adozona.hu
AVI 1995.8.107
AVI 1995.8.107
Az 1993. február 15-ét követően vásárolt pénztárgépek vonatkozásában a kedvezményt a forgalmazó jogosult igénybe venni [1992. évi LXXIV. tv 16. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az APEH megyei igazgatósága 1992. és 1993. évekre adóellenőrzést végzett és az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvi megállapítások alapján határozatában a felperes terhére 1 631 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg és 815 000 Ft adóbírság, valamint 336 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán az alperesi másodfokú adó-hatóság a határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperesi adóalany az 1989. évi XL. törv...
AVI 1995.8.107 Az 1993. február 15-ét követően vásárolt pénztárgépek vonatkozásában a kedvezményt a forgalmazó jogosult igénybe venni [1992. évi LXXIV. tv 16. § (1) bek.].
A felperesnél az APEH megyei igazgatósága 1992. és 1993. évekre adóellenőrzést végzett és az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvi megállapítások alapján határozatában a felperes terhére 1 631 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg és 815 000 Ft adóbírság, valamint 336 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.A felperes fellebbezése folytán az alperesi másodfokú adó-hatóság a határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperesi adóalany az 1989. évi XL. törvény 72. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megszegésével nemcsak kizárólag a saját vállalkozás pénzátvételi helyén történő hasznosítás céljából, hanem más vállalkozók részére bérbeadás céljából is rendelt pénztárgépek után is igénybe vette a törvényben biztosított kedvezményt, és 1992. december hónapban ezen pénztárgépek beszerzési árát, adót is tartalmazó, előzetesen felszámított adóként jogalap nélkül számolta el, azaz igényelte vissza. 1993. június hónapban -figyelemmel az APEH szakmai iránymutatására -, jogszerűen már nem igényelhette vissza azok adót is tartalmazó beszerzési árát előzetesen felszámított adóként, mivel a visszaigénylés végső határideje 1993. június 30-án a korábbi áfa-törvény feltételeit alkalmazva a bérbe adott üzlet pénzátvételi helye a bérbevevő és nem a felperes pénzátvételi helyének minősül, ezért kedvezmény igénybevétele a felperes részéről ellentétes a jogszabályokkal.
A felperes keresetében előadta, hogy a pénztárgépek beszerzése saját vállalkozási körben történt, ebben a Pénzügy-minisztérium 1993. július 23. napján kelt állásfoglalása is megerősítette. A felperesnél a pénztárgépek beszerzése és bérbeadása teljes körűen szabályozott volt, a felperes és a bérlők között létrejött bérleti szerződések alapján a pénztárgépeket a szövetkezet vásárolja meg, oda mint pénzátvételi helyre bérlők pénztárgépet nem vásároltak, s az adójogszabályokban biztosított kedvezményt nem vették igénybe, így az államot károsodás nem érte.
Az 1993 júniusában történt beszerzések esetén pedig az 1993. január 1. napjával hatályba lépett 1992. évi LXXIV. törvény rendelkezései a korábbi megszorításokat enyhítette azzal, hogy a pénztárgép egyszeri beállítására, pénzátvételi helyenként minden nyilvántartásba vett adóalany számára megadta azzal, hogy mellőzte a "saját vállalkozás pénzátvételi helyen történő hasznosítás" megszorítást.
Mindezekre tekintettel kérte - álláspontja szerint törvényellenesen - a megállapított 1 096 000 Ft összegű adóhiány, az 548 000 Ft összegű adóbírság és a 336 000 Ft késedelmi pótlék törlését, illetve a befizetés napjától járó, kamatokkal megélt összegben való visszafizetésre kötelezést.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában már kifejtett indokokra változatlan fenntartásával figyelemmel, kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az általános forgalmi adóról szóló módosított 1989. évi XL. törvény (továbbiakban: áfa-törvény) 72. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy az adóalany pénzátvételi helyenként egy darab pénztárgép egyszeri beszerzése erejéig jogosult a pénztárgép annak adót is tartalmazó vételárának előzetesen felszámított adóként való figyelembevételére. Ez a jogosultság kizárólag a saját vállalkozás pénzátvételi helyén történő hasznosítás esetén áll fenn.
Az áfa-törvény indokolása szerint a továbbértékesítés, bérbeadási vagy más céllal beszerzett pénztárgépekre ez a kedvezmény nem vonatkozik. Ezt támasztja alá a PM által válaszlevél formájában kiadott és a felperes által becsatolt "állásfoglalás" is.
A bíróság megállapította, hogy a felperes 1992 decemberében bérbeadott üzletei pénzátvételi helyére vásárolt pénztárgépek után is igénybe vette az áfa-törvény 72. §-ában kizárólag csak a saját vállalkozás vonatkozásában biztosított kedvezményt, ezért az alperes által megállapított általános forgalmiadó-hiány a törvény alapján fennáll.
A bíróság a fentebb kifejtettek következtében alaptalannak tartotta a felperes azon érvelését, miszerint a bérbeadás a szövetkezet saját vállalkozási körébe tartozik és a bérlők a bérleti szerződésben az áfa-törvény 72. §-ában írt kedvezmény igénybevételéről lemondtak, ennélfogva a felperesi szövetkezet jogosan igényelte vissza a pénztárgépek egyszeri beszerzése esetén azok adót is tartalmazó beszerzési árát előzetesen felszámított adóként.
A bíróság megítélése szerint a felperes a törvényi előírásokat akkor is köteles betartani, ha egyéb üzleti, biztonsági és célszerűségi szempontok miatt a bérbe adott üzleteibe is saját maga kívánja beszerezni a pénztárgépeket és a szerződésben olyan kikötéseket tesz, amely számára biztosítja a kedvezmény igénybevételét. Ezen indokokra, valamint az állami költségvetés meg nem károsítására való hivatkozása még nem mentesítheti a jogszabály szerint fennálló adóhiány megfizetése alól.
Az 1993. január 1. napjától hatályos 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: új áfa-törvény) 77. §-a szerint a kedvezmény pénzátvételi helyenként egy darab pénztárgép egyszeri beállítására terjed ki. A kedvezmény minden nyilvántartásba vett adóalanyt megillet.
A kedvezmény formáját, mértékét, igénybevételének feltételét és módját a 6/1993. (II. 9.) PM számú rendelet határozza meg, mely szerint - a korábbi módtól teljesen új konstrukciót bevezetve - a forgalmazót illeti meg a kedvezmény az adóalanyt megillető beszerzési árban nyújtott támogatás megállapítása mellett, a rendelet hatálybalépését követően (1993. február 15-e után) az új típusjóváhagyású pénztárgépek üzembe helyezése esetén.
A rendelet 21. §-ának (2) bekezdése alapján a korábbi típus jóváhagyás alapján kiadott engedélyeket kérelemre 1993. június 30-ig meg kell újítani. Ebből következően, ezen időpontig beszerzett korábbi típusjóváhagyású pénztárgépek esetében az általános forgalmiadó-visszaigénylésre is a korábbi gyakorlatnak megfelelően lehet csak eljárni.
A felperes 1993. június 21-én a régi konstrukció szerint beszerzett pénztárgépek után is csak a korábbi áfa-törvény 72. §-ában meghatározott módon vehette volna igénybe a kedvezményt, amennyiben 1993. június 30-ig él a visszaigénylés lehetőségével. Az általános forgalmiadó-bevallásokat minden hónap 20. napjáig kell benyújtani az adóhatósághoz, ebből adódóan a felperes már csak július hónapban tudta visszaigényelni a június 20-át követően megvásárolt pénztárgépek utáni kedvezményt, amelyre már a 6/1993. (II. 9.) PM számú rendelet 21. §-a (2) bekezdésének értelmezése folytán nem volt jogosult, ennélfogva az 1993. június hónapra megállapított általános forgalmiadó-hiánya az alperes részéről jogszabályoknak megfelelően került megállapításra.
A bíróság azonban osztotta a felperes azon érvelését, miszerint 1993. január 1. napját követően az új áfa-törvény már megszorítást nem tartalmaz arra nézve, hogy csak saját vállalkozás pénzátvételi helyére történő egyszeri pénztárgépbeszerzés esetén jár a kedvezmény, ezáltal a jogszabály a bérbeadás útján történő hasznosítás esetére már nem zárta ki a kedvezmény igénybevételét még az átmeneti időszakban sem. Ezzel összhangban az APEH e tárgyban kiadott állásfoglalását az alperes tévesen értelmezi akkor, mikor az átmeneti időszakra is a korábbi áfa-törvény megszorító rendelkezéseit alkalmazza eljárása során, ezért az alperes határozatának indokolási részét a bíróság ennek megfelelően helyesbíti.
A bíróság álláspontja szerint a felperes keresete - a fenti megállapítások mellett - a végső visszaigénylési határidő elmulasztása miatt 1993. június hóra vonatkozóan is alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a közigazgatási határozat felülvizsgálatával érintett körben a tényállást kellően felderítette és helyesen is állapította meg. A döntés érdemét tekintve nem tévedett, amikor arra a megállapításra jutott, hogy az alperesi közigazgatási határozat jogszabályt nem sért, ezért helyesen döntött, amikor elutasította a felperes alaptalan keresetét.
Az 1992. évi adóhiány megállapítására vonatkozóan a fellebbezési eljárás során a felperes az alperesi határozatot és az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos keresetet elutasító döntését már nem támadta, ezért a megyei bíróság a fellebbezési eljárásban ezzel a körrel nem foglalkozott.
Az 1993. évre megállapított általános forgalmiadó-hiánnyal kapcsolatban a közigazgatási határozatokban szereplő érveléssel ellentétben helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy 1993. január l-jétől a pénztárgépek üzembe helyezésével kapcsolatban már csak az 1992. évi LXXIV. törvény 77. §-ában foglalt rendelkezések az alkalmazandók. Ez a szabályozás már a kedvezmény igénybevételére való jogosultság feltételeként a saját vállalkozás pénzátvételi helyén történő hasznosítást nem jelöli meg, ezért 1993. január 1-jétől kezdődően az új áfa-törvény fenti rendelkezése alapján kedvezmény igénybe vehető volna.
A 77. § (4) bekezdése szerint azonban - eltérően az 1992. december 31-ig hatályos 1989. évi XL. törvény 72. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal - nem abban áll a kedvezmény, hogy azt az adóalany előzetesen felszámított adóként veheti figyelembe, hanem a (4) bekezdés akként rendelkezik, hogy a kedvezmény formáját, mértékét, igénybevételének egyéb feltételeit és módját, valamint visszafizetésének eseteit a nyugta adóigazgatási azonosításának módjáról szóló jogszabály határozza meg.
Az új áfa-törvény hatálybalépésekor azonban még - a már hatályon kívül helyezett áfa-törvény 72. §-ának (1) bekezdésében meghatározott visszaigénylési jogra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó - a számla-, egyszerűsített számla, nyugtaadási kötelezettség részletes szabályairól, valamint a pénztárgép beszerzési ára előzetesen felszámított forgalmi adóként történő elszámolásáról szóló 36/1990. (XII. 28.) PM rendelet volt hatályban.
Az új áfa-törvény ebben az időszakban tehát úgy volt alkalmazandó, hogy a kedvezményekkel kapcsolatban a régi már hatályon kívül helyezett áfa-törvényen alapuló végrehajtási rendelet adta meg a részletes szabályokat.
Az általános forgalmi adóról szóló - új - 1992. évi LXXIV. törvény 71. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, a 77. §-a (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel 1993. február 15-én lépett hatályba az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 6/1993. (II. 9.) PM rendelet. Ezzel egyidejűleg - a 21. § (1) bekezdése szerint - a 36/1990. (XII. 28.) PM rendelet, valamint az azt módosító 11/1991. (IV. 30.) PM rendelet hatályát vesztette.
Az új rendelet 16. §-ának (1) bekezdése értelmében az áfa törvény 77. §-ában említett kedvezményt az APEH által engedélyezett forgalmazó jogosult igénybe venni.
Mindezekből az következik, hogy az 1993. február 15-ét követően vásárolt pénztárgépek vonatkozásában az azokat megszerző adóalany a beszerzési árat és annak adóvonzatát kitevő áfa-visszaigénylésre, mint kedvezményre nem jogosult, a kedvezményt az új PM rendeletben megjelölt mértékben, az egyéb feltételek fennállása esetén csak a forgalmazói jogosult igénybe venni.
Mindezek alapján az 1993. júniusban beszerzett pénztárgépek vonatkozásában már az áfa-visszaigénylési joggal élni - a fenti jogszabályi rendelkezések értelmében - a felperesnek nem lehetett. Ezért nem törvénysértő az alperesi határozatnak az el nem fogadott visszaigénylésekkel kapcsolatos adóhiányt és járulékait megállapító rendelkezése.
A kifejtett indokokból következően nincs jelentősége annak, hogy a felperes 1993. június 30-ig vagy ezt követően élt az áfa-visszaigényléssel. Ezt a visszaigénylési lehetőséget: ugyanis jogszabály nem alapozta meg.
Megjegyezte a bíróság, hogy a felperesnek a visszaigénylési határidőre vonatkozó fellebbezési érvelése - az alperes által is elismerten - helyes. Ennek azonban jelentősége nincs, mert az 1993. június 30-i határidő ugyanis - az elsőfokú bíróság indokolásával ellentétben - nem jogvesztő vagy a kérelem előterjesztésére egyébként megállapított jogszabályban foglalt határidő, hanem a 6/1993. PM rendelet 21. §-ának (2) bekezdése szerint csak típusjóváhagyásról szóló pénztárgép forgalmazási engedélyek megújítására - a fogalmazóknak - előírt határidő.
Az Adó és Ellenőrzési Értesítő 1993. évi 6-7. számában 113. sorszám alatt az APEH 5230085209 számú adóügyi főosztály által közzétett tájékoztatás szerint 1993. június 30-ig az áfa-törvény 72. §-ában előírtak betartásával igényelheti vissza az adóalany a pénztárgép beszerzése után annak adót is tartalmazó vételárát. Ennek azonban jogszabályi alapja nem volt. Ez a közlés az adóhatóságok méltányossági gyakorlatának egységesítése, és az adóalanyok ezzel kapcsolatos tájékoztatásaként fogható fel. Ebből azonban a felperes a méltányossági gyakorlat olyan kiterjesztő - az új Art. szabályainak alkalmazását, és a régi visszaigénylési lehetőséget együttesen lehetővé tevő, ezt elfogadó adóhatósági gyakorlatra következtetést alappal nem vonhatott le. Ezért a bíróság az Art. 72. §-ának (1) bekezdése alapján megállapított adóbírságnak a 73. §-ban foglaltak alkalmazásával a kivételes mérséklésére kellő alapot nem talált.
Mindezek alapján a megyei bíróság megállapítása szerint az adóhatóság határozata - bár a határozatban foglalt indokoktól eltérő fenti indokok alapján - érdemben jogszabályt nem sért, ezért a bíróság az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta.
(Békés Megyei Bíróság l .Pf.20.356/1995. sz.)