adozona.hu
AVI 1995.10.141
AVI 1995.10.141
Az adózó terhére megállapított adókülönbözet akkor adóhiány, ha az adókülönbözetet esedékességéig nem fizették meg [1990. évi XCI. tv 72. § (2) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint az APEH megyei igazgatósága 1992. július 22-én kelt határozatával a felperes terhére 8 212 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet, 3 793 000 Ft áfahiányt és az adóhiány után 1 517 000 Ft adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán az APEH ellenőrzési és hatósági osztálya 1992. október 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta és az adóbírság összegét 1 100 000 Ft-ra mérsékelte, míg a 230 000 Ft késedel...
A felperes fellebbezése folytán az APEH ellenőrzési és hatósági osztálya 1992. október 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta és az adóbírság összegét 1 100 000 Ft-ra mérsékelte, míg a 230 000 Ft késedelmi pótlékot törölte.
A felperes keresetében az adóhatósági határozat hatályon kívül helyezése mellett annak megállapítását kérte, hogy a felperesnek általános forgalmiadó-hiánya nem keletkezett.
A városi bíróság 1993. szeptember 21-én kelt ítéletével az alperesi és az elsőfokú határozatnak az adóbírság megfizetésére kötelező rendelkezéseit és a hozzá fűzött indokolást hatályon kívül helyezte.
Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereset elutasítását. A megyei bíróság 1994. január 26-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja tehát - az elsőfokú bíróságéval egyezően - az, hogy helytelenül járt el a felperes, amikor az 1991. évre vonatkozó adóbevallásában az előzetesen felszámított áfát az adó megfizetése előtt elszámolta, ugyanakkor ez a magatartása legfeljebb az Art. 97. §-ának b) pontja szerinti adókülönbözet megállapítására ad lehetőséget, adóhiánynak azonban ez az adókülönbözet nem tekinthető. Nem áll fenn ugyanis az a feltétel, hogy azt a felperes az esedékesség időpontjáig nem fizette volna meg [1990. évi XCI. törvény 72. § (2) bek.].
A felperes terhére nem állapítható meg adóhiány. Így adóbírság kiszabására sincs lehetőség.
Az alperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 1994. április 14-én felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
Az alkalmazandó jogszabályok szerint az 1991. évi adóbevallásnak az év első napjától az utolsó napjáig terjedő időszak gazdasági eseményének áfa-vonzatát kell tartalmazni. A felperes szabálytalan áfa-elszámolás adatai alapján állapította meg 1991. évre az általános forgalmi adóban a 8 212 000 Ft adókülönbözetet, és a 3 793 000 Ft adóhiányt, ez képezte az alapját az 1 100 000 Ft adóbírságnak.
Megállapítást nyert, hogy 1991. november és december hónapokban a beszerzett gépkocsik egy részénél a vámkezelési eljárás jelentős elhúzódása miatt csak 1992. évre volt jogosult a felperes levonásba helyezni az előzetesen felszámított általános forgalmi adót. Ezzel szemben a felperes az 1991. évi bevallásban már csökkentette a kötelezettségét.
Az 1989. évi XL. törvény termékimportra vonatkozó 36. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a felperes az általános forgalmi adót az azt követő naptól érvényesíthette, illetve helyezhette elvonásba, amikor az adóhatóság - jelen esetben a vámhatóság mint adóhatóság - által kivetett termékimport-adót megfizette. Ezzel szemben a felperes már 1991-ben csökkentette kötelezettségét. Így az Art. 72. §-ának (2) bekezdése alapján 1991. évre a már jelzett adóhiány miatt a bírságot meg kellett állapítani. E jogszabályokat a bíróság tévesen értelmezte.
Az alperes azért nem írta elő a megállapított adóhiány-megfizetési kötelezettséget, mert a vizsgálat során kiderült, hogy az 1991. évre vonatkozó visszaigénylésen túl 1992. évre jelentős visszaigénylési jogosultsága van. így a két tétel pénzügyileg rendezhető volt. Ez azonban nem változtat az 1991. évre megállapított 3 793 000 Ft adóhiányon, mivel annak eredeti esedékességekor még nem nyílt meg a felperes joga a 4 860 000 Ft visszaigényléséhez.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
Az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (áfa-törvény) 36. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az importot terhelő adót, az adóalany termékimport esetén az adóhatóság által kivetett adó megfizetését követő naptól kezdődően jogosult előzetesen felszámított adóként elszámolni.
A felperes az áfa-törvény 36. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző módon az importot terhelő általános forgalmi adót az 1992. évben történt tényleges megfizetését és kivetését megelőzően előzetesen felszámított adóként számolta el az 1991. évre vonatkozó adóbevallásában.
A felperes tehát jogszabályellenesen járt el az 1991. évi adóbevallás, az áfa-felszámítás és visszaigénylése során. Ennek volt a következménye, hogy az alperes 1991. évre a felperesnél 8 212 000 Ft adókülönbözetet és 3 793 000 Ft adóhiányt állapított meg. Az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. A (2) bekezdés értelmében önadózás esetén az adózó terhére megállapított adókülönbözet akkor minősül adóhiánynak, ha az adókülönbözetet az esedékesség időpontjáig nem fizették meg. A felperes a téves elszámolás miatt nem fizetett meg az esedékességkor 3 793 000 Ft áfát, amely ennek folytán az Art. 97. §-ának c) pontja szerint adótartozásnak és ezáltal bírságalapnak minősült. Az Art. 72. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint az 1991. évi adóévre kimutatott adóhiány után a felperes terhére az adóbírság kiszabása nem volt jogszabálysértő.
(Legf. Bír. Kfv.II.25.314/1994. sz.)