adozona.hu
AVI 1995.9.124
AVI 1995.9.124
Az adóhatóság nem jogosult a szerződéseket önkényes jogértelmezéssel érvénytelennek nyilvánítani [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A P. Cz. u. 6-8. szám alatt lévő földszint + két emeletből álló és beépítetlen telket is magában foglaló ingatlan az I. Kft., az S. Kft., A. M. Részvénytársaság, valamint a P. V. V. Kft. osztatlan közös tulajdonában állt.
A felperes az 1993. október 11. napján kelt adásvételi szerződés alapján 14 700 000 Ft + 25% általános forgalmi adó vételárért megvásárolta az I. Kft. osztatlan illetőségét, mely az ingatlan felépítményének I. emeleti szintjének felel meg. Az adásvételi szerződés 5. pontja ...
A felperes az 1993. október 11. napján kelt adásvételi szerződés alapján 14 700 000 Ft + 25% általános forgalmi adó vételárért megvásárolta az I. Kft. osztatlan illetőségét, mely az ingatlan felépítményének I. emeleti szintjének felel meg. Az adásvételi szerződés 5. pontja értelmében az áfával növelt vételárat a felperes 1993. november 15. napjáig volt köteles egy összegben teljesíteni. A felek az adásvételi szerződés 10. pontjában kikötötték, hogy a közöttük létrejött adásvételi szerződés az ingatlan társtulajdonosai részéről az elővásárlási jogról való lemondás esetén lesz érvényes.
A felperes az 1993. november 15. napján kelt adásvételi szerződés alapján megvásárolta az I. Kft.-nek az ingatlanon fennálló tulajdoni hányadából osztatlan illetőségét, mely az ingatlan felépítményben a II. emelet szintjének felelt meg, 12 700 000 Ft + 25%-os általános forgalmi adóval növelt vételárért. Az adásvételi szerződés 5. pontja értelmében a felperes a vételárat áfával növelten 1993. december 15. napjáig volt köteles egy összegben megfizetni. A szerződés 10. pontja értelmében a felek nyilatkoztak, hogy az adásvételi szerződésük csak a társtulajdonosok részéről az elővásárlási jogról való lemondás esetén lesz érvényes.
A felperes a vételárat az 1993. októberi szerződés alapján az 1993. november 7-én kelt számla szerint az eladónak 1993. évben az 1993. novemberi szerződés alapján pedig az 1993. december 7-én kelt számla szerint szintén 1993. évben megfizette.
Az ingatlan társtulajdonosai közül az S. Kft. és az M. T. R. 1993. december 17. napjáig nyilatkozott, hogy az elővásárlási jogáról lemond, a P. V. V. Kft. ezen lemondó nyilatkozatot a felperesnek csak 1994. március 31. napján küldte meg.
A felperes az általa megkötött adásvételi szerződések alapján 1993. december hóban 6 850 000 Ft előzetesen felszámított általános forgalmi adót igényelt vissza.
Az APEH megyei igazgatósága az adó-visszaigénylés kapcsán áfa-adónem ellenőrzést végzett 1993. december hóra a felperesnél, és az ennek nyomán 1994. július 8. napján kelt határozatában 6 850 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet, 6 795 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést és 55 000 Ft általános adóhiányt állapított meg a felperesnél, és 55 000 Ft általános forgalmi adó megfizetésére, ez után 5500 adóbírság megfizetésére, és az 55 000 Ft adóhiány után 9698 Ft késedelmi pótlék megtérítésére kötelezte. Az elsőfokú adóhatóság a felperesi általános forgalmiadó-visszaigénylést azért minősítette jogosulatlannak, mert álláspontja szerint - tekintve, hogy az egyik tulajdonostárs csak 1994. évben mondott le az elővásárlási jogáról - a visszaigénylés időpontjában érvénytelen és hatálytalan szerződések alapján igényelte vissza a felperes az általános forgalmi adót, így az arra alapot adó termékértékesítés az adóhivatal álláspontja szerint nem valósult meg 1993. évben.
A felperes a határozat ellen arra hivatkozva fellebbezett, hogy a közte és az I. Kft. között megkötött adásvételi szerződések érvénytelenné nyilvánítása az adóhatóság részéről önkényes jogértelmezés, ilyen jogértelmezésre az adóhivatalnak joga nincsen, és a polgári jog szabályai szerint a megkötött adásvételi szerződés egyébként is érvényes.
Az alperes az 1994. szeptember 1. napján kelt határozatával a fellebbezést elutasította, és az elsőfokú határozatot annak indokát akként módosítva, hogy a felek között megkötött szerződés 10. pontja szerint, melynek alapján a felek a szerződés érvényességét a tulajdonostársak elővásárlási jogról történő lemondó nyilatkozatához kötötték, nyilvánította érvénytelennek és így az alperesi álláspont szerint a szerződés lényegében azért érvénytelen, mert a felek a szerződésben így nyilatkoztak.
A felperes keresetében az alperes határozatának a hatályon kívül helyezését és a határozat végrehajtásának a felfüggesztését kérte.
A bíróság az alperesi határozat végrehajtását 2. sorszámú végzésével felfüggesztette.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
A bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes és az I. Kft. között 1993. október 11., és 1993. november 15. napján megkötött adásvételi szerződések érvényesek voltak-e 1993. december hónapban, amikor a felperes az általános forgalmi adót visszaigényelte, vagy sem. Az alperes a visszaigénylés jogszerűségét nem, csak időpontját vitatta.
Az alperes álláspontja szerint a jogosult az elővásárlási jogot a dolog eladása előtt gyakorolhatja a Ptk. 373. §-ának (1) bekezdése értelmében. Ebből viszont következik, hogy a szerződés érvényességéhez az is szükséges lett volna, hogy a tulajdonostársak az elővásárlási jogról előzetesen lemondjanak, és az átruházás ügyében egyhangúlag nyilatkozzanak.
A felperes álláspontja ezzel ellentétes, mert szerinte a szerződéskötés ellenére is a vételár megfizetésével a teljesítés megtörtént, és a szerződés így érvényessé vált, függetlenül attól, hogy az elővásárlásra jogosultak közül egy csak később gyakorolta ezt a jogát.
Hivatkozott arra az alperes, hogy a visszaigénylés idején hatályban volt az általános forgalmi adóról rendelkező 1992. évi LXXIV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése, amelynek értelmében a termékértékesítés a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedés, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, és a szerződés érvénytelensége miatt ez a feltétel a felperes esetén nem valósult meg. A szerződés értelmezésének ezt a jogát az adózás rendjéről rendelkező, az 1991. évi LXXXV. és az 1992. évi LXXVII. törvényekkel módosított 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdésében az adóhatóságnak biztosított azon jogra alapozta, mely szerint az adóhatóság a szerződést valódi tartalma szerint minősítheti.
A Ptk. 145. §-ának (1) bekezdése értelmében saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet. A Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése értelmében a tulajdonostársakat elővásárlási jog illeti meg a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadán. A Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése értelmében az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.
Figyelemmel arra, hogy bármelyik tulajdonostárs a saját tulajdoni hányadával szabadon rendelkezhet, a felperes részére eladó I. Kft. köthetett adásvételi szerződést a felperessel a többi tulajdonostárs nyilatkozata hiányában is, mert tulajdoni hányadát illetően az adásvételi szerződés érvényességéhez fűzött követelmények: az eladó tulajdoni hányadának átruházása és a felperes részéről a vételár megfizetésére, e szerződés alapján érvényesen létrejöhetett. Az I. Kft. mint eladó és a felperes mint vevő közötti adásvételi szerződés érvényességét - jóllehet a felek a szerződés 10. pontjában akként nyilatkoztak, hogy a szerződés csak akkor lesz érvényes, ha a tulajdonostársak elővásárlási jogukról lemondtak - a tulajdonostársak későbbi nyilatkozata nem érintette. Egyébként is, egy tulajdonostárs a P. V. V. Kft. utóbbi nyilatkozata arra is tekintettel, hogy az elővásárlási jogáról ő is lemondott, a szerződést még e kikötés érvényessége esetén is utóbb hatályossá tették volna. A Ptk. 144. §-ának b) pontja alapján mutat rá arra a bíróság, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint az elővásárlási jog jogosultja nyilatkozatának hiánya a szerződéskötéskor csak relatív hatálytalanságot eredményez, mely csak és kizárólag az elővásárlásra jogosulttal szemben érvényes, de a szerződést érvénytelenné nem teszi.
A bíróság álláspontja szerint az adózás rendjéről rendelkező törvényben az adóhatóságnak a szerződések valódi tartalma szerinti minősítés joga nem teszi lehetővé azt, hogy az adóhatóság önkényes jogértelmezéssel egyes szerződéseket érvénytelenné nyilvánítson, mivel az adózás jellegére tekintettel gazdasági műveleteket követ és a gazdasági műveletekhez kapcsolja az adófizetés kötelezettségét, vagy annak hiányát, illetőleg az adózáshoz fűződő egyéb - jelen esetben az általános forgalmiadó-visszaigénylési - jogokat.
Tévesen hivatkozott az alperes az áfa-törvény 6. §-ának (1) bekezdésére is, mivel a felperes részére az eladó a dolgot ellenérték fejében átengedte és a felperes a dolog felett tulajdonosként rendelkezett, függetlenül a elővásárlási jog jogosultjainak későbbi nyilatkozatától.
Mindezek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes megsértette az adózás rendjéről rendelkező - módosított - 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdését, és az 1992. évi LXXIV. törvény 6. §-ának (1) bekezdését, ezért a bíróság az alperes határozatát a Pp. 339. §-ának (2) bekezdésére tekintettel hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra is kötelezte, figyelemmel arra, hogy az alperes a határozat meghozatala során a felperes egyéb fizetési kötelezettségeit is figyelembe vette az adóhiány megállapításánál, mely fizetési kötelezettségek jelen per tárgyát nem képezték.
A megismételt eljárásban az alperesnek arra figyelemmel kell kimunkálnia a felperes adófizetési kötelezettségét 1993. december hónapra, hogy e hóra az általa megkötött adásvételi szerződések után 6 850 000 Ft általános forgalmiadó visszaigénylésére jogosult volt.
(Pécsi Városi Bíróság 13.P.23.630/1994. sz.)