adozona.hu
AVI 1995.8.103
AVI 1995.8.103
Vállalkozás folytatásának megállapítását csak a halál bekövetkezését követő három hónapon belül lehet kérni [1990. évi V. tv 13. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a felperes 1992. június 29-én bejelentette az alperesnél, hogy férje 1992. június 10-én bekövetkezett halála miatt az 1991. november 26-án megkezdett vállalkozást megszüntette. Egyben kérte a 30 napos adóbevallási kötelezettségének 60 napra történő felemelését.
Az alperes 1992. július 14-én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy a vállalkozással kapcsolatban nem kell bevallást tenni, hanem kérheti az adó megállapítását.
A felperes az 1992. augusztus 10-én kelt le...
AVI 1995.8.103 Vállalkozás folytatásának megállapítását csak a halál bekövetkezését követő három hónapon belül lehet kérni [1990. évi V. tv 13. § (2) bek.].
A per adatai szerint a felperes 1992. június 29-én bejelentette az alperesnél, hogy férje 1992. június 10-én bekövetkezett halála miatt az 1991. november 26-án megkezdett vállalkozást megszüntette. Egyben kérte a 30 napos adóbevallási kötelezettségének 60 napra történő felemelését.Az alperes 1992. július 14-én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy a vállalkozással kapcsolatban nem kell bevallást tenni, hanem kérheti az adó megállapítását.
A felperes az 1992. augusztus 10-én kelt levélben kérte az adó megállapítását, egyben mellékelte a szükséges iratokat.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatóságának egyéni vállalkozók ellenőrzési osztálya az 1992. október 16-án kelt határozatával néhai M. János volt egyéni vállalkozó 1992. évi személyi jövedelemadó- és általános forgalmiadó-tartozását 443 930 Ft-ban állapította meg.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az elsőfokú határozatot 1993. február 12-én kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát kérte. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy M. János vállalkozói tevékenysége nem szűnt meg, azt örököse fk. M. Zoltán folytatja. Előadta továbbá, hogy 1992. november 10-én igazolási kérelmet nyújtott be a Polgármesteri Hivatalhoz annak érdekében, hogy mint özvegy a vállalkozást jogfolytonosan folytathassa. Csatolta M. János vállalkozói igazolványát, amelyen az 1992. november 11-én kelt bejegyzés szerint a kk. örökös nevében és javára annak törvényes képviselője, a felperes kapta meg a vállalkozás jogfolytonossága eredményeként a vállalkozói igazolványt.
A városi bíróság 1993. október 15-én kelt ítéletével az alperes 29/1993. számú határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az indokolás szerint a felperes az alperesi határozat elleni fellebbezésében bejelentette, hogy elhunyt férje vállalkozását a kiváltott és becsatolt vállalkozói igazolvány alapján jogfolytonosan folytatja. Ezt a tényt azonban az alperes a fellebbezési eljárásban nem tisztázta.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság 1994. február 24-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint a felperes 1992. augusztus 10-én kérelmet terjesztett elő az adó megállapítása iránt és az ehhez szükséges igazolásokat is rendelkezésre bocsátotta.
Utalt továbbá a bíróság az 1990. évi V. törvény 13. §-a (1) bekezdésének c) pontjára, amely szerint megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha az egyéni vállalkozó meghal, kivéve, ha a vállalkozói tevékenységet özvegye vagy örököse folytatja. A (2) bekezdés szerint pedig az egyéni vállalkozó özvegye, örököse a vállalkozó elhalálozásának időpontjától számított 3 hónapon belül a jegyzőnek történő bejelentés alapján folytathatja a vállalkozást.
A felperes M. János vállalkozói tevékenységének folytatása iránt 1992. november 10-én tett bejelentést. Ez a kérelem azonban elkésett, mert a jogszabályban előírt 3 hónap után került előterjesztésre. E vonatkozásban a tényállást az alperes kellő mértékben tisztázta és jogszabálysértés nélkül hagyta helyben az elsőfokú határozatot.
Hivatkozott továbbá a bíróság arra is, hogy a vállalkozás felperes által történő folytatására azért sincs lehetőség, mert azt a felperes édesanyja, Sz. Istvánné vette át az 1992. július 20-án. Az ő vállalkozása 1992. november 10-én szűnt meg, amikor a felperes kapott vállalkozói igazolványt.
A felperes 1994. április 27-én előterjesztett felülvizsgálati kérelmében kérte a megyei bíróság jogerős ítéletének a hatályon kívül helyezését.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
A felperes az 1990. évi V. törvény 13. §-ának (2) bekezdése alapján bejelentette a jegyzőnél, hogy folytatni kívánja a vállalkozást. Ennek alapján a jegyző 1992. november 11-én kelt határozatával a jogfolytonosságot megállapította.
Álláspontja szerint ezen határozatot sem az alperes, sem a bíróság nem bírálhatja felül.
A másodfokú bíróság jogszabálysértést követett el, amikor a hivatkozott határozatot felülbírálta.
Az alperes ellenkérelme a felülvizsgálati kérelem elutasítására irányt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás szerint a felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő. Az 1990. évi XCI. törvény 80. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha az adókötelezettség az adózó halála miatt szűnik meg, az adóhatóság az adót határozattal állapítja meg. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy az adóhatóság az adózóval annak halálakor együtt élt házastársa, vagy örököse kérelmére az adót évközben is megállapíthatja, ha a kérelmező az adó megállapításához szükséges igazolásokat rendelkezésre bocsátja.
A felperes a per adatai szerint 1992. június 29-én bejelentette az alperesnél, hogy férje 1992. június 10-én bekövetkezett halála miatt a vállalkozást megszüntette. Majd ezt követően 1992. augusztus 10-én kelt beadványában kérte az alperestől az adó megállapítását, kérelméhez mellékelte a szükséges iratokat is.
Ilyen adatok birtokában az alperes határozatában teljesen jogszerűen állapította meg a megszűnt vállalkozás adótartozását. Ez annál is inkább így van, mert a felperes a férje 1992. június 29-én bekövetkezett halála után 5 hónappal, 1992. november 10-én már nem kérhette a vállalkozás folytatásának a megállapítását, mert azt az 1990. évi V. törvény 13. §-ának (2) bekezdése alapján a halál bekövetkezése után három hónapon belül lehet kérni.
Rámutatott arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy az 1990. évi XCI. törvény 25. §-ának (2) bekezdése alapján a felperes csak külön határozattal és az örökrésze erejéig kötelezhető az elhunyt férje adójának megfizetésére.
(Legf. Bír. Kfv.II.25.524/1994. sz.)