adozona.hu
AVI 1996.1.9
AVI 1996.1.9
Az adóhatóság az ellenőrzés során a tényállást köteles tisztázni és bizonyítani. Nincs jogszerű lehetőség arra, hogy az adóhatóság az adózó számára kedvezőtlen tényeket az adójogi szempontból releváns cselekmények láncolatából kiragadva vegye figyelembe [1990. évi XCI. tv 51. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az első-, valamint másodfokú adóhatósági határozat hatályon kívül helyezése mellett az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet megváltoztatása mellett a fel...
AVI 1996.1.9 Az adóhatóság az ellenőrzés során a tényállást köteles tisztázni és bizonyítani. Nincs jogszerű lehetőség arra, hogy az adóhatóság az adózó számára kedvezőtlen tényeket az adójogi szempontból releváns cselekmények láncolatából kiragadva vegye figyelembe [1990. évi XCI. tv 51. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az első-, valamint másodfokú adóhatósági határozat hatályon kívül helyezése mellett az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet megváltoztatása mellett a felperes keresetét utasítsa el. A felülvizsgálati kérelem utalt arra, hogy az eljáró bíróságoknak abban a jogkérdésben kellett állást foglalniuk, hogy jogosan vagy jogtalanul érvényesítette-e a felperes az általános forgalmi adó levonását. Alperesi álláspont szerint a másodfokú bíróság helytelen jogi álláspontra helyezkedett akkor, amikor kifejtette, hogy az adóhatóság akkor járt volna el helyesen, ha nem a gazdasági események láncolatából kiszakítva vizsgálta volna a felperes jogügyleteit. A törvény alapján az adóhatóság feladata az egyes bevallási időszakok vonatkozásában az, hogy a bevalláshoz képest megállapítsa az adókülönbözetet és abból azt az összeget, amely részben vagy egészben adóhiánynak minősül. Az adóbírságnak e megállapításhoz kell az alperes álláspontja szerint igazodnia. A felülvizsgálati kérelem szerint a felperesnél az 1992. június hónapra megállapított adóhiány nagyságát, illetve annak szankcióit sem befolyásolná az a körülmény, ha az adóhatóság a további hónapokat is ellenőrzés alá vonta volna. Az alperes jogszabálysértőnek minősítette a másodfokú bíróság adóbírság mérséklése tárgyában kifejtett jogi álláspontját is, és rámutatott, hogy a másodfokú bíróság által kifejtettek az adóhatóság mérlegelési jogosultságát is sértették.A felperes ellenkérelmében indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn. Rámutatott, hogy időközben az adóhatóság a felperes által is jogszerűnek tartott döntést hozott, amelyet a felperes bíróság előtt nem támadott meg.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet az irányadó tényállást tartalmazza és helyes a másodfokú bíróság által abból levont jogi következtetés is. A felülvizsgálati kérelemre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat emelte ki.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 51. §-ának (4) bekezdése értelmében az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni.
Az adó-ellenőrzési jegyzőkönyv 1992. szeptember 28. napján kelt és az elsőfokú adóhatóság határozatát ugyancsak 1992. október 28. napján hozta meg. A másodfokú határozat 1992. december 9. napján kelt. A felperes a B. Kft. részére a végszámláját 1992. október 5. napján bocsátotta ki. Helyesen mutatott rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy e számla ismerete nélkül is az eljáró adóhatóságnak fel kellett volna tárnia a tényállást abban a tekintetben, hogy a felperes a jogosulatlanul visszaigényelt forgalmi adót a későbbiek során megfizette-e. Nem lett volna jogszerű lehetőség arra, hogy az adóhatóság bizonyos tényeket az adójogi szempontból releváns cselekmények láncolatából kiragadva vegyen figyelembe, hiszen valóban nem közömbös, hogy az adóhiány összegéből a felperes - ugyanazon értékesítés után - később mennyit fizetett meg és így mennyit lehet a terhére megfizetendő adóhiányként előírni.
Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság jogszerűen változtatta meg részben az elsőfokú bíróság ítéletét, hiszen az adóhiány fennállt és az adóhatóság a tényállást megnyugtatóan nem tisztázta. Az új eljárás lefolytatására a másodfokú bíróság megfelelő útmutatást adott, így a bizonyítás kiegészítését követően a jogerős ítéletben foglalt iránymutatás alapján megalapozott döntést hozhatott az adóhatóság.
A jogerős ítélet nem sértette az adóhatóság mérlegelési jogosultságát az adóbírság mérséklése tekintetében, hiszen a bíróság csupán a mérlegelés szempontjai tekintetében foglalt állást és nem vonta el az adóhatóság hatáskörét.
Tévesen hivatkozik a felülvizsgálati kérelemben az alperes arra, hogy a felperesnél az 1992. június hónapra megállapított adóhiány nagyságát, illetve annak szankcióit sem befolyásolná az a körülmény, ha az adóhatóság a további hónapokat is ellenőrzése alá vonta volna. Az eltérő jogi álláspont vezetett ahhoz, hogy az adóhatóság döntése megalapozatlannak bizonyult.
Mivel az alperes a jogszabálysértés tényét a jogerős ítélet tekintetében nem tudta igazolni, a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati kérelmet elutasította és a Pp. 275/A. §-a alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kft.I.25.417/1994. sz.)