adozona.hu
AVI 1995.8.113
AVI 1995.8.113
A már megfizetett önellenőrzési pótlék méltányosságból való eltörlésére nincs lehetőség (1990. évi XCI. tv 82. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992-ben önellenőrzést végzett és önellenőrzési pótlékot számított fel, amelyet 1992. november 27-én megfizetett. Ugyanezen a napon kérelmet nyújtott be az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fővárosi igazgatóságához a befizetett önellenőrzési pótlék elengedése iránt.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fővárosi igazgatóságának méltányossági önálló osztálya az 1993. április 30-án kelt határozatával a 77 622 000 Ft önellenőrzési pótlék elengedése iránti kérelmet elutasította.
...
AVI 1995.8.113 A már megfizetett önellenőrzési pótlék méltányosságból való eltörlésére nincs lehetőség (1990. évi XCI. tv 82. §).
A felperes 1992-ben önellenőrzést végzett és önellenőrzési pótlékot számított fel, amelyet 1992. november 27-én megfizetett. Ugyanezen a napon kérelmet nyújtott be az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fővárosi igazgatóságához a befizetett önellenőrzési pótlék elengedése iránt.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fővárosi igazgatóságának méltányossági önálló osztálya az 1993. április 30-án kelt határozatával a 77 622 000 Ft önellenőrzési pótlék elengedése iránti kérelmet elutasította.
A felperes e határozat ellen 1993. június 10-én fellebbezést terjesztett elő.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jogi főosztálya az 1993. július 2-án kelt határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes a bírósághoz 1993. szeptember 7-én keresetet nyújtott be, amelyben kérte a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a már befizetett pótlék is elengedhető a hatóság által és a kivételes méltányosságot megalapozó körülményeket pedig az adóhatóság a felperestől eltérő jogértelmezés miatt nem vizsgálta.
Az alperes a határozat törvényességére hivatkozással indítványozta a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az indokolás rámutat, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - az adóelőleg, továbbá a bírság, a pótlék és a költség tekintetében az adóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A 70. § (5) bekezdése alapján az önellenőrzési pótlék a 82. § szerint mérsékelhető, illetőleg elengedhető.
A 82. § (3) bekezdése szerint az állami adóhatóság a megállapított pótlék mérséklését kivételes méltányosságból engedélyezheti, ha a pótlék összegének megtérítése harmadik személytől nem követelhető.
A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerezte az adóhatósági iratokat és az alperes nyilatkozatát.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható volt - ezt maga a felperes sem vitatta -, hogy az önellenőrzési pótlék megfizetése megtörtént.
A fentiek értelmében az adóhatóságnak az önellenőrzési pótlékot megállapítania nem kellett. A jogszabály már idézett rendelkezése folytán az alperes a megállapított pótlék mérséklését, illetőleg elengedését engedélyezheti, a bíróság álláspontja szerint pedig ebben az esetben megállapított pótlékról nincs szó. A felperes az önellenőrzési pótlékot megfizette, az alperes által megállapított és a felperes terhére fennálló pótléktartozás nem áll fenn, így annak elengedésére, illetőleg mérséklésére sincs lehetőség.
A fenti rendelkezés feltétele a megtérítés vonatkozásában sem áll fenn, ugyanis a felperes anyagi fedezettel a befizetés tényének ismeretében a pótlék megfizetésére rendelkezett.
Kiemelte a bíróság, hogy a törvény fent idézett rendelkezéseit összhangban kell értelmezni, így a pótlék vonatkozásában is a még fennálló pótlék elengedésére, illetőleg mérséklésére van csak lehetőség, a megfizetett pótlék vonatkozásában ilyen lehetőség nincs.
A kivételes méltányosságból történő törlés és mérséklés az adóhatóság olyan jogosítványa, amelynek gyakorlására még a feltételek fennállta esetén sem kötelezhető a bíróság által, azonban a perbeli esetben e körülményeket az alperes a fentiek alapján nem is volt köteles vizsgálni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a perbeli jogvita eldöntésénél az önadózás elvéből és szabályaiból, valamint az ezeknek megfelelő helyes adózói magatartás követelményeiből indult ki. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú adóhatóság határozatában említett azzal az állásponttal, hogy a felperesnek a perbeli jogértelmezési problémák tisztázását megelőzően, vagy az annak érdekében tett lépéseivel párhuzamosan, az Art. 31. §-ának (6) bekezdése szerint meg volt az a jogi lehetősége, hogy a perbeli adóköteles jövedelme után adóelőleget fizessen be. Ebben az esetben mód lett volna az esetleges túlfizetés visszaigénylésére, beszámítására és egyéb, a jogszabályokban megengedett korrekciókra.
A felperes - ahogy azt nyilatkozataiban többször is hangsúlyozza - az Art-nek megfelelően eljárva, önellenőrzést végzett, a megállapítani elmulasztott fogyasztási adót 1992. november 19-én feltárta és a helyesbített bevallásának benyújtásával egyidejűleg, a megállapított 77 622 000 Ft önellenőrzési pótlékot 1992. december 3-án megfizette. Ezzel a felperes az Art. 42-43. §-aiban előírt adó- és pótlékfizetési kötelezettségének eleget tett. Mindezekkel párhuzamosan az 1992. november 27-én kelt levelében az önellenőrzési pótlékának elengedését kérte az APEH Fővárosi Igazgatóságától, amely a felperes kérelmét elutasította, majd a felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1993. július 2-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Indokolásának lényege szerint a felperes az önellenőrzési pótlékot befizette, így nincs olyan tartozása, amelyre nézve az Art. 82. §-ának (3) bekezdése alapján az adóhatóság kivételes méltányosságot gyakorolva a pótlékot elengedhetné. Egyébként sem lenne oka az elengedésének.
A felperes keresetében az Art. önellenőrzésre vonatkozó §-ai által előírt kötelezettségeinek teljesítésére hivatkozva, arra a következtetésre jut, hogy szabálykövető magatartása "nem képezheti akadályát a méltányosság alkalmazhatóságának".
Az alperes nyilatkozatában előadta azt, hogy az Art. külön kedvezményként biztosítja az önadózónak az önellenőrzés lehetőségét, mert ezáltal mentesülhet az utólagos adómegállapítás szankcióitól és az egyébként járó késedelmi-, az önellenőrzési pótlék is csak a fele.
A szűkebb értelemben vett jogszabályi értelmezést illetően a felperes véleménye az, hogy az Art. 83. §-ának (3) bekezdését - amely a magánszemély adózóra nem alkalmazható - az (1) és (2) bekezdéshez képest, különös rendelkezésnek kell tekinteni, vagy ahogy a felperes fogalmaz, az említett bekezdés "másként" rendelkező szabályt állapít meg. Az Art. 82. §-ának (3) bekezdését módosító 1992. évi LXXVII. törvény 11. §-a a kivételes méltányosság gyakorlására nevesített indokot kiiktatva, nem tartalmaz nevesített indokot, az adóhatóságnak a "valós indokok" alapján kell döntenie, s a kivételes méltányosság alkalmazásának nem törvényi feltétele a "fennálló pótléktartozás".
Ezzel szemben az alperesi álláspont azt hangsúlyozza, hogy az Art. 82. §-ának (3) bekezdését nem lehet a törvény egyéb rendelkezéseitől függetlenül értelmezni. Az Art. 82. §-a átfogóan tárgyalja a méltányosság gyakorlásának lehetőségeit mind az adók, mind a bírságok és pótlékok vonatkozásában és ennek alkalmazása során az Art. 1. §-ának (6) bekezdésére tekintettel, az adóhatóság - a feltételek fennállása esetén - csak "tartozás" esetén járhat el az Art. 82. §-ának (3) bekezdése alapján.
A másodfokú bíróság - az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontját osztva - az előzőekben ismertetett eltérő jogi álláspontokra figyelemmel, az Art. vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy az Art. 1. §-ának (6) bekezdése alapelvi követelményként teszi az adóhatóság kötelezettségévé a méltányos eljárást, s ha a törvényben, illetve az Art-ben meghatározott feltételek fennállnak, az adóhatóság az "adótartozást" mérsékelheti, illetve azzal kapcsolatban fizetési könnyítést engedélyez.
Mivel a perbeli esetben adótartozás, vagy az Art. 82. §-a alapján azzal egy tekintet alá eső bírság és pótléktartozás nincsen, annak kivételes méltányosságból való elengedése fogalmilag is kizárt, de az előzőekben kifejtettek szerint az Art. szabályai és egész logikája alapján sem lehetséges. Ilyen értelmezés mellett az Art. 82. §-ának (3) bekezdése nem tekinthető az Art. többi rendelkezésétől "független" különös - "másként" rendelkező - szabálynak, az csak a törvény valamennyi rendelkezésével és az Art. 82. §-ának többi bekezdésével összhangban alkalmazható. Az adóhatóságok ennek megfelelően jártak el és ezt fejtette ki az elsőfokú bíróság is.
A kifejtetteken túlmenően a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásával összhangban - kiemelte, hogy a bíróságnak még a feltételek fennállása esetén sem lenne lehetősége arra, hogy az adóhatóságot méltányosság, illetőleg kivételes méltányosság gyakorlására kötelezze. Mivel pedig az Art. 82. §-ának (3) bekezdése méltányossági szempontokat nem állapít meg, a bíróság azt sem tudta vizsgálni, hogy a méltányossági szempontokat az adóhatóság eljárása során figyelembe vette-e. A már részletesen kifejtettek alapján - mivel az önellenőrzési pótlék befizetése megtörtént - ilyen jellegű vizsgálat sem az adóhatóságoknak, sem a bíróságoknak nem volt kötelezettsége.
(Fővárosi Bíróság 58.Kf.33.068/1994. sz.)