogadta el a helyesbítő számlát. A tényállás pontos feltárása érdekében pedig meg kellett volna engednie a felperesnek azt, hogy bizonyítsa azt, hogy a tv 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti terméket vásárolt. A visszaigénylés jogossága ugyanis a termékhez és nem a számla (esetlegesen tévesen megjelölt) tartalmához igazodik, ezért ahhoz, hogy az alperes eldöntse, a felperes visszaigénylése jogos-e vagy sem, tudnia kell, hogy végül is a felperes milyen terméket vásárolt. Ennek bizonyítása pedig a felperest terheli.
Ezen bizonyítás lefolytatása céljából helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság a közigazgatási határozatot és határozta meg azt, hogy a megismételt eljárásban lehetőséget kell engedni a felperes számára annak bizonyítására, hogy az ITJ 5516. számú terméket vásárolta. Ezen bizonyítási eljárás eredménye pedig meghatározza az alperes döntését a felperes számára is megnyugtató alapossággal.
(Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Pf.20.369/1995. sz.)