adozona.hu
AVI 1995.9.128
AVI 1995.9.128
A házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén a visszterhes vagyonátruházási illetéket meg kell fizetni, ha valamelyik fél javára értékkülönbözet mutatkozik [1990. évi XCIII. tv 25. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. május 21-én a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti perben egyezséget kötött a volt feleségével, mely szerint a felperes nevén telekkönyvezett B. B. u. 13l/V. I. em. 2. szám alatti öröklakás teljes egészében a volt házastárs, míg a volt házastársak a B. B. u. 96. szám alatti kertingatlanának 1/2 tulajdoni illetősége a feleperes tulajdonába kerül azzal, hogy a felperes viseli ennek esetleges terheit. A felek megállapodtak abban is, hogy a házastársi vagyonközösség meg...
AVI 1995.9.128 A házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén a visszterhes vagyonátruházási illetéket meg kell fizetni, ha valamelyik fél javára értékkülönbözet mutatkozik [1990. évi XCIII. tv 25. § (1) és (2) bek.].
A felperes 1991. május 21-én a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti perben egyezséget kötött a volt feleségével, mely szerint a felperes nevén telekkönyvezett B. B. u. 13l/V. I. em. 2. szám alatti öröklakás teljes egészében a volt házastárs, míg a volt házastársak a B. B. u. 96. szám alatti kertingatlanának 1/2 tulajdoni illetősége a feleperes tulajdonába kerül azzal, hogy a felperes viseli ennek esetleges terheit. A felek megállapodtak abban is, hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetése címén a felperes megfizet a volt feleségének 6 000 000 Ft-ot.Az egyezséget a Fővárosi Bíróság az 1991. május 21-én kelt jogerős végzésével jóváhagyta.
A Fővárosi Illetékhivatal az 1992. március 26-án kelt fizetési meghagyásával 120 000 Ft visszterhes vagyonátruházási és 1000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest, figyelemmel a fenti egyezségben foglalt vagyonszerzésére.
A felperes fellebbezésében vitatta a visszterhes vagyonátruházási illeték jogalapját, ezért annak törlését kérte. Arra hivatkozott, hogy a 6 000 000 Ft kifizetésére nem értékkülönbözet címén került sor, hanem azért, mert az ingatlanvagyon tekintetében a megosztás nem természetben történt. Javára tehát a vagyonmegosztásból értékkülönbözet nem keletkezett, ezt egyébként kizárja az a körülmény is, hogy az egyezség értelmében tulajdonába kerülő tulajdoni illetőség terheinek viselését vállalta.
Az alperes az 1993. május 14-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a kiszabott illeték összegét 301 000 Ft-ra emelte fel, megállapítva azt, hogy a felperes tulajdonába került ingatlan nem lakóház, hanem kert, ezért a helyes illetékkulcs az elsőfokú hatóság által alkalmazott 2% helyett 5%.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy a vagyonközösség megszüntetésekor a feleségével közös akaratuk arra irányult, hogy egyenlően osszák el a közös vagyont, így anyagi előnyhöz egyikük sem jutott: a 6 000 000 Ft-ot tehát nem többletként fizette, hanem a közös kölcsöntartozás visszafizetésének a megkönnyítése végett.
Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását indítványozta arra hivatkozással, hogy a felperes illetékfizetési kötelezettségének a megállapítására az egyezségben foglalt adatok alapján, jogszerűen került sor.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 25. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy ingatlan közös tulajdonának megszüntetése esetén vagyonszerzési illetéket akkor kell fizetni, ha a megosztás folytán valamelyik tulajdonostárs a korábbi tulajdoni hányadának megfelelő értéknél nagyobb értékhez jut. A vagyonszerzési illetéket az értékkülönbözet alapulvételével kell kiszabni. A (2) bekezdés szerint házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén az értékkülönbözetet a közös vagyon értékének figyelembevételével kell megállapítani. Az értékkülönbözet után a vagyonszerzés jogcímének megfelelő vagyonszerzési illetéket kell fizetni.
A per adataiból megállapítható, hogy az illetékkiszabásra okot adó ingatlantulajdon-szerzés a házastársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában kötött egyezségen alapul, melyben a felek mind az ingó, mind az ingatlan vagyonukról teljeskörűen rendelkeztek. Meghatározták, hogy melyik ingatlan kerül a volt feleség és melyik ingatlan a felperes tulajdonába, és ezt követően határozták meg azt az összeget, amelyet - az ingatlanvagyon megosztásán túlmenően, annak ellenére - a felperes a volt felesége részére vállalt megfizetni. Ebből kétségtelenül az következik, hogy a volt feleség által megszerzett ingatlan a felperes tulajdonába került ingatlannál kevesebb értéket képvisel, és a 6 000 000 Ft megfizetésének a kikötése mint értékkülönbözet került be az egyezség szövegébe.
A bíróság tehát a 6 000 000 Ft összeg jogi megítélésével kapcsolatban az alperesi álláspontot osztotta és erre figyelemmel azt állapította meg, hogy a közigazgatási határozatoknak megfelelően a felperes visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettsége fennáll.
Az illetéktörvény 19. §-ának (1) bekezdése értelmében visszterhes vagyonátruházás esetén az illeték általános mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon forgalmi értékének 5%-a.
Miután kertingatlan esetén a fenti általános illetékkulcs alkalmazásának van helye, így a másodfokú közigazgatási határozat az összegszerűséget tekintve is helyes rendelkezést tartalmaz.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A fellebbezésben írtakra figyelemmel kiemelte a másodfokú bíróság, az elsőfokú bíróság helyesen utalt ítéletében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 25. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. Így az értékkülönbözet után a vagyonszerzés jogcímének megfelelő vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Ha valamelyik fél csak azért kap a közös vagyonból nagyobb részt, mert a közös tartozásból is többet vállal át, és az átvállalt tartozás összege az értékkülönbözetet kiegyenlíti, illeték kiszabásának nincs helye.
Az illetékkiszabási hatóság és a bíróság kizárólag a felek által kötött és bíróság által jóváhagyott egyezség szövegéből indulhatott ki, ez az egyezség mind a hatóságot, mind a bíróságot köti. Az egyezség szövegéből egyértelműen az volt megállapítható, hogy a felek elosztották egymás között a házastársi közös vagyont, a felperes vállalta a tulajdonába kerülő B. utcai ingatlannal kapcsolatos esetleges terhek kifizetését, és ezen túl vállalt további 6 000 000 Ft kifizetését.
Így egyértelmű, hogy a felperes javára olyan értékkülönbözet jelentkezett, amely után vagyonszerzési illeték kifizetése indokolt volt. Az illetéktörvény 19. §-ának (1) bekezdése szerinti a kiszabott illeték mértéke is helyes volt.
(Fővárosi Bíróság 58.Kf.33.302/1994. sz.)