adozona.hu
AVI 1995.12.173
AVI 1995.12.173
Ha az adóhatóság egy szerződést tartalma szerint minősít, azt a tényállás teljes feltárásával és bizonyítékokkal kell alátámasztani [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága a felperes jogelődjénél adóellenőrzést tartott az 1990. évre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként határozatával általános forgalmi adó és fogyasztási adó adónemekben összesen 33 230 000 Ft adóhiány, 16 615 000 Ft adóbírság és 24 494 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes a budapesti székhelyű D. Kereskedelmi Fejlesztő és Szolgáltató Kft-vel exportbizományi szerződést kötött cig...
AVI 1995.12.173 Ha az adóhatóság egy szerződést tartalma szerint minősít, azt a tényállás teljes feltárásával és bizonyítékokkal kell alátámasztani [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága a felperes jogelődjénél adóellenőrzést tartott az 1990. évre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként határozatával általános forgalmi adó és fogyasztási adó adónemekben összesen 33 230 000 Ft adóhiány, 16 615 000 Ft adóbírság és 24 494 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes a budapesti székhelyű D. Kereskedelmi Fejlesztő és Szolgáltató Kft-vel exportbizományi szerződést kötött cigaretta külföldre szállítása és értékesítése céljából. Az adóellenőrzés során azonban a felperesnél az exportelszámolás alapjául szolgáló árukiviteli bizonylatok nem álltak rendelkezésre, ezért az adóhatóság a jogügyletet belföldi értékesítésnek minősítette.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. február 26-án kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát. Megállapította, hogy a felperes tartalmát tekintve nem exportbizományi szerződést kötött. Ezt támasztja alá a vételár kiegyenlítésének módja, valamint az, hogy az árukísérő bizonylatok szerint az árut a vámszabad területre a bizományos tárolta be.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, ítéletének indokolásában megállapította, hogy az áru véglegesen nem került külföldre, ezért az árukiviteli bizonylatok hiánya és más eljárási hiányosságok miatt az adóhiány megállapítása törvényes mindkét adónemben.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási szerveket új eljárásra kötelezte, ítéletének indokolásában megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 51. §-ának (4) bekezdése alapján az adóellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. A 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet értelmében az a körülmény, hogy a felperes az adóellenőrzés során nem rendelkezett bizonylatokkal, nem tekinthető a felperes mulasztásának, mert ezek beszerzése éppen az adóhatóságot terhelte. A megyei bíróság álláspontja szerint az alperes nem tett eleget határozatában indokolási kötelezettségének sem, mert az exportbizományi szerződést színlelt szerződésnek tekintette, azonban arra nem utalt, hogy ez milyen szerződést leplezett. A bíróság álláspontja szerint tartalmilag sem megalapozott az alperes határozata, mert az Art. 1. §-ának (7) bekezdésére figyelemmel mindaddig, amíg az adóalany által kötött szerződésről az adóhatóság nem bizonyítja be, hogy érvénytelen, az adójogi következmények alkalmazásánál kizárólag a szerződések tartalmából indulhat ki. A felperes által kötött exportbizományi szerződés érvénytelenségét pedig az alperes nem tudta az eljárás során bizonyítani. A pénzforgalmi lebonyolítás módja, a véleményeltérési nyilatkozat elfogadása önmagában még nem utal a szerződés színlelt voltára. A vételár kifizetésének határidejét módosító nyilatkozat a szerződés adásvétel jellegén nem változtat a bizományos és a vevő között, és nem teremt közvetlen adásvételi jogviszonyt a megbízó és a vevő között. A felperes és a bizományos között megkötött fuvarozási szerződés ugyancsak kizárja a bizományos vevői pozícióját. Az sem bizonyítja önmagában az exportbizományi szerződés színlelt voltát, hogy büntetőeljárás folyik a vámszabad területen szolgálatot teljesítő vámtisztviselő és a bizományos egyes ügyintézői ellen, mert az alperes erre nézve sem szerzett be bizonyítékokat, éppen tényállás-tisztázási kötelezettségének elmulasztása miatt. A perben eddig rendelkezésre álló bizonyítékok a megyei bíróság álláspontja szerint nem támasztják alá a felperes színlelését, inkább arra engednek következtetni, hogy a bizományos a szerződést megszegve a részére átadott dologgal saját tulajdonaként rendelkezett. Ennek adójogi következményeit pedig a felperes mindaddig, amíg az általa kötött szerződés érvényessége meg nem dől, nem tartozik viselni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy törvénysértő a megyei bíróság ítélete, mert a jogszabályok az adóalanyok kötelezettségévé teszik a bizonylatok megőrzését. A 62/1988. (XII. 24.) PM rendelet 1. számú melléklete E. 6. pontja értelmében 1990-ben az exporttételek elszámolásához elengedhetetlen volt a határátlépést tanúsító bizonylat. Az adóalany csak akkor érvényesítheti az exporthoz kapcsolódó adózási kedvezményeket, ha bizonylattal igazolja az export, a határátlépés megtörténtét. Ilyen bizonylatok hiányában a termékértékesítés nem kedvezményezett export, hanem belföldi értékesítés. Az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 12. §-ának (1) bekezdése értelmében nem elegendő az árunak vámszabad területre történő időleges be-, majd külföldre történő visszaléptetése, hanem elengedhetetlen annak a vámszabad területről egy külföldi országba szállítása is. A felperes nem tudta bizonylattal igazolni, hogy az áru külföldre került. A vámáru végleges külföldre szállítását a vámhivatal záradékkal ellátott, kitárolási rendelkezése bizonyítja. Ez az okirat az eljárás során nem került elő, sőt a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnokságának közlése alapján bizonyíték van arra, hogy a dohányáru nem hagyta el az országot, belföldön került értékesítésre, nem minősül exportnak. Álláspontja szerint - utalva az adóhatósági eljárás sajátos jellegére - eleget tettek az adóhatóságok tényállás-tisztázási és indokolási kötelezettségüknek is határozatuk meghozatalakor. A megyei bíróság azt tartotta az ügy szempontjából lényegesnek, hogy az export bizományi szerződés milyen szerződést leplez és mellőzte annak az egyszerű ténynek a vizsgálatát, illetve adójogi megítélését, hogy a jogügylet alapján export- vagy belföldi értékesítés történt-e.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy exportálásnak minősül-e a felperes perbeli termékértékesítési tevékenysége.
Az áfa-törvény 2. §-a értelmében a vámszabad terület az általános forgalmi adó szempontjából külföldnek minősül. A törvény 12. §-a kimondja, hogy termékexport a terméknek külkereskedelmi áruforgalomban - végleges rendeltetéssel - külföldre történő kivitele.
A felperes exportbizományi szerződése tartalma szerint nem kétségesen a dohányáru végleges rendeltetéssel történő külföldre kivitelére irányult és a termék a forgalmi adó szempontjából külföldnek minősülő vámszabad területre került kivitelre. A szerződés alapján a külföldi vevő a vételárat megfizette.
Tévedett az alperes, amikor a felperes tevékenységét azért nem minősítette termékexportnak, mert nem rendelkezett a határátlépésről kiviteli bizonylattal. Az áfa-törvény 2. §-a értelmében ezzel nem is kellett rendelkeznie, csak azt kellett igazolnia, hogy a termék külföldre került kivitelre, ez pedig a vámszabad területre a betárolással megtörtént.
Az Art. 51. §-ának (4) bekezdése értelmében az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni.
Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság azt, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének és így határozatának indokolása is hiányos. Ha az alperes vitatja a jogszabályi feltételek teljesítését, azok hiányát neki kell bizonyítania és indokolnia határozatában.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy ha az alperes álláspontja szerint a szerződés tartalma szerint nem exportbizományi szerződés, akkor ezt határozatában bizonyítékokkal alátámasztva kell indokolnia. A perbeli ügyben az alperes valójában nem az exportbizományi szerződést minősítette a tartalma szerint, hanem a bizományos nem szerződésszerű teljesítéséből vont le az adóalany felperesre vonatkozóan adójogi konzekvenciát. A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy érvényes, tartalmában is exportbizományi szerződésnek minősülő jogügylet teljesítése is történhet oly módon, hogy valamelyik fél megszegi a szerződésben vállalt kötelezettségét.
Tévesen hivatkozott arra az alperes, hogy exportbizomány esetén a megbízó - vagyis az exportőr - adójogi felelőssége az országhatáron való kiléptetésre is kiterjed, mivel az áfa-törvény 2. §-a, illetőleg a megkötött szerződés alapján a külföldre történő végleges kivitel az adóalany felperes oldaláról megvalósult. Ezt támasztja alá a szerződés azon kitétele is, amely szerint a bizományos kötelezettséget vállal arra, hogy a cigarettát Magyarországon nem értékesíti.
Nem alapos tehát az alperes hivatkozása arra, hogy a másodfokú bíróság az adójogszabályokat figyelmen kívül hagyta. Ha az adóhatóság az Art. 1. §-ának (7) bekezdése alapján egy szerződést tartalma szerint minősít, azt a tényállás teljes feltárásával és bizonyítékokkal kell alátámasztania. Amennyiben megállapítja azt, hogy az adóalany oldaláról a szerződés nem teljesült - mint ahogy erre a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott -, azt bizonyítania kell. Ez nem a szerződés színlelésének polgári jogi megítélése, hanem a tényállás-tisztázási kötelezettség körébe tartozó kérdés.
Megalapozott az alperes arra való hivatkozása, hogy a jogerős ítélet indokolásának a költségvetési bevételekkel kapcsolatos megállapításai az ügy szempontjából jelentőséggel nem bírnak és nem tartoznak a bírósági felülvizsgálat körébe, ezért e megállapításokat a Legfelsőbb Bíróság mellőzi (indokolás 6. oldal 4-7. bekezdése).
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.078/1995. sz.)