adozona.hu
AVI 1995.7.101
AVI 1995.7.101
Az illetékkedvezmény személyhez kötött, azt "továbbadni" nem lehet (1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek., 97. §.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1988. augusztus 22-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a Budapest, D. u. 68. sz. alatti ingatlan 12/36-od tulajdoni hányadát 3 750 000 Ft, majd az 1988. augusztus 25-én kelt adásvételi szerződéssel ugyanezen ingatlan 4/36-od részét 1 500 000 Ft vételár ellenében. Az adásvételi szerződések 1988. szeptember 23-án érkeztek a Fővárosi Illetékhivatalhoz.
A Fővárosi Illetékhivatal a megszerzett ingatlanrész forgalmi értékét 6 000 000 Ft-ban állapította meg és az 1989. július...
AVI 1995.7.101 Az illetékkedvezmény személyhez kötött, azt "továbbadni" nem lehet (1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek., 97. §.)
A felperes az 1988. augusztus 22-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a Budapest, D. u. 68. sz. alatti ingatlan 12/36-od tulajdoni hányadát 3 750 000 Ft, majd az 1988. augusztus 25-én kelt adásvételi szerződéssel ugyanezen ingatlan 4/36-od részét 1 500 000 Ft vételár ellenében. Az adásvételi szerződések 1988. szeptember 23-án érkeztek a Fővárosi Illetékhivatalhoz.A Fővárosi Illetékhivatal a megszerzett ingatlanrész forgalmi értékét 6 000 000 Ft-ban állapította meg és az 1989. július 10-én kelt fizetési meghagyásával a felperest 900 000 Ft vagyonátruházási és 2000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A tanács vb műszaki osztálya az 1989. május 14-én határozatával a felperesnek a fenti ingatlanon létesítendő hatlakásos társasházra elvi engedélyt adott.
A felperes bejelentette, hogy az építkezést a jogszabályban megállapított négy év alatt befejezi és a használatbavételi engedélyt az előírt határidőn belül bemutatja, ezért a vagyonátruházási illeték alóli mentesítését kérte.
A Fővárosi Illetékhivatal az 1989. szeptember 9-én kelt határozatával a feltételes illetékmentességet engedélyezte azzal, hogy az új lakóépület használatbavételi engedélyét a felperesnek 1993. január 17-ig be kell mutatnia.
A felperes a használatbavételi engedélyt a fenti időpontig felhívás ellenére nem mutatta be, ezért az illetékhivatal 1993. április 7-én az időközben hatályba lépett 1990. évi XCIII. tv 97. §-ának (3) bekezdése szerint eljárva, az ezen törvény 19. §-ának (1) bekezdésében előírt 5%, azaz 300 000 Ft vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes a fenti illetékkiszabás ellen fellebbezést nyújtott be, mert álláspontja szerint az 1990. évi XCIII. tv 26. §-a (1) bekezdésének e) és f) pontja alapján a visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentesség illeti meg. Hivatkozott arra, hogy a perbeli ingatlant újraértékesítés céljából vásárolta, és az értékesítés 1990-ben megtörtént.
Az alperes az 1993. július 1-jén kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal az indokkal, hogy a felperes illetékfizetési kötelezettsége a jogszabály rendelkezésein alapul, és amennyiben perbeli tulajdonszerzés valóban újraértékesítés céljából történt, úgy a felperes anyagi előny szerzése végett az építkezésre alapított illetékmentességi kérelmével megtévesztette az eljáró hatóságot.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Előadta, hogy a perbeli ingatlant elsősorban építkezés céljára vásárolta, de utóbb - a társaság pénzügyi helyzete miatt - sor került az ingatlan eladására, és a vevő az előírt határidőn belül felépítette a lakóházat.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes terhére történt illetékkiszabás jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság az alperes határozatát az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a, a Pp. 324. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján vizsgálta felül; a tényállást a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv (Itv.) 97. §-ának (1) bekezdése alapján e törvény 1991. január 1. napján lép hatályba és rendelkezéseit a hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett ügyekben kell alkalmazni.
Miután a perbeli ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződések illetékhivatalhoz történt beérkezésének időpontja 1988. szeptember 23-a volt, így a felperes esetében az akkor hatályban volt 1986. évi I. törvényben foglaltak az irányadóak.
Az Itv. 97. §-ának (3) bekezdése értelmében e törvény hatálybalépését megelőzően illetékkiszabásra bemutatott - lakóház építésre alkalmas tulajdoni hányadot érintő - vagyonszerzésekre az e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az ott megállapított feltétel - az építkezés határidőn belül történt befejezése - nem teljesül.
A per adataiból tényként megállapítható, hogy a felperes az építkezést nem fejezte be, így a használatbavételi engedélyt sem tudta bemutatni, ezért az Itv. 97. §-ának (3) bekezdése szerint az Itv. 19. §-ának (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően a felperes a megszerzett vagyon forgalmi értékének 5%-át - 300 000 Ft-ot - tartozik visszterhes vagyonátruházási illetékként megfizetni.
A fentiekre figyelemmel a felperes alaptalanul hivatkozott az 1991. január 1. napján hatályba lépett Itv.-ben foglalt mentességi okokra, valamint a részére biztosított illetékmentesség feltételének az ingatlan új tulajdonosa részéről történt teljesítésére.
A bíróság rámutatott arra, hogy a feltétel illetékmentesség kedvezményében a felperes - az általa vállalt építkezés határidőn belül történő megvalósítására tekintettel - részesült, ezért a feltétel teljesülésének elmaradásából származó jogkövetkezményeket is a felperes köteles viselni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya és a perköltség vonatkozásában helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya és a perköltség vonatkozásában a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemeli a másodfokú bíróság, az illetékkedvezmény személyhez kötött, azt "továbbítani" nem lehet. A felperes vállalta épület létesítését 4 év alatt, ezt a feltételt nem teljesítette, ezért köteles vagyonátruházási illetéket fizetni. Az illetékkiszabási hatóság helyesen alkalmazta a hatályba lépett illetéktörvény által biztosított kedvezőbb mértékű 5%-os kulcsot.
Nem volt helytálló a felperes hivatkozása az úgynevezett újraértékesítési célból való vásárlás címén járó kedvezményre. Részben ezen okra a felperes nem is hivatkozott a kedvezmény utáni kérelme benyújtásakor, részben e kedvezmény igénybevételére az 1991. január 1-jén hatályba lépett 1990. évi XCIII. törvény 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja biztosított lehetőséget, melyet a törvény hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett, vagy más módon a hatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben lehetett alkalmazni [97. § (1) bekezdés].
A felperes által kötött adásvételi szerződések 1988. szeptember 23-án érkeztek az illetékkiszabási eljárásra, így a később hatályba lépett rendelkezések szerinti mentesség nem volt alkalmazható.
(Főv. Bír. 58.Kf.33.343/1994.)