adozona.hu
AVI 1995.11.158
AVI 1995.11.158
A perköltség összegének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy az adózó az adómegállapítás jogalapját vagy az összegszerűséget vitatta-e [Pp. 78. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperest l 774 200 Ft adó megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta és a felperes által fizetendő adó összegét módosította. A jogerős döntés a bírósági jogorvoslat lehetőségéről nem tájékoztatott. A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, azonban az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A felperes a végzés ellen fellebbezett...
AVI 1995.11.158 A perköltség összegének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy az adózó az adómegállapítás jogalapját vagy az összegszerűséget vitatta-e [Pp. 78. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperest l 774 200 Ft adó megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta és a felperes által fizetendő adó összegét módosította. A jogerős döntés a bírósági jogorvoslat lehetőségéről nem tájékoztatott. A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, azonban az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A felperes a végzés ellen fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság 1991. április 19. napján kelt határozatával az első- és másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozathozatalára utasította.Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 7000 Ft perköltséget fizessen meg. A döntés ellen a felperes a perköltség vonatkozásában fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, míg a fellebbezett részét helybenhagyta. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes elsősorban nem az adó megállapításának összegszerűségét, hanem annak jogalapját, így a becslés alkalmazhatóságát vitatta és csak közvetve érintette a jogalap mellett az összegszerűségét is. Erre figyelemmel a megyei bíróság álláspontja szerint a maximálisan megállapítható ügyvédi munkadíj 7500 Ft lenne, amely keretek között az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a perköltség összegét.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, mivel álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor ítéleti indokolásában azt állapította meg, hogy az ügyben a pertárgy értéke a Pp. 24-26. §-a segítségével nem állapítható meg. Felperesi álláspont szerint a per tárgyát képező közigazgatási határozat összegszerűen határozza meg a követelés mértékét, így a pertárgy értéke meghatározható. Az a körülmény, hogy elsősorban nem az összegszerűségét, hanem a jogalapot vitatta a felperes a felülvizsgálati kérelem szerint, nem változtat a keresettel érvényesített követelés értékének egyértelműen meghatározott voltán. A felperes kérte annak figyelembevételét is, hogy mind a közigazgatási, mind a bírói eljárásban ügyvédi képviseletet vett igénybe, és a Legfelsőbb Bíróság a jogi képviselet által kezdeményezett törvényességi eljárás során állapította meg az eljárt bíróságok határozatainak törvénysértő voltát. A több mint l 700 000 Ft követelés tárgyában hozott döntés, amely teljes egészében helyt adott a felperesi kérelemnek, eltúlzottan alacsony összegben határozta meg az ügyvédi költséget 7000 Ft-ban a felperes álláspontja szerint.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta, arra hivatkozva, hogy a felperes a bírósági eljárás során az adómegállapítás jogalapját vitatta, melynek perértéke nem jelölhető meg. Az alperes arra is rámutatott, hogy a perköltség összegének megállapítása során nem vehető figyelembe a közigazgatási eljárásban igénybe vett jogi képviselet, és a korábbi bírósági eljárás jogi képviseletének költsége sem.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesnek járó perköltség összegét felemelte. Az indokolás rámutat, hogy a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes a bírósági eljárás során az adómegállapítás jogalapját vitatta, ezért a perköltség megállapításánál ebből kell kiindulni. A perköltség összegének meghatározása során nem vehető figyelembe a közigazgatási eljárásban igénybe vett jogi képviselet költsége, de az ítélkezési gyakorlat szerint törvényességi óvás esetén a korábbi bírósági eljárás során felmerült költségeket tekintetbe kell venni.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perköltség összegét helytelenül állapította meg, mivel az előzményeket nem vette figyelembe. Az 1988. évben indult eljárás részben azért húzódott el, mert az első- és másodfokú bíróság téves döntést hozott és ennek konzekvenciáit a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata vonta le.
A perköltség összegének megállapításánál a 12/1991. IM számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdéséből kell kiindulni, de figyelembe kell venni a törvényességi óvással érintett bírósági eljárás költségeit is, és csak így határozható meg a felperest megillető perköltség tényleges összege. A Legfelsőbb Bíróság figyelembe véve az alap- és a megismételt eljárásban felmerült felperesi költségeket, az együttes első- és másodfokú eljárás perköltségét 20 000 Ft-ban határozta meg, és ennek megfizetésére a pervesztes alperest kötelezte. Mivel az első- és másodfokú bíróság döntése jogszabályt sértett, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét megváltoztatta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.25.015/1994.)