adozona.hu
AVI 1995.10.140
AVI 1995.10.140
Az átlagadó összegének meghatározásánál nincs jelentősége annak, ha az adózó a bejelenteni elmulasztott tevékenységet alacsony népsűrűségű területen folytatta [1990. évi XCI. tv 60. § (5) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH B.-i Igazgatósága mint elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére bejelentési és könyvvezetési kötelezettségek elmulasztása miatt 51 500 Ft átlagadót és 49 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán az alperesi másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta és a fellebbezést elutasította, megállapítva, hogy a felperes engedély nélkül italkimérést folytat és az Art. 60. §-ának bekezdése szerint az adózó az adóköteles bevételszerző tévé...
A felperes fellebbezése folytán az alperesi másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta és a fellebbezést elutasította, megállapítva, hogy a felperes engedély nélkül italkimérést folytat és az Art. 60. §-ának bekezdése szerint az adózó az adóköteles bevételszerző tévékenységét az adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, ennélfogva az Art. 74. §-ának (7) és (9) bekezdései alapján a mulasztási bírság kiszabása indokolt. Arra tekintettel, hogy felperesnek nem állnak rendelkezésére olyan bizonylatok, nyilvántartások, amelyből az adóalap megállapítható lenne, ezért az elsőfokú adóhatóság az Art. 60. §-ának (5) bekezdése alapján jogszerűen kötelezte 12 havi működést vélelmezve, átlagadó megfizetésére.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, továbbá alperes perköltségben marasztalását, mivel álláspontja szerint nem a valós tényállás alapján szabott ki vele szemben átlagadót, illetve mulasztási bírságot az alperes.
Előadta továbbá, hogy az adóhatóságok határozata nem megalapozott, s csupán feltételezéseken alapul, és minden valóságot nélkülöz azon állítás, hogy közel két éve folytat engedély nélkül szeszkimérést.
Az alperes ellenkérelmet terjesztett elő, melyben a határozatban kifejtett jogi álláspontját fenntartotta és kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság a felülvizsgálat keretében megállapította, hogy az eljárást az adóhatóság az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv 51. §-ának (4) bekezdése alapján a tényállást megfelelően tisztázta és bizonyította, az általa feltárt tényállás helytálló és a valósággal egyező.
A revizorok által a helyszíni ellenőrzésekkor felvett jegyzőkönyvet, továbbá a közigazgatási eljárásban meghallgatott tanúk vallomásai alapján igazolást nyert, hogy a felperes engedély nélkül folytat italkimérést a lakásán. Ezt a megállapítást támasztotta alá a peres eljárásban meghallgatott N. I. tanú vallomása is.
A bíróság a felperesnek védekezéseként tett előadását egyedüli bizonyítékként nem tudta elfogadni az ellentétes tényállítások bizonyítása hiányában.
Az Art. 60. §-ának (7) bekezdése értelmében: "Ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét az adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására a 60. § (4) bekezdése szerint nincs mód, az adóhatóság 12 havi működést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi."
Az átlagadó alapját a 60. § (5) bekezdése alkalmazásával kell megállapítani.
A felperes a bejelentési kötelezettségét elmulasztotta és az adóhatóság felé bizonylatokat és nyilvántartást nem tudott bemutatni, amelyből az adóalap megállapítható lett volna, ezért az alperes jogszerűen kötelezte az adózót átlagadó megfizetésére.
A bíróság álláspontja szerint az eljárt adóhatóságok az átlagadó mértékét az alperes által csatolt 7013/1992. APEH Irányelv alkalmazásával helyesen állapította meg azáltal, hogy felperest egyéni vállalkozónak tekintette, akinek szakmai besorolása italkimérés-kocsma, és tevékenységét egyéb településen élettársával együtt folytatta.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes az átlagadó összegének meghatározásakor nem volt tekintettel arra, hogy lakóhelye egy tanya, ahol mindössze 60 ember lakik.
Az irányelv, mivel négy kategóriát határoz meg a települések vonatkozásában, és a legalsó csoport: egyéb település 20 ezer főig, máshová nem is sorolhatta be a felperes tevékenységét.
Az alperes az Art. 74. §-ának (7) és (9) bekezdéseinek megfelelően a bejelentési és bevallási kötelezettség elmulasztása miatt a törvényes kereteken belül, viszonylag alacsony összegben szabta ki a mulasztási bírságot a felperessel szemben.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.20.353/1995. sz.)