adozona.hu
AVI 1995.6.80
AVI 1995.6.80
I. Ha az adózó az iratokat nem bocsátja az adóhatóság rendelkezésére, az adóhatóság nem köteles az ellenőrzés megszakítására (1990. évi XCI. tv 59. §). II. Árkiegészítés csak a lakosság részére történő értékesítés esetén vehető igénybe (1989. évi LI. tv 8. §, 9. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresettel támadott közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az adóhatóságot új eljárásra kötelezte azzal az indokolással, hogy a felperes ugyan szabálytalanul számolta el a fogyasztóiár-kiegészítést, azonban az alperes eljárása is jogszabálysértő volt, mert nem adott módot a felperesnek az ellenőrzés megszakításával a bizonylatok rendelkezésre bocsátása.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elu...
AVI 1995.6.80 I. Ha az adózó az iratokat nem bocsátja az adóhatóság rendelkezésére, az adóhatóság nem köteles az ellenőrzés megszakítására (1990. évi XCI. tv 59. §).
II. Árkiegészítés csak a lakosság részére történő értékesítés esetén vehető igénybe (1989. évi LI. tv 8. §, 9. §).
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresettel támadott közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az adóhatóságot új eljárásra kötelezte azzal az indokolással, hogy a felperes ugyan szabálytalanul számolta el a fogyasztóiár-kiegészítést, azonban az alperes eljárása is jogszabálysértő volt, mert nem adott módot a felperesnek az ellenőrzés megszakításával a bizonylatok rendelkezésre bocsátása.A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az adóhatározatot kizárólag jogalap tekintetében támadó felperesi kereset alaptalan. Az 1989. évi LI. törvény III. fejezetének alkalmazása ugyanis csak az ún. bekerülésiár-kiegészítést nem tartalmazó áron való forgalmazás esetében kizárt. Minden olyan forgalmazás, amelyben az ár egyik összetevője a fogyasztóiár-kiegészítés, szükségszerűen az ezt szabályozó törvény hatálya alá tartozik. Az árkiegészítést a felperes a törvény 8. §-a és 9. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján csak a lakosság részére történő értékesítésnél veheti igénybe, más esetben az árkiegészítés különbözetének összegét egy erre elkülönített számlára kellet átutalnia. Miután a felperes a közigazgatási eljárás során sem, de még a másodfokú bíróság ítéletének meghozatala idején sem rendelkezett azokkal a dokumentumokkal, amelyek a lakosság felé történő értékesítést igazolták volna, a közigazgatási határozat megváltoztatására irányuló felperesi keresetet megalapozatlannak találta. Utalt arra is, hogy az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 59. §-ának (1) bekezdése lehetőséget biztosít az adóellenőrzés megszakítására az adóhatóság számára, de nem írja elő azt kötelezően, így nem minősül eljárási szabálysértésnek ennek hiánya.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató és kereseti kérelmét elutasító ítéletével megsértette az Art. 72. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. Az adóhiány jogszerű megállapításához ugyanis egyrészt bevallási kötelezettség elmulasztására, vagy a bevallott és a tényleges (revízió által megállapított) összeg közötti eltérésre, másrészt a fogyasztóár-kiegészítés jogosulatlan igénybevételére lett volna szükség. Miután az adóhatóság a felperes által benyújtott adóbevallás ellenőrzése során a bevallott és a tényleges összeg között eltérést, adókülönbözetet nem tárt fel, így ennek megfizetésére sem lett volna kötelezhető. Álláspontja szerint jogszabálysértő másodfokú bíróságnak az a megállapítása is, amely az ellenőrzés megszakítására az adóalany bizonylatainak beszerzése érdekében csak lehetőséget ad és nem kötelezettséget, mert ez sérti az Art. 60. §-ának (1) bekezdésében foglalt azon adóhatósági rendelkezést, mely szerint a tények feltárása érdekében az adóhatóságnak mindent meg kell tennie.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutatott, hogy a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
A felperes által felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt a másodfokú bíróság nem sértette meg. A felperesnek az adóalanyiságára, adóbevallására és az adókülönbözet hiányára vonatkozó fejtegetései nem helytállóak. A felperes egy olyan kedvezményt kívánt igénybe venni, amely csak bizonyos irányú értékesítés esetén illeti meg. Nyilvánvaló, hogy ilyen kedvezmény igénybevétele esetén ezért az ilyen irányú értékesítést a felperesnek megfelelő módon dokumentálnia kell. A felperes azonban nemcsak a lakosság felé, hanem viszonteladóinak is lakossági áron számlázott, ugyanakkor ezekben az esetekben azt, hogy viszonteladói a lakosság felé értékesítettek megfelelő módon igazolni nem tudta. Miután a hivatkozott kedvezményt a felperes és nem a viszonteladók kívánják igénybe venni, így a dokumentálás kötelezettségét és esetleges nehézségeit sem háríthatja a felperes rájuk. A felperes tudva arról, hogy megfelelő dokumentálás hiánya esetén az árkiegészítés különbözetével kapcsolatosan befizetési kötelezettsége keletkezik, magának kellett volna gondoskodni arról, hogy ezek az okiratok a viszonteladók által történő értékesítés során is a felperes rendelkezésére álljanak. Ennek dokumentálása nem pótolható adóhatósági vizsgálattal és különösen nem terhelhető az adóhatóságra. Ennek hiányában az 1989. évi XLI. törvény 8. §-a, illetőleg 9. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján törvényes és megalapozott a közigazgatási határozat, amely a felperes álláspontjával ellentétben nem becslésen, hanem a felperes által rendelkezésre bocsátott bizonyítékokon alapul.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.25.237/1994. sz.)