adozona.hu
AVI 1995.12.170
AVI 1995.12.170
A számla fiktív jellegét önmagában igazolja az a körülmény, hogy a kibocsátó más részére azonos sorszám alatt számlát bocsátott ki [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága (II. r. alperes) a felperesnél 1993. március-június hónapokra vonatkozóan lefolytatott ellenőrzést követően határozatában 4 329 000 Ft áfa-hiányt, 2 164 500 Ft adóbírságot, valamint l 063 209 Ft késedelmi pótlékot állapított meg felperes terhére.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melyet az APEH hatósági főosztálya (I. r. alperes) határozatában elutasított és helybenhagyta az elsőfokú adóhatósági határozatot.
A felperes keresetében a...
AVI 1995.12.170 A számla fiktív jellegét önmagában igazolja az a körülmény, hogy a kibocsátó más részére azonos sorszám alatt számlát bocsátott ki [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága (II. r. alperes) a felperesnél 1993. március-június hónapokra vonatkozóan lefolytatott ellenőrzést követően határozatában 4 329 000 Ft áfa-hiányt, 2 164 500 Ft adóbírságot, valamint l 063 209 Ft késedelmi pótlékot állapított meg felperes terhére.Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melyet az APEH hatósági főosztálya (I. r. alperes) határozatában elutasított és helybenhagyta az elsőfokú adóhatósági határozatot.
A felperes keresetében az alperesi adóhatóságok határozatainak jogalapját vitatva a megállapított adóhiányt és vonzatainak kiszabását jogszabálysértőnek tartotta és kérte mind az első- és mind pedig a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, az alperes perköltségben való marasztalását. Indokaiként előadta, hogy az alperesek megsértették az Art. 51. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat, miszerint az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szóló tényeket is köteles feltárni. Az eljáró adóhatóságok azonban önkényesen fiktívnek minősítve nem fogadták el a 7 db G. Kft-től származó, egyébként a pénzügyi és számviteli előírásoknak teljesen megfelelő számlákat. Az adóellenőrzés időtartalma alatt a kiállító kft. könyvelési problémák miatt azonos számlatartalommal új sorszámon bocsátott ki számlákat részére, ezen az alperesek azt állapították meg, hogy az indokolatlan sorszámmódosítás is a számlák fiktív voltát támasztják alá, miszerint a számlák mögött nem volt tényleges gazdasági folyamat. A felperes állítása alátámasztására csatolta a G. Kft. ügyvezetőjének a gázolajvásárlás tényleges megtörténtére vonatkozó nyilatkozatát, továbbá szakértői bizonyítás elrendelését kérte annak megállapítására, hogy a beszerzések megtörténtek és azt forgalmazás, azaz továbbértékesítés követte. Álláspontja szerint a csupán formailag hibás számla esetén jogosult az adóalany az előzetesen felszámított adó visszaigénylésére, mindezt a csatolt APEH-állásfoglalás is alátámasztja.
Továbbá vitatta felperes a határozatokban szereplő 4 329 000 Ft-os áfa-hiány és a G. Kft. által kiállított számlák 4 235 000 Ft-os áfa-tartalma közötti, kerekítve 94 000 Ft-os különbözetet, mivel a jelzett összeg időközben pénzügyileg rendezést nyert. Alaptalannak tartotta az alperesek hivatkozását, miszerint az önrevízió alapján történt teljesítés azért nem fogadható el, mert a tényleges befizetés késedelmet szenvedett, mivel a havonta esedékes áfa-bevallást az adóhatóság által átvett iratok, bizonylatok hiányában teljes pontossággal nem lehetett megtenni. Az iratok rövid időre történő visszaadása után észlelt hiányosságok önrevízióval való helyesbítése viszont megtörtént. Az azonnali pénzügyi teljesítés azért maradt el, mert akkor még nem állt rendelkezésre kellő információ a más adónemben fennálló esetleges tartozás elszámolhatósági lehetőségéről, így a befizetés valóban 5 napos késedelemmel történt, de ez nem írható fel terhére a már említett körülmények következtében.
Az I. r. alperes ellenkérelmet terjesztett elő, melyben a határozatok törvényességét és megalapozottságát változatlanul fenntartva, kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását.
Jogi indokolásában kifejtette, hogy a G. Kft. bizonyítottan nem valós társaságoktól történő beszerzései nem voltak lehetségesek, így a felperes részére történő számlák tehát nem valós gazdasági eseményt takarnak. Az adóhatóságok az Art. l. §-ának (7) bekezdése alapján jogszerűen minősítették a vitatott számlákat valódi tartalmuk szerint fiktívnek és állapították meg az adó-visszaigénylés jogtalanságát az áfáról szóló 1992. évi LXXI. tv 35. §-ának (1) bekezdése alapján. A felperes bizonyítását, indítványát alperesek nem tartották indokoltnak, mivel a valós cégeknek történő továbbértékesítés az üzemanyag beszerzési forrásának bizonyítására nem alkalmas, a bizonylatok alapján továbbra sem lehetne a gázolajmennyiségeket beazonosítani.
A sorszámelírások miatti új - tartalmában változatlan - sorszám alatt számlakiállítást a felperesi hivatkozás szerinti számviteli, könyvelési problémák nem indokolták. A G. Kft. gazdasági esemény nélküli számlakibocsátását bizonyítja az is, hogy a felperes részére kiállított számlaszámon más adózó felé is számlázott.
Továbbra is fenntartották az alperesek az 1993. június hónapra vonatkozó önrevízióval helyesbített áfa-fizetési kötelezettség esedékességig való nem teljesítése miatt megállapított 94 000 Ft-os adóhiány jogszerűségét. Az időközben pénzügyi rendezés a vizsgálati tényállást nem változtatja meg, a felperes adóalanyi kötelezettségének elmulasztásából eredő következmény adóhatóságra történő áthárítása pedig nem fogadható el.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy az áfáról szóló 1992. évi LXXIV. tv (a továbbiakban: áfa-tv) 32. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdés] levonja azt az adóösszeget, melyet a részére a teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított.
Az áfa-tv 35. §-ának (1) bekezdése alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla.
Az adóhatóságnak az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv 1. §-ának (7) bekezdésében adott felhatalmazás révén jogában állott a vitatott számlákat valódi tartalmuk szerint megvizsgálni és azokat minősíteni a mögöttük álló gazdasági események alapján.
A megkeresett illetékes adóhatóság átirata a G. Kft. által kibocsátott számlák fiktív voltát támasztották alá, mivel a kibocsátó a felperes részére kiállított sorszám alatt más adózó felé is bocsátott ki számlát, továbbá a kft. szállítói nem valóságos adóalanyok voltak, ennélfogva a lehetséges beszerzései jogosan kétségbe vonhatóak, hasonlóan a felperes részére történő eladások is.
A számlakibocsátó kft. és maga a felperes a vizsgálat tartalma alatt utólagos nyilatkozattal, illetőleg új sorszámú számlák korábbi változatlan tartalommal való kialakításával próbálta igazolni a számlák hitelességét.
A bíróság megítélése szerint a hivatkozott iratmegsemmisítés miatt bekövetkező könyvelési problémák sorszámváltoztatás, illetve új sorszám alatt számlakibocsátás indokául nem szolgálhattak, ugyanis a kibocsátónál hiányzó számlákat a vevők számlái alapján rekonstruálni lehetett volna sorszámmódosításra hivatkozva - az áfa-tv 45. §-ának rendelkezéseire tekintettel -, helyesbítő számla kiállítására jogszabályi lehetőség nem volt.
A bíróság a felperesnek szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát indokoltság hiányában elutasította, mivel egy esetleges szakértői vizsgálat sem tudná megállapítani a gázolaj beszerzési forrását, illetve származási helyét. A felperes által végzett üzemanyag-értékesítést az alperesek is elismerték, de a vitatott számlák alapján nem bizonyított az áfa adóalany általi áthárításának ténye, ezért a visszaigénylési jogosultság sem nyerhetett megállapítást.
A számla tartalmáért valóban a kibocsátó felelős, de az adóalany vevőnek már saját kockázata a beszerzési oldalról jelentkező ilyen jellegű következmény, és még a jóhiszemű adózó sem háríthatja át az állami költségvetésre a jogszabályok alapján fennálló adóhiányt. A felperesnek megvan a lehetősége arra, hogy amennyiben az üzleti partnerének piaci magatartása miatt adóhiány formájában előállott károsodás érte, azt a polgári jogi jogviszony keretei között bírói úton érvényesítse a G. Kft-vel szemben.
A bíróság álláspontja szerint az alperes a 94 000 Ft adóhiányt is jogszerűen állapította meg, mivel az Art. 44. §-ának (1) bekezdése szerinti az önellenőrzés napján köteles az adóalany a különbözetet pénzügyileg rendezni. A felperes azonban a befizetést csak 5 napos késedelemmel eszközölte, az általa hivatkozott célszerűségi szempontok a jogszabályi előírások betartása alól nem mentesíthetik és a felelősség sem hárítható át az adóhatóságokra.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával hozta meg a keresetet elutasító ítéletét.
Az ítéletben kifejtett indokokat egészében osztva, a megyei bíróság a fellebbezés kapcsán azt emeli ki, hogy a jogvita megítélése során kiindulásul szolgáló általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései értelmében az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonása, visszaigénylése nem általános, hanem csak törvénybe meghatározott szigorú feltételek megvalósulása esetén biztosított lehetőség. Az adóalany ugyanis az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és a 35. §-ának (1) bekezdésében foglaltak egybevetésével - csak egy másik adóalany által termékértékesítés során rá áthárított adót hiteles dokumentum alapján igényelheti vissza. Ebből következően önmagában egy nem adóalany által végzett értékesítés csakúgy nem alapozza meg az áfa-visszaigénylés lehetőségét, mint ahogy nincs lehetőség az áfa-visszaigénylésre szabályos számla hiányában, vagy valós gazdasági esemény nélkül sem.
Mindezek alapján helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor az adóhatóság által megállapított tényállást vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy az adólevonás jogának gyakorlásához szükséges fenti konjuktív feltételek a felperes által érvényesített adó-visszatérítéskor nem állottak fenn, ezért nem tévedett, amikor elutasította az alaptalan keresetet.
Nem vitatható az, hogy a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-a (2) bekezdésének és 88. §-ában foglaltaknak az egybevetéséből az következik, hogy az számviteli bizonylat adatainak alakilag, tartalmilag hitelesnek kell lennie, és ennek megsértéséért a bizonylat kiállítója tartozik felelősséggel. Ebből a szabályból azonban csak a bizonylatot kiállító felelőssége következik, de nem vonható le olyan következtetés, hogy a hitelesnek nem tekinthető számla alapján is megilletné - a számlakiállító felelőssége mellett - az áfa-levonási, -visszaigénylési jog a felperest.
A felperes fellebbezésével kapcsolatban a megyei bíróság még azt emelte ki, hogy helytelenül értelmezi az elsőfokú bíróság ítéletét, ugyanis sem az, sem a jogszabály nem fogalmaz meg olyan elvárást a felperessel szemben, amelynél fogva a G. Kft. szállítóinak magatartásával kapcsolatban bármilyen felelőssége a felperesnek megállapítható volna. A felperest nem terhelte a G. Kft. vonatkozásában tudakozódási, vizsgálódási kötelezettség, ebből azonban nem következik az, hogy jóhiszemű beszerzés esetén nem szabályszerűen kiállított bizonylat alapján, vagy akár bizonylat hiányában is az általános forgalmi adó visszaigénylésére lehetőség lenne.
A G. Kft. által kibocsátott számlákból, valamint abból, hogy helyesbítő számlát kísérelt meg kibocsátani a számlaszám többszöri felhasználása miatt, helyesen jutott az adóhatóság arra a következtetésre, hogy a más adóalany részére is kibocsátott azonos sorszám megjelölésű számlák, sem pedig a helyesbítő számlaként kibocsátott számlák nem vehetők figyelembe olyan bizonylatként, amelyek a valós gazdasági eseményt egyértelműen bizonyítanák és az adó-visszaigénylés hiteles dokumentumaként alapul vehetők volnának. Erre tekintettel a tényleges beszerzés bizonyítására vonatkozó bizonyítási kérelem lefolytatása esetén sem volna megállapítható olyan eltérő tényállás, amely az alperesi határozat megváltoztatásához, vagy hatályon kívül helyezéséhez alapul szolgálna.
A fellebbezési érveléssel kapcsolatban a megyei bíróság még arra mutat rá, hogy a beszerzési kockázat körébe tartozik, nemcsak a beszerzett áru mennyiségi és minőségi eltérése, hanem a beszerzéshez kapcsolódó bizonylat kiállítása, vagy tartalmi vagy alaki hibája és a számlakiállító jogalanyiságának esetleges hiánya is. Ez a beszerzési, kockázat - mivel az áfa-visszaigénylés csak lehetőség - a felperesnél jelentkezik és a jóhiszeműsége, vagy a tényleges beszerzésnek a bizonyítása nem teremt alapot a jogszabályban meghatározott konjuktív feltételek hiányában az előzetesen felszámított adó visszaigénylésére.
(Békés Megyei Bíróság 1.Pf.20.514/1955. sz.)