adozona.hu
AVI 1995.8.108
AVI 1995.8.108
Az adózó köteles a fogyasztási adót megfizetni, ha a számla hiánya miatt nem derül ki, hogy az eladó a saját nevében és felelősségére értékesített-e vagy sem (1991. évi LXXVIII. tv 1. §, 3. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi betéti társaság 1992. április 28-án 4000 liter tüzelőolajat értékesített a K. Kft. nevű gazdasági társaság részére. Az értékesítés után a felperes nem vallott be és nem fizetett fogyasztási adót.
A felperes 1992. szeptember 15. napján a G. Kereskedelmi-üzletkötő Szolgáltató Kft-től 20 000 liter gázolajat vásárolt, majd 1992. szeptember 11. napján ugyancsak 20 000 liter gázolajat vásárolt 38,50 Ft vételárért, összesen l 540 000 Ft értékben. A felperes által vásárolt gázolaj-számlá...
A felperes 1992. szeptember 15. napján a G. Kereskedelmi-üzletkötő Szolgáltató Kft-től 20 000 liter gázolajat vásárolt, majd 1992. szeptember 11. napján ugyancsak 20 000 liter gázolajat vásárolt 38,50 Ft vételárért, összesen l 540 000 Ft értékben. A felperes által vásárolt gázolaj-számlákon eladóként a G. Kereskedelmi-üzletkötő Szolgáltató Kft. van feltüntetve székhely nélkül, kézzel írott banki és adóigazgatási azonosító számokkal. A számla az értékesített gázolaj statisztikai besorolási számát, valamint a számlára eső általános forgalmi adót nem tartalmazza. A számlán a megrendelés száma feltüntetve nincs, a fizetési módként pedig készpénzfizetés van feltüntetve, melyben fizetési határidőként a számla keltének időpontja van feltüntetve.
Az APEH igazgatóságának ellenőrzési osztálya az 1994. július 29. napján kelt határozatával a felperest az általa történt értékesítés és vásárlás után l 408 000 Ft adóhiány, ezután 704 000 Ft adóbírság és 939 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes nem a lakosság részére értékesített gázolajat, ezért áll fenn a fogyasztásiadó-fizetési kötelezettsége, míg az általa vásárolt gázolaj tekintetében pedig azért kell fogyasztási adót megfizessen, mert az adóhatóság álláspontja szerint nem adóalanytól történt a vásárlás, tekintettel arra, hogy az előadóként feltüntetett K. Kft. az adózók országos nyilvántartásában és a megyei bíróság cégjegyzékében nem szerepel.
A határozat ellen a felperes fellebbezett.
Az alperes az 1994. szeptember 28. napján kelt határozatával a fellebbezést elutasította és az elsőfokú határozatot indokai alapján hagyta helyben.
A felperes keresetében az alperes határozatának a megváltoztatását, és azokhoz fűződő "minden anyagi következmény alóli felmentését és az alperes költségben marasztalását", lényegében a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Ennek keretében a fellebbezésében előadottakon túl arra hivatkozott, hogy a vásárlás szabályszerűen kiállított számla alapján történt, így őt mulasztás a vásárlás során nem terheli, ennek következményeként az eladó adóalanyiságának esetleges hiánya terhére nem róható.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróságnak egyrészt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a háztartási tüzelőolaj-értékesítés a fogyasztási adóról rendelkező 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: FAT) szerint mentes-e a fogyasztási adó alól, ha a lakosság részére történik az értékesítés.
Másrészt állást kellett foglalnia a bíróságnak abban a kérdésben, hogy a vásárlás után a fogyasztási adót ki köteles megfizetni a vásárlásról kiállított számla alapján.
A FAT 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a FAT 1. számú mellékletében megnevezett termékeknek az adóalanya által belföldön történt értékesítése adóköteles. A 3. §-a értelmében az adó vagy árkiegészítés alanya az a jogi személy, aki a bevétel elérése érdekében rendszeresen, üzletszerűen, saját nevében és felelősségére értékesítést végez. A FAT 1. számú mellékletének 9. pontja értelmében fogyasztási adót kell fizetni a gázolaj és a tüzelőolaj értékesítése után, mégpedig literenként 19,40. Ft-ot. Ez alól kivétel a Mechalor háztartási tüzelőolaj és a vegyipari gázolaj.
Az idézett jogszabályok értelmében a felperes az általa történt értékesítés után tehát nem azért köteles a fogyasztási adó megfizetésére, mert nem a lakosság részére értékesített, hanem azért, mert a FAT</a>-törvény idézett rendelkezései szerint a tüzelőolaj-értékesítés után, ha az belföldön adóalany által történik, mindenképpen kell fogyasztási adót fizetni. A háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról rendelkező, a 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet 1. §-ának (4) bekezdése megtiltja ugyan a háztartási tüzelőolajnak a lakosságon kívül más részére történő értékesítését, azonban ehhez sem a Korm. rendelet sem pedig a FAT</a> további jogkövetkezményt nem fűz. Erre alapozva tehát a fogyasztási adó megfizetésére senkit sem lehet kötelezni.
A FAT 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az adót a vevő és a felvásárló köteles megfizetni, ha nem adóalanytól vasáról. E rendelkezés alkalmazásánál azonban nem hagyható figyelmen kívül az Art. 25. §-ának (2) bekezdése, mivel ezen rendelkezés értelmében az is köteles adót megfizetni, aki az Art. vagy a törvények értelmében adózónak nem minősül, vagyis az Art. 25. §-ának (2) bekezdésében felsoroltak adóalanynak minősülnek. Ebből viszont következik, hogy önmagában az a tény, hogy a számla kiállítója az adózók országos nyilvántartásában, illetőleg a cégbíróságon bejegyzett gazdasági társaságként nem szerepel, nem alapozza meg a FAT 4. §-a (1) bekezdése b) pontjának az alkalmazását.
Az általános forgalmi adóról rendelkező jogszabályok értelmében a vásárolt termékre eső általános forgalmi adó meghatározott esetekben visszaigényelhető. Tehát a vevőnek érdeke fűződik ahhoz, hogy a számviteli bizonylat hiteles legyen és tartalmazza mindazon előírásokat, amelyeket az Sztv. 95. §-ának (1) bekezdése a számlára vonatkozóan előír. A felperes által gázolajokról kiállított számlák nem felelnek meg az Sztv. 85. §-ának (1) bekezdése előírásainak, mert nem tartalmazzák a számla kiállítójának székhelyét, a vásárolt termék statisztikai azonosítási számát, valamint nem tüntetik fel a vásárolt termékre eső általános forgalmi adót. Ez viszont azt a következményt vonja maga után, hogy a felperes által vásárolt termékekről kiállított számlák számviteli bizonylatként általa nem használhatók. Ennek hiányában pedig a számlában feltüntetett mennyiségű termék után a fogyasztási adó megfizetésére a felperes köteles, mivel a számla hiányában nem derül ki, hogy az eladó saját nevében és felelősségére értékesített-e vagy sem. Ugyanakkor nem fogadható el az alperes álláspontja, mivel az adóazonossági szám a gazdasági élet résztvevői számára értelmezhetetlen. Az adótitok miatt annak alapján a számla szerinti vevő az eladó alanyiságát ellenőrizni nem tudja. Arra tekintettel, hogy a gazdasági társaságok már a cégbejegyzés előtt is végezhetnek gazdasági műveleteket, önmagában a cégnyilvántartás nem bizonyítja azt, hogy a számla kiállítója nem adóalany.
(Pécsi Városi Bíróság 13.P.24.047/1994. sz.)