adozona.hu
AVI 1995.7.99
AVI 1995.7.99
Ha a fél által előszerződésnek minősített megállapodás a szerződés érvényességi feltételeivel rendelkezik, beáll az illetékfizetési kötelezettség [1990. évi XCIII. tv. 3. § (3) bek. a) p.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1992. március 26-án kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta a Budapest, B. u. 74. sz. alatti ingatlanból a szerződéshez mellékelt helyszínrajzon II. számmal jelölt épületet 27 840 000 Ft vételár, valamint az ügyletet terhelő 25% áfa - együttvéve 34 800 000 Ft - megfizetése ellenében.
Az adásvételi szerződés 4. pontjában a felek megállapodtak abban, hogy az ügylettel érintett belterületi föld értékének megfelelő összeget a felperes közvetlenül megfizeti az arra jogosultnak, ...
Az adásvételi szerződés 4. pontjában a felek megállapodtak abban, hogy az ügylettel érintett belterületi föld értékének megfelelő összeget a felperes közvetlenül megfizeti az arra jogosultnak, amely összeg az épület vételárán felül értendő. A szerződés 7. pontja szerint az épület vételárai a felperes a szerződés aláírását követő 8 napon belül egy összegben köteles az eladónak megfizetni. A szerződés 9. és 10. pontjában foglaltak értelmében a felperes a megállapodás szerinti összeg átutalásával egyidejűleg jogosult az épület birtokába lépni és tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyeztetése iránt eljárni.
A felperes az adásvételi szerződést 1992. június 1. napján mutatta be a Fővárosi Kerületek Földhivatalának.
A Fővárosi Illetékhivatal az ingatlanszerzés után a felperest 1 740 000 Ft visszterhes vagyonátruházási, 1000 Ft eljárási illeték, valamint a szerződés késedelmes bejelentése miatt 174 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezéssel élt az elsőfokú határozat mulasztási bírságot kiszabó rendelkezése ellen. Az alperes az 1993. június 2-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet terjesztett elő a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt. Előadta, hogy a szerződés értelmében a tulajdonátszállást és a birtokba bocsátást a felek csak a vételár megfizetésekor kívánták, és akkor állt volna be a szerződés hatálya, amely az illetékfizetési kötelezettséget keletkezteti. Hivatkozott arra is, hogy az 1992. március 26-i szerződés csak előszerződés jellegű volt, amelynél a felek szándéka még nem a tulajdonátruházásra irányult, és ez a szerződés - tartalmi hiányosságai miatt - egyébként sem volt alkalmas az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre. A felek adásvételi szándékát rögzítő, megfelelő tartalmú megállapodás közöttük csak 1992. július 14-én jött létre.
Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Álláspontja szerint a felperes a szerződés illetékkiszabásra történő bejelentésével késedelembe esett, így a mulasztási bírság megfizetésére való kötelezése jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság a közigazgatási határozatokat az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-ában és a Pp. 324. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai és a becsatolt iratok alapján állapította meg.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében a vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az Itv. 91. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését tartalmazó szerződést a földhivatalhoz kell bejelenteni az ingatlan-nyilvántartást követő illetékkiszabásra. Ha az illeték fizetésére kötelezett a bejelentési kötelezettségének 30 napon túl tesz eleget, az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott mértékű mulasztási bírság megfizetésére kötelezhető.
A bíróság az 1992. március 26-án megkötött adásvételi szerződés tartalma - különösen a szerződés 2. és 7. pontja - alapján nem látta kétségesnek a perbeli ingatlan tekintetében a felek ingatlanátruházásra vonatkozó szándékát. A felperes az általa előszerződés jellegű megállapodásnak értékelt adásvételi szerződést a földhivatalhoz benyújtotta, ezzel a szerződés megkötéséből eredő bejelentési kötelezettségének - ha elkésetten is - eleget tett.
A bíróság nem fogadta el a felperesnek az 1992. március 26-i szerződés ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre való alkalmatlanságára vonatkozó előadását, mivel a bejelentési kötelezettség a felperest a szerződéskötés lényénél fogva terhelte. Annak eldöntése pedig, hogy valamely szerződés ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas-e, földhivatali eljárásra tartozó kérdés, a felperes bejelentési kötelezettségét nem érinti.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 74. §-a (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a mulasztási bírság a vagyonszerzési illeték 10%-ának megfelelő összeg abban az esetben, ha a késedelem a 60 napot meghaladja.
A perbeli esetben a felperes az adásvételi szerződés megkötését követő 60 napon túl teljesítette bejelentési kötelezettségét, így a késedelemért a jogszabályban meghatározott jogkövetkezményeket viselni tartozik.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra utalással lényegében helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
A másodfokú bíróság kiemelte, az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá ítéletében, hogy a felperes által 1992. március 26-án kötött adásvételi szerződés - különös tekintettel a 2. és 7. pontban írtakra - mindazokkal a kellékekkel rendelkezik, amelyek a Ptk. és a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú elvi döntése az adásvételi szerződés érvényességéhez előír. Így. a felperesnek ezt a szerződést kellett 30 napon belül bejelenteni tekintettel arra, hogy a, felperes ezt a határidőt elkéste, törvényesen alkalmazott a hatóság vele szemben mulasztási bírságot.
(Főv. Bír. 58.Kf.33.342/1994. sz.)