adozona.hu
AVI 1995.11.152
AVI 1995.11.152
Az adóhatóság eljárása akkor méltányos, ha döntésének szempontját és indokait is az adózó tudomására hozza [1990. évi XCI. tv 1. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1988-1990. évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett a felperesnél, ennek eredményeként az APEH megyei igazgatósága 1992. május 12. napján kelt határozatával 257 000 áfa és 205 100 Ft személyi jövedelemadó, összesen 462 100 Ft adókülönbözetet állapított meg. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú adóhatóság az elsőfokú adóhatósági határozatot megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította, amelynek eredményeként 1992. november 26-á...
AVI 1995.11.152 Az adóhatóság eljárása akkor méltányos, ha döntésének szempontját és indokait is az adózó tudomására hozza [1990. évi XCI. tv 1. § (6) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság 1988-1990. évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett a felperesnél, ennek eredményeként az APEH megyei igazgatósága 1992. május 12. napján kelt határozatával 257 000 áfa és 205 100 Ft személyi jövedelemadó, összesen 462 100 Ft adókülönbözetet állapított meg. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú adóhatóság az elsőfokú adóhatósági határozatot megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította, amelynek eredményeként 1992. november 26-án kelt határozatával az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 3 959 800 Ft általános forgalmiadó-t, illetve 187 500 Ft jövedelemadó-különbözetet állapított meg és a 4 147 300 Ft összegű adóhiány után 3 317 840 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest. Egyidejűleg 284 671 Ft személyi jövedelemadó kiutalásáról intézkedett.A felperes fellebbezése következtében az alperes 1993. március 25-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, 187 500 Ft adóhiányt törölt, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a jogerős adóhatósági határozat ellen a városi bírósághoz és kérte annak bírósági felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős bírósági ítélet ellen, amelyben kérte annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.
A felülvizsgálati kérelemben előadott jogi okfejtés szerint a jogerős bírósági ítélet megsértette az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: ART) 1. §-ának (6) bekezdését, 11. §-ának (5) bekezdését, 60. §-ának (2) és (8) bekezdését, valamint a Pp. 163. §-ának (3) bekezdését, illetőleg az 1987. évi V. törvény 11-13. §-ait.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, ezt a másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta. A nem vitatott tényállásból az elsőfokú bíróság mindenben helytálló, a másodfokú bíróság azonban téves jogi következtetést vont le.
Az ART 1. §-ának (6) bekezdése szerint az adóhatóság köteles méltányosan eljárni.
A tárgyi ügy irataiból megállapítható, hogy a közigazgatási eljárás során a megismételt eljárásban az adóhatóság az adózóval szemben az elsőfokú eljárástól eltérő, új módszerek alkalmazásával állapította meg az adófizetési kötelezettségeit. A megismételt eljárásban az eredeti adókötelezettségnek a többszörösét állapította meg oly módon, hogy a határozat nem tért ki arra, hogy mely okból, milyen szempontok alapján változtatta meg az adóhatóság az adókötelezettség megállapításának módszerét, és erre a felperes részére későbbiekben sem adott semmiféle felvilágosítást.
Nem segítette elő a felperes jogkövető és a közigazgatási határozat önkéntes teljesítését megvalósító magatartását. A méltányos eljárás követelményeit az adóhatóság akkor teljesíti, ha döntésének szempontjait és indokait a kötelezett tudomására hozza.
Az ART 60. §-ának (1) bekezdése szerint becslés alkalmazható, ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg, vagy az adóhatóság rendelkezésére álló azok száma vagy tartama miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó-, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására. A per adatai szerint nem vitatható, hogy a becslési eljárás lefolytatásának a jogalapja megvolt. Az ART 60. §-ának (2) bekezdése egyértelműen rögzíti azonban, hogy a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő valóságos adó-, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen, mutatott rá, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. törvény 13. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalany a fizetendő és levonható adóösszegek különbözetét köteles az adóhatóságnak befizetni. A becslés során tehát az adóhatóságnak a fizetendő és levonható adóösszegek különbözetét kell becsléssel megállapítania. Az ART 60. §-ának (5) bekezdése szerint, ha az adóalap megállapítására a bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással vagy más megfelelő módszerrel nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, az adóalapot az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók adatainak a felhasználásával lehet megállapítania. Az összehasonlító adatok kiválasztásához az adóhatóság szakértőt rendel ki. Az adóhatóság a felperesnél folytatott adóellenőrzés során szakértőt rendelt ki, a szakértő elkészítette a becslés alapjául szolgáló szakvéleményét, ettől azonban a megismételt eljárásban az adóhatóság eltért anélkül, hogy másik szakértőt rendelt volna ki. Az ART 60. §-ának (8) bekezdése előírja becslés esetén a területen működő, az adózó által megjelölt érdek-képviseleti szerv véleményének beszerzését azzal a kötelező előírással, hogy amennyiben a hatóság álláspontja az érdek-képviseleti szerv véleményétől eltérő, azt külön indokolni is kell. E rendelkezések az adózó érdekének védelmét biztosítják, különösen a becslési eljárás során olyan esetekben, amikor az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók adatai alapján állapítják meg az adófizetési kötelezettséget. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - szemben a másodfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel - az ART 60. §-ának (8) bekezdésének megsértése olyan alapvető eljárási szabálysértés, amely önmagában is megalapozza az ily módon meghozott közigazgatási határozat bírósági eljárásban történő hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését, amelynek során az adózó által megjelölt érdek-képviseleti szerv véleményét be kell szerezni.
A másodfokú bíróság döntésének alapját az 1987. évi V. törvény 11. §-ának (1) bekezdése képezte, amely rendelkezésből a másodfokú bíróság - elfogadva az alperes álláspontját - azt a következtetést vonta le, hogy az adózó számla hiányában a beszerzéseit terhelő általános forgalmi adó összegét adójából nem vonhatja le. Ezzel szemben az ART 61. §-a arról rendelkezik, hogyha az adózó az általános forgalmi adót mulasztotta el megállapítani, bizonylatok hiányában az állami adóhatóság azt a tényleges eladási ár, ennek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok alapján kalkulált ár, illetőleg a szokásos piaci ár és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg. E rendelkezésekből egyenesen következik, hogy a becslési eljárás során, számla hiányában is sor kerülhet előzetesen felszámított általános forgalmi adó megállapítására és levonására.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős bírói ítélet figyelmen kívül hagyta az ART</a> vonatkozó előírásait, az elsőfokú bíróság ítélete pedig helyes jogi értelmezéssel a jogszabályoknak megfelelő döntést tartalmazott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.25.759/1994. sz.)