adozona.hu
AVI 1995.12.174
AVI 1995.12.174
Ha az adóhatóság nem vitatja az adózó által kötött szerződés minősítését, nem jogosult annak tartalmát megváltoztatni [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága az 1991. és 1992. adóévek, valamint az 1993. január és április közötti időszakra átfogó ellenőrzést tartott az I. rendű felperesnél.
Az ellenőrzés eredményeként határozatával az I. r. felperes terhére 1991. évre 151 000 Ft általános forgalmiadó-, 449 000 Ft fogyasztásiadó-, 1992. évre 4 136 000 Ft társaságiadó-, 9 689 000 Ft általános forgalmiadó- l 806 000 Ft személyi jövedelemadó, 23 675 000 Ft fogyasztásiadó-különbözetet állapíto...
AVI 1995.12.174 Ha az adóhatóság nem vitatja az adózó által kötött szerződés minősítését, nem jogosult annak tartalmát megváltoztatni [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága az 1991. és 1992. adóévek, valamint az 1993. január és április közötti időszakra átfogó ellenőrzést tartott az I. rendű felperesnél.Az ellenőrzés eredményeként határozatával az I. r. felperes terhére 1991. évre 151 000 Ft általános forgalmiadó-, 449 000 Ft fogyasztásiadó-, 1992. évre 4 136 000 Ft társaságiadó-, 9 689 000 Ft általános forgalmiadó- l 806 000 Ft személyi jövedelemadó, 23 675 000 Ft fogyasztásiadó-különbözetet állapított meg, melyből 1991. évben 151 000 Ft általános forgalmiadó-, 1992. évben 3 876 000 Ft társaságiadó-, 7 587 000 Ft általános forgalmiadó-, l 806 000 Ft személyi jövedelemadó- és 20 799 000 Ft fogyasztásiadó-különbözet, adóhiánynak is minősül.
Ugyanakkor az I. r. felperes javára 1993. évre 7 876 000 Ft általános forgalmiadó- és 27 476 000 Ft fogyasztásiadó-különbözetet állapított meg.
Az adóhiánynak minősülő összesen 34 219 000 Ft-tal összefüggésben 17 109 000 Ft adóbírságot, és 4 015 000 Ft késedelmi pótlékot is kiszabott.
Az adózással összefüggő kötelezettségek elmulasztásáért pedig 49 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte az I. r. felperest. Rendelkezett arról, hogy amennyiben az I. r. felperes vagyona a kötelezettségekre nem nyújt fedezetet, a II. r. felperes és a perben nem álló többi beltag korlátlanul és egyetemlegesen, a perben nem álló kültagok vagyoni betétjük erejéig kötelesek a befizetésekért helytállni.
A felperesek fellebbezése folytán az alperes az elsőfokú közigazgatási eljárást felülvizsgálta és határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot részben megváltoztatta. Az I. r. felperes terhére 1992. évre megállapított 4 136 000 Ft társaságiadó-különbözetet, 4 016 000 Ft-ra mérsékelte azzal, hogy az adóhiány viszont nem módosul. A kül- és beltagok konkrét fizetési kötelezése helyett úgy rendelkezett, hogy azok külön jogszabály alapján felelnek.
A felperesek keresetükben kérték az alperes jogerős határozatának bírósági felülvizsgálatát, és annak hatályon kívül helyezését.
Az I. r. felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes által megállapított adóhiány jelentős része arra vezethető vissza, hogy az adóhatóságok az S. Kft.-vel 1992. november 10. napján kötött kölcsönszerződés szerint átvett 38 000 000 Ft kölcsönt a kibocsátott számlák ellenértékének tekintették. Ezt az alperesi megállapítás pedig megalapozatlan és jogszabálysértő.
A II. r. felperes keresetében a megállapított adókülönbözet és adóhiányt nem vitatta. Azért tartotta jogszabálysértőnek az alperesi határozatot, mert abból nem állapítható meg, hogy a II. r. felperes mekkora összegű tartozásért felel.
Az alperes nyilatkozatában mindkét felperes keresetének elutasítását kérte azzal, hogy határozata megalapozott, a jogszabályi előírásoknak megfelel.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az indokolás rámutat, hogy az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és- más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az ellenőrzési jegyzőkönyv megállapítása szerint az S. Kft.-vel kötött kölcsönszerződés a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerint semmis szerződés, mert a hosszú fizetési határidő kikötésével a költségvetés, mint harmadik személy kielégítési alapját elvonták.
Az elsőfokú közigazgatási határozat indokolása szerint a vitatóit szerződés leplezett szerződés, ezért semmis. Az alperesi határozat ugyancsak fedezetelvonó szerződésnek minősítette az S. Kft.-vel kötött kölcsönszerződést. Az alperesi nyilatkozat szerint viszont a felek tényleges teljesítése nem felel meg sem a kölcsönszerződésnek, sem az adásvételi szerződésnek. A felek tényleges, egybehangolt magatartása harmadik szerződés létezését bizonyítja, melyazonban nem nevesített. Megállapítását arra alapozta, hogy az S. Kft.-nek a kölcsön nyújtásakor ki nem fizetett vételártartozása volt az I. r, felperessel szemben.
A tárgyaláson szóban tett nyilatkozat szerint viszont nem azt vitatja az alperes, hogy volt-e kölcsönszerződés, hanem annak tartalmát nem fogadja el. Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződéseket tartalmuk szerint kell minősíteni. Amennyiben az alperes elfogadja, hogy az I. r. felperes és az S. Kft. között kölcsönszerződés jött létre, annak tartalmát nem változtathatja meg.
A közigazgatási iratokból az állapítható meg, hogy az alperes a szerződést színlelt szerződésnek tekintette azzal, hogy az ténylegesen adásvételi szerződést leplez, illetve a korábbi adásvételi megállapodásban rögzített fizetési határidő módosítását tartalmazza. Ezt arra alapította, hogy a kölcsönrészletek felvételekor az S. Kft.-nek ki nem fizetett vételár tartozásai voltak. A kölcsönszerződés megkötésekor az S. Kft.-vel szemben az I. rendű felperesnek 26 211 565 Ft le nem járt vételárfizetési igénye volt, az 1992. november 30. napjáig átutalt 22 000 000 Ft kölcsön megérkezésekor az S. Kft. még le nem járt vételártartozása viszonyt több mint egymilliárd forint volt (26 211 565 + 74 016 266 forint).
A szerződés szerint a kölcsön visszafizetésének határideje a 20%-os ügyleti kamattal együtt 1993. március 31. A felperesi előadás szerint 15 millió forintot még 1992. december hónapban visszafizetett, 23 millió forintot pedig 1993. április 28. napján, az S. Kft. tartozásába beszámított.
Az alperes által felvett ellenőrzési jegyzőkönyvben nincs nyoma annak, hogy a felperes a kölcsönt mikor fizette vissza, és valóban megtörtént-e az ügyleti kamat fizetése, illetve annak beszámítása.
Önmagában az a körülmény, hogy az S. Kft. fizetési kötelezettsége 1993. március 31. napján volt esedékes, és az I. r. felperesnek is akkor kellett volna visszafizetni a felvett kölcsönt, még nem alapozza meg azt az alperesi álláspontot, hogy valójában a kölcsönszerződés adásvételi szerződést leplezett, és lényegében az eredeti fizetési határidő megváltoztatását célozta.
A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes jogerős határozata megalapozatlan, és azt hatályon kívül helyezte. A megismételt eljárásban az alperesnek meg kell vizsgálni, hogy az I. r. felperes ténylegesen mikor fizette vissza az S. Kft.-nek az átutalt 38 millió forintot, hogy megtörtént-e az ügyleti kamat átutalása, illetve beszámítása és a vizsgálatnak arra is ki kell terjednie, hogy az I. r. felperes anyagi helyezte (meglevő árukészlete, tartozásai, kész-pénzvagyona stb.) a kölcsön felvételét indokolták-e. Csak ezeknek az adatoknak a birtokában lehet a vitatott szerződés tényleges tartalmát megítélni.
Az II. r. felperes keresete annyiban megalapozott, hogy az adóbevallás és befizetési kötelezettséget megállapító érdemi határozat nem rendelkezhet a mögöttes felelősségről.
Az Art. 25. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis az adót az köteles megfizetni, akit erre jogszabály kötelez. A (2) bekezdés f) pontja szerint pedig, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle behajtani nem lehet, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető, gazdasági társaság esetében a rá vonatkozó jogszabályok szerint helytállni köteles tag.
Ebből a rendelkezésből pedig az következik, hogy az alperesnek jogerős határozatában meg kell állapítania az I. r. felperest terhelő adóbefizetési kötelezettséget, majd, ha ezt az I. r. felperes önként nem teljesíti, vele szemben a végrehajtási intézkedés sem vezet eredményre, a társaság bel- és kültagjait a fennálló adótartozás megfizetésére külön határozatban az 1988. évi VI. törvény felelősségre vonatkozó szabályainak figyelembevételével lehet kötelezni. Ekkor természetesen már konkrétan ismert a tartozás összege is, melyért a II. r. felperes és a társaság perben nem álló többi tagja helytállni köteles.
(Kecskeméti Városi Bíróság 5.P.22.875/1994. sz.)