adozona.hu
AVI 1996.1.10
AVI 1996.1.10
Az ellenőrzést lefolytató adóhatóság a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségét csak akkor teljesíti maradéktalanul, ha az adózó állításainak valóságtartalmát is vizsgálja [1990. évi XCI. tv 51. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994-es évtől kezdődően mezőgazdasági kistermeléssel foglalkozik. Mint mezőgazdasági kistermelő áfa-alanyként 1994. februárban jelentkezett be az adóhatósághoz. A felperes 1994 augusztusában sertéstelepet vásárolt, mivel nagy volumenű állattartásba kívánt kezdeni. 1994. október 14-én az S. Rt. felszámolójától 3 garázsból és 2 kisebb helyiségből álló ingatlant vásárolt takarmányraktározás céljára. Az ingatlan egy részére az adásvételi szerződés megkötését megelőzően bérlet útján vol...
AVI 1996.1.10 Az ellenőrzést lefolytató adóhatóság a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségét csak akkor teljesíti maradéktalanul, ha az adózó állításainak valóságtartalmát is vizsgálja [1990. évi XCI. tv 51. § (4) bek.].
A felperes 1994-es évtől kezdődően mezőgazdasági kistermeléssel foglalkozik. Mint mezőgazdasági kistermelő áfa-alanyként 1994. februárban jelentkezett be az adóhatósághoz. A felperes 1994 augusztusában sertéstelepet vásárolt, mivel nagy volumenű állattartásba kívánt kezdeni. 1994. október 14-én az S. Rt. felszámolójától 3 garázsból és 2 kisebb helyiségből álló ingatlant vásárolt takarmányraktározás céljára. Az ingatlan egy részére az adásvételi szerződés megkötését megelőzően bérlet útján volt hasznosítva. Az eladó a bérleti szerződést az adásvétel napjáig nem mondta fel a felperes kifejezett kérésére, ennélfogva az adásvételi szerződésben kikötésre került, hogy a felperes 30 napon belül vállalja, hogy a bérlőnek felmond. A felperes a szerződéskötést követő néhány napon belül a bérleti jogviszonyt felmondta, de a bérlő csak 1995 februárjában költözött ki a bérelt helyiségből. A bérlő a felmondástól számított 4 hónap alatt sem bérleti, sem használati díjat nem fizetett a felperesnek.A felperesnek 1994. december 30-án vállalkozói engedélyét bérbeadással bővítette, ugyanis a K. Kft-nek többségi tulajdonosává vált időközben, és ez a további vállalkozói tevékenységét lényegesen befolyásolta.
A megvásárolt ingatlant 1995 márciusáig nem hasznosította. Ezt követően került az ingatlan bérbeadásra.
Az APEH igazgatósága mint elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994 októberére vonatkozóan kiutalás előtti áfa-ellenőrzést folytatott le. A felperes 1994. október hónapra vonatkozó áfa-bevallásában beszerzést terhelő levonható és egyben visszaigényelhető adóként 570 000 Ft-ot számolt el, amelyet az adóvizsgálat 325 000 Ft erejéig jogtalannak minősített. Ennek okául azt jelölte meg, hogy a mezőgazdasági kistermelő nem a tevékenységéhez, a tervezett takarmánytárolásra használta az ingatlant, annak egy részét a vonatkozó adásvételi szerződés tanúsága szerint bérbe adta, ezért az áfáról szóló módosított 1992. évi LXXIV. tv 5. §-ának (1) bekezdése, 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 13. §-ának (19) bekezdésében foglalt szabályokra figyelemmel a felperes terhére a jogosulatlanul igényelt összeget adókülönbözetként az adóhatóság megállapította és az Art. 72. §-ának (1) bekezdésére tekintettel határozatával 163 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
A fenti számú határozattal szemben a felperes fellebbezést nyújtott be, melyet az alperes másodfokú adóhatóság, mint alaptalant elutasította, határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, kizárólag annak indokolási részében a jogszabályi hivatkozást változtatta meg, mégpedig az áfa-visszaigénylést az 1992. évi LXXIV. tv 36. §-ának (2) bekezdése alapján minősítette jogalap nélkülinek. A felperes esetében ugyanis az adólevonási jog keletkezésének időpontja megelőzte az adóalanyként történő bejelentkezés időpontját, hiszen a felperes vállalkozói engedélyét csak 1994 decemberében bővítette ki bérbeadási tevékenységgel, az adó-visszaigénylés napján mint növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozó volt bejelentkezve és az általános szabályok szerinti elszámolási módot választotta.
A felperes keresetében kérte az alperesek határozatainak hatályon kívül helyezését előadva, hogy téves az adóhatóságok azon következtetése, hogy a fennálló egyetlen bérlet miatt az egész ügyletet olyannak minősítették, amely nem saját célra történő raktározás, hanem bérbeadás céljára való hasznosítás végett jött létre. Ezt az érvelést semmi sem támasztja alá, mivel a bérlő az ingatlanból eltávozott a felperes azonnali felmondására, és kiköltözéséig sem bérleti-, sem használati díjat a felperesnek nem fizetett és további bérbeadásra 1994. december 31-ig nem került sor.
A felperes álláspontja szerint a másodfokú határozat hivatkozása az áfa-tv 36. §-a (1) bekezdésének a) pontjára téves, ugyanis nem vitás az, hogy az áfa-alanyként való bejelentkezés 1994 februárjában megtörtént és nem 1994. december 30-án, ahogyan ezt a határozat beállítja. Ha ez lenne a valós, akkor az eljáró adóhatóságok az áfa-visszaigénylést még részben sem tekintették megalapozottnak, márpedig 570 000 Ft visszaigényelhető áfából csupán csak 325 000 Ft vonatkozásában állapították meg a visszaigénylésre való jogosultság hiányát. Ebből viszont az is következik, hogy a visszaigénylés időpontjában az adóalanyiság fennállott, ezért a már hivatkozott szakasz nem alkalmazható, így az alperesek erre való hivatkozása jogszabálysértő.
A felperes állítása szerint, mivel bérbeadói tevékenységet az áfa-visszaigénylésekor nem folytatott - erre való jogosultság hiányában - mezőgazdasági kistermelőként, mint áfa-alany az adólevonás jogával jogszerűen élhetett, ezért az alperesek határozataiban megállapított tényállás valótlan, ennélfogva az abból levont jogi következtetések sem helytállóak.
Az alperesek ellenkérelmükben határozataik jogszerűségét fenntartva kérték a kereset elutasítását és a felperesnek perköltségben való marasztalását.
A bíróság az adóhatározatot hatályon kívül helyezte.
A perben felvett bizonyítás elsődlegesen annak megállapítására irányult, hogy a felperes 1994 októberében bérbeadói tevékenységet folytatott-e, azaz az alperesek határozataiban megállapított tényállás valós-e.
A bíróság az eljárás folyamán meghallgatta tanúként K. Juliannát a B. Kft. ügyvezetőjét, aki a megvásárolt ingatlan egy részét 1993 őszétől bérelte.
A tanú vallomása alapján bizonyítást nyert azon felperesi állítás, miszerint a felperes az adásvételi szerződés megkötését követően a bérlőnek azonnali hatállyal felmondott és a felperes sem bérleti, sem használati díjat a kiköltözésig nem érvényesített a bérlővel szemben, tehát bérbeadói tevékenységet egyáltalán nem folytatott.
Az alperesek határozataiban megállapított tényállás nem valós a bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményéhez képest, ezért az alperesek megsértették az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv (továbbiakban: Art.) 51. §-ának (4) bekezdésében foglalt azon kötelezettségüket, miszerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Az eljáró adóhatóságok az üggyel kapcsolatos valamennyi tényt, körülményt teljes-körűen nem tárták fel, kizárólag az adásvételi szerződés 3. pontjában foglalt rendelkezés figyelembevételével állapították meg tényként azt, hogy a felperes 1994 októberében bérleti tevékenységet folytatott. Az alperesek a felperes ellenkező állításának tisztázására nem törekedtek, mivel a közigazgatási eljárás folyamán a bérlő megkeresése, illetve meghallgatás útján bizonyítást nyerhetett volna az a körülmény, hogy a felperes a bérleti jogviszonyt folytatta-e továbbá, vagy pedig azonnal - a szerződéses rendelkezéstől eltérően - felmondta a bérleti szerződést.
Ilyen körülmények között mind az első-, mind a másodfokú adóhatósági határozatok jogszabályi hivatkozása nem helytálló.
Az áfáról szóló módosított 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: áfa-tv) 36. §-ának (2) bekezdése szerinti idő előtti áfa-visszaigénylés a felperes esetében nem állott fenn, mivel 1994februárjában mezőgazdasági kistermelőként áfa-alany volt, 1994 októberében saját célra ingatlant vásárolt, melynek áfa-tartalmát jogszerűen igényelte vissza. A felperes 1994 októberében bérbeadói tevékenységet nem folytatott, ezért az alperesek az áfa egy részének jogtalan visszaigénylését nem állapíthatták meg, ennélfogva határozataik megalapozatlanok és jogszabálysértőek.
A bíróság a már kifejtettek alapján a törvénysértő adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte, mivel megállapítást nyert, hogy a felperesnek adóhiánya 1994 októberében nem keletkezett, ennek következtében adóbírság-fizetési kötelezettség sem terheli.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.21.317/1995. sz.)