adozona.hu
AVI 1995.7.98
AVI 1995.7.98
Az adóhatározat felülvizsgálata iránti perben is szabadon értékelheti a bizonyítékokat a bíróság (Pp. 6. §, Pp. 106. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a felperesnél az adóhatóság 1988. január 1-jétől 1991. december 31-ig terjedő időszakra adóellenőrzést végzett. Az adóvizsgálat 1988-ra adókülönbözetet nem állapított meg. Ugyanakkor 1989., 1990. és 1991. évekre vonatkozóan az elsőfokú adóhatóság az 1992. május 29-én kelt határozatával az áfa- és a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettséget 897 265 Ft-ban állapította meg.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az...
AVI 1995.7.98 Az adóhatározat felülvizsgálata iránti perben is szabadon értékelheti a bizonyítékokat a bíróság (Pp. 6. §, Pp. 106. §).
A per adatai szerint a felperesnél az adóhatóság 1988. január 1-jétől 1991. december 31-ig terjedő időszakra adóellenőrzést végzett. Az adóvizsgálat 1988-ra adókülönbözetet nem állapított meg. Ugyanakkor 1989., 1990. és 1991. évekre vonatkozóan az elsőfokú adóhatóság az 1992. május 29-én kelt határozatával az áfa- és a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettséget 897 265 Ft-ban állapította meg.A felperes fellebbezése folytán a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes bevételeit és kiadásait üzleti nyilvántartásában nem vezette naprakészen. Emellett külön nyilvántartást is vezetett. A felperes az 1989., 1990. és 1991. évi bevételeiről az 1992. március 23-án kell jegyzőkönyvbe nyilatkozatot tett. A vizsgálat során az 1992. március 2-án és március 20-án kelt jegyzőkönyv szerinti iratokat adta át az adóhatóságnak. Ezekből az adóhatóság megállapította, hogy a felperes nem a naplófőkönyvbe lekönyvelt adatokat szerepeltette a bevallásban, ebből ered a felperes áfa-fizetési kötelezettsége. A jövedelemadó-fizetési kötelezettséget pedig a naplófőkönyv, továbbá a napi bevételi nyilvántartás adatai, valamint a felperes nyilatkozata alapján állapították meg.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A városi bíróság 1993. szeptember 17-én kelt ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban a bíróság hivatkozott az 1990. évi XCI. törvény 58. §-ának (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy az ellenőrzést az adóhatóság az adó alapjának megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság az adófizetési kötelezettséget a felperesi nyilatkozat, valamint a felperesi nyilvántartások alapulvételével határozta meg. A felperes az adóhatóság által feltárt hiányosságokat nem vitatta, jóllehet az adóhatóság ezen hiányosságokhoz kötötte az adófizetési kötelezettséget. Az adóhatóságnak az egyes évek vonatkozásában adónemenként tett megállapításai a jogszabályi előírásoknak megfelelnek. A kiadásokat a felperes által hiánytalanul becsatolt kiadási bizonylatok alapján, míg a bevételt a felperes nyilvántartása, illetve nyilatkozata alapján állapította meg.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság 1994. február 17-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásban utalt arra, hogy ami a bevételre vonatkozó, a felperes által tett nyilatkozat és annak visszavonása kérdését illeti, helytállóan jártak el a közigazgatási szervek és az elsőfokú bíróság, amikor a felperes eredeti nyilatkozatát vette figyelembe és nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy azt utóbb visszavonta.
A felperes e nyilatkozatát a jelentőségének és jogkövetkezményének a tudatában tette, annak visszavonását - javára értékelhető módon - semmivel nem indokolta.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
Az Art 54. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóságnak kell tisztázni. Esetében sem a tényállás tisztázása, sem annak bizonyítása nem történt meg. Nem hallgatott meg szakértőt az ügyben.
Megsértette az Art 54. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezést azzal is, hogy a tényállást az általa emlékezetből idézett számszaki adatokra alapozta.
Az Árt 60. §-ának (2) bekezdése rögzíti a becslés fogalmát. Miután esetükben - a közölt és később visszavont adatokat vették alapul - csupán valószínűsítették az adó alapját. Ezáltal is jogszabálysértés történt.
A bírósági eljárás ellentétben áll a Pp. 163. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal is, hiszen a felperes az eljárás során folyamatosan kétségbe vonta a felperes előadását.
A Pp. 340. §-át sértette a másodfokú bíróság részéről a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálása, mert az csak akkor teszi lehetővé a tárgyaláson kívüli elbírálást, ha ehhez a felek hozzájárulnak. A jogi képviselő azonban beadványában nem fogalmazott egyértelműen, amikor e kérdésben nyilatkozott.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felülvizsgálati kérelem érvelésében foglaltakat. Rámutat arra, hogy a Polgári perrendtartásról szóló - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított - 1952. évi III. törvény 275/A. §-a alapján a bíróságnak az a feladata, hogy a felülvizsgálati kérelem keretei között megvizsgálja, miszerint a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott [Pp. 270. § (1) bekezdés] jogszabálysértést tartalmazza-e vagy sem.
A felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy a bíróság nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének. Az 1990. évi XCI. törvény 58. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az ellenőrzést az adóhatóság az adó összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le. A Pp. 6. §-ának (1) bekezdése szerint pedig, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve, és szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas.
A perben eljárt elsőfokú bíróság a tényállás felderítése érdekében széles körű bizonyítást folytatott le. Megvizsgálta az ügyben keletkezett államigazgatási iratokat. Így többek között a felperesnek 1992. március 23-i jegyzőkönyvbe lett nyilatkozatát, amelyben elismerte az 1989., 1990., és 1991. évi bevételeit. E jegyzőkönyvet a nevezett alá is írta, miként 1992. március 2-án kelt jegyzőkönyvet is, amelyben felsorolásra került, hogy milyen üzleti iratokat és bizonylatokat adott át az alperesnek. Meghallgatta a feleket. A felperes ennek során elismerte, hogy a könyvelése hibás volt. Így a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetése alapján állapította meg a tényállást. A másodfokú bíróság a bizonyítékokat újból értékelte és nem látta szükségét a szakértő kirendelésének.
A másodfokú bíróság eljárása tehát megfelel a Pp. 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek. Ítéletét a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésével összhangban hozta meg, amely szerint a bíróság a bizonyítékokat - ezek között a felperes jegyzőkönyvi nyilatkozatát és üzleti könyvének adatait - a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A jogerős ítélet tehát sem a Pp. 163. §-ának (2) bekezdését, sem más lényeges eljárási szabályt nem sértett.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal kapcsolatban a fentieken túl a következőkre mutat rá a Legfelsőbb Bíróság. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Anyagi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, azonban ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Ha tehát a bírósági ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése, akkor az eljárási szabálysértés megállapítható. Ilyenre azonban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem került sor.
(Legf. Bír. Kfv.II.25.418/1994. sz.)