adozona.hu
AVI 1995.10.135
AVI 1995.10.135
Az előzetesen felszámított forgalmi adó levonása kapcsán - vita esetén - tisztázni kell, hogy ténylegesen minek minősül az értékesített termék 1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. február 23-án szóban kötött megállapodás alapján megvásárolt az Opel P. Márkakereskedő és Márkaszerviztől egy Opel Astra Caravan GLS gépkocsit 1 360 000 Ft vételárért, amelynek egy részét készpénzben, más részét kölcsönszerződés alapján folyósította. A felek abban állapodtak meg, hogy a felperes a gépkocsit haszon-gépjárművé átalakított formában vásárolja meg. A vételár a szerződés megkötését követően kifizetésre került. Az eladó azt a tájékoztatást adta a felperesnek, hogy a...
AVI 1995.10.135 Az előzetesen felszámított forgalmi adó levonása kapcsán - vita esetén - tisztázni kell, hogy ténylegesen minek minősül az értékesített termék 1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek. a) pont].
A felperes 1994. február 23-án szóban kötött megállapodás alapján megvásárolt az Opel P. Márkakereskedő és Márkaszerviztől egy Opel Astra Caravan GLS gépkocsit 1 360 000 Ft vételárért, amelynek egy részét készpénzben, más részét kölcsönszerződés alapján folyósította. A felek abban állapodtak meg, hogy a felperes a gépkocsit haszon-gépjárművé átalakított formában vásárolja meg. A vételár a szerződés megkötését követően kifizetésre került. Az eladó azt a tájékoztatást adta a felperesnek, hogy az átalakítás időbe telik. Annak megtörténte után értesíti a felperest, hogy elhozhatja az autót. Ezt követően az eladó elvégezte a gépkocsi átalakítását, majd intézte a tehergépkocsiként való vizsgáztatását, majd értesítette a felperest, hogy a haszon-épjárművet elviheti. A felperes 1994. március 18-án az átalakított gépjárművet átvette, és az átalakításért 25 000 Ft-ot készpénzben kifizetett.Ezt követően a gépkocsi árában szereplő 272 000 Ft általános forgalmi adót visszaigényelte.
Az APEH megyei igazgatósága ellenőrzési osztálya 1994. július 7-én adóellenőrzést végzett a felperesnél. Beszerezte az autóvásárlással kapcsolatos számlákat, fénymásolatban rögzítette a forgalmi engedély tartalmát, illetve beszerezte a megyei közlekedési felügyelet vizsgáztatásról kiállított okiratait. Jegyzőkönyvében megállapította, hogy a felperes gépkocsi-vásárlásáról szóló számla személygépkocsi vásárlásáról került kiállításra, ezért a felperes jogtalanul vonta le a gépkocsi árában foglalt általános forgalmi adót.
A jegyzőkönyvre a felperes észrevételt tett, majd az adóhatóság első- és fellebbezés folytán hozott másodfokú határozatában a felperest 272 000 Ft adóhiány, 50%-os mértékű adóbírság és 36 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az első- és másodfokú adóhatóság döntését arra alapozta, hogy a kölcsönszerződés, a gépkocsi vásárlásáról szóló számla, a gépkocsi forgalmi engedélye igazolják, miszerint a felperes személygépkocsit vásárolt.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, annak megállapítása mellett, hogy a felperes jogosan igényelte vissza a 272 000 Ft általános forgalmi adót.
Az elsőfokú bíróság az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte. Az indokolás rámutat, hogy az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalanyra áthárított. A 33. § (2) bekezdésének b) pontja szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó a személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.
A Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése szerint a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon ment végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába kerül.
A Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése szerint az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg.
A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
A bíróságnak elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az általános forgalmiadó-levonás rendszerében az átruházásra irányuló szerződés mint jogcím létrejöttének ténye és időpontja, vagy a tulajdonjog megszerzése a lényeges jogi tény. Az áfa-törvény 6. §-ának (1) bekezdése szerint termékértékesítés a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. Ezzel ellentétben a törvény 33. §-a (2) bekezdésének b) pontja beszerzésről szól, ellentétes értelmező rendelkezés hiányában azonban a bíróságnak az az álláspontja, hogy a gépkocsi beszerzése fogalom a termékértékesítés fogalmával kell hogy egyezzen. A termékértékesítés fogalmában a dolog átengedését emeli ki a törvény. Mégpedig olyan átengedésről van szó, amely a vevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja fel. Gyakorlatilag ez a fogalommeghatározás azonosítható a polgári jogban a dolog átadása fogalommal jelzett aktussal. Összességében tehát megállapítható, hogy az általános forgalmi adó rendszerében nem az átruházásra irányuló szerződés létrejötte, hanem a tulajdonjogot keletkeztető dolog átadása a lényeges jogi tény.
A továbbiakban tehát a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy mikor és mely dolog átadása történt meg. Az átadás történhet tényleges birtokba adással, vagy más oly módon is, ami kétségtelenné teszi hogy a dolog a szerző hatalmába került. A gépkocsi tényleges birtokba adása 1994. március 18-án, az átalakítást követően történt. Tisztázandó tehát, hogy ezt megelőzően nem került-e sor az átadásra olyan módon, amely kétségtelenné tette a dolognak a vevő hatalmába kerülését.
E tekintetben az alperesi álláspontból következően a gépkocsi átalakítására irányuló eljárás, illetve a vizsgáztatás hatósági eljárása jöhet szóba. Hiszen amint arra az adóhatóság helytállóan utalt, a műszaki vizsga az 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet 16. §-ának (1) bekezdése értelmében a jármű tulajdonosának kérelméhez kötött.
A rendelkezésre álló bizonyítékokból azonban kitűnik, hogy az átalakítást követő műszaki vizsgáltatásban a felperes nem működött közre, azt helyette az eladó végezte el. Önmagában azonban az a tény sem, lenne kétségbevonhatatlan bizonyítéka az átadásnak, ha a hatósági eljárást a felperes kezdeményezte volna. Ez ugyanis csak közvetett bizonyíték és nem zárja ki a felek ezzel ellentétes megállapodását.
Összességében a felperes esetében az állapítható meg, hogy - amint azt az eladó nyilatkozata és a meghallgatott tanúk vallomása is rögzíti - a felek haszongépjárművé átalakított gépkocsi megvásárlásában állapodtak meg, a gépkocsi az eladó által végzett vizsgáztatást követően 1994. március 18-án került a felperes tényleges birtokába, vagyis ezen időponttól állt a gépkocsi a tulajdonában.
A fentiekre tekintettel nem megalapozott az az adóhatósági megállapítás, hogy a felperes személygépkocsit vásárolt, és a felek által meghatározott szerződési tartalomtól eltérő következtetést nem támasztják alá megfelelően az adóhatóság által bizonyítékként értékelt okiratok.
A fentiekre tekintettel a felperes a haszongépjárművé átalakított gépkocsi vásárlását követően jogszerűen gyakorolta adólevonási jogát és az ezt kifogásoló adóhatósági határozatok jogszabálysértőek.
Az elsőfokú ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elsődlegességet biztosított a polgári jogi szabályoknak az adójogi szabályokkal szemben. A rendelkezésre álló bizonyítékok a fellebbezési érvelés szerint alátámasztják, hogy az eladó és a felperes személygépkocsi vásárlásában állapodott meg. A felperes ugyanis 1993. február 23-án készpénzes számla alapján Opel Astra Caraván gépkocsit vásárolt, ezt követően a jármű forgalmi engedélyét 1994. március 9-én állították ki, és eszerint annak első tulajdonosa a felperes, a gépkocsi típusa pedig személygépkocsi. A forgalmi engedély és a megyei közlekedési felügyelet által kiállított számlák tanúsítják mindezt, és azt is, hogy a felperes a saját nevére és költségére végeztette el a személygépkocsi haszongépjárművé történő átalakítását. Idézte a fellebbezés az áfa-törény 16. §-ának (3) bekezdését, amely szerint egyszerűsített készpénzfizetési számla kibocsátása esetén a teljesítés időpontja a kibocsátás napja. A fellebbezési álláspont szerint a bizonyítékok alapján két gazdasági esemény történt: egy termékértékesítés (a személygépkocsi átruházásra) és egy szolgáltatásnyújtás (a gépjármű átalakítása és levizsgáztatása). A felperes a vásárlást követően a dolgot birtokába vehette volna, azzal közlekedhetett volna, és a dolog feletti rendelkezés jogát gyakorolta akkor, amikor kérte a közlekedési felügyelettől a személygépkocsi tehergépkocsivá történő átalakításának engedélyezését. A II. r. alperes véleménye szerint kizárólag a szerződést kötők akarata nem teszi meg nem történtté azt a valós gazdasági eseményt, hogy ténylegesen személygépkocsi értékesítése történt meg.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az elsőfokú ítélet indokaira utalással azt a véleményét fejtette ki, hogy a tulajdonjog megszerzése a dolog átadásához kötődik, és ez is alátámasztja, hogy a felperes és a márkakereskedő az adásvételi szerződést eleve haszongépjárművé átalakított gépkocsira kötötte meg.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással és túlnyomó részben osztotta az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspontot is.
A dolog átadásával (átengedésével) és a tulajdonjog átszállásával kapcsolatos elsőfokú bírósági álláspont bizonyos pontosítást igényel, ugyanis az eladó és a felperes között létrejöhetett volna olyan megállapodás, amelynek értelmében az eladó a személygépkocsit eladja ugyan a vevőnek, de azt más jogcímen továbbra is magánál tartja (például megbízás alapján, a tehergépkocsivá történő átalakítás elvégeztetése végett). Ez az úgynevezett constitutum possessorium esete, amikor is a birtokba adás, a tulajdonjog átszállása megtörténik, a vevő azonban időlegesen más jogcímen mégis az eladó birtokába adja vissza a dolgot. A felperes álláspontjával és az eladó írásbeli nyilatkozatával - tudniillik, hogy ők eleve haszongépjárművé átalakított gépkocsi adásvételében állapodtak meg - az ellenkező (például a fentiekben kifejtett) bizonyítása az adóhatóságot terheli.
Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek nem bizonyították, hogy a szerződés valódi tartalma ne az lenne, mint amelyet a felperes előadott és az eladó nyilatkozata is megerősített. A gépjármű forgalmi engedélye tulajdonjogot nem tanúsít, ezért nincs jelentősége, hogy mely időpontban jegyezték be oda tulajdonosként a felperest. A közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése és 16. §-ának (1) bekezdése értelmében az átalakítás feltétele, hogy a gépjármű már forgalomba helyezett legyen. Így tehát az átalakítás elvégzése érdekében szükségszerűen forgalmi engedélyt kellett kiadni már személygépkocsiként a gépjárműre, azaz a forgalmi engedélybe történt bejegyzések nem támasztják alá a felperes által bizonyítottól eltérő álláspontot.
Jogszabály nem zárja ki, hogy a szerződő felek haszongépjárművé átalakított személygépkocsi - tehergépjármű - megvásárlásában állapodjanak meg. A másodfokú bíróság is egyetért az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a perbeli esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint az értékesített termék (átengedett dolog) tehergépkocsi volt, ezért az ezzel ellentétes adóhatósági megállapítás és a felperes kötelezése megalapozatlan volt.
(Zala Megyei Bíróság 3. Kpf.20.559/1995. sz.)