adozona.hu
AVI 1995.6.79
AVI 1995.6.79
Az üzleti kalkuláció ellenőrzése nem minősül becslésnek [1990. évi XCI. tv 58. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság alaptalannak minősítette a felperes keresetét, amelyben a közigazgatási hatóságoknak a felperesnél 1988-1991. évekre végzett adóellenőrzés eredményeként hozott forgalmi és személyi jövedelemadó-hiány, valamint adóbírság, továbbá késedelmi pótlék megfizetésére kötelező közigazgatási határozata megváltoztatását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó megyei bíróság ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes által rendelkezésre bo...
AVI 1995.6.79 Az üzleti kalkuláció ellenőrzése nem minősül becslésnek [1990. évi XCI. tv 58. § (1) bek.].
Az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság alaptalannak minősítette a felperes keresetét, amelyben a közigazgatási hatóságoknak a felperesnél 1988-1991. évekre végzett adóellenőrzés eredményeként hozott forgalmi és személyi jövedelemadó-hiány, valamint adóbírság, továbbá késedelmi pótlék megfizetésére kötelező közigazgatási határozata megváltoztatását kérte.Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó megyei bíróság ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes által rendelkezésre bocsátott bizonylati anyag - a kalkulációs tömbökben megjelölt árakon történő értékesítés - figyelembevételével állapította meg az adóhatóság az árbevételt és a kiadásokat. A saját rendszeres kalkulációs nyilvántartásával szemben a felperes nem hivatkozhat arra, hogy az abban foglalt adatok nem helytállóak. Az alkalmazott módszerrel kapcsolatosan a felperesi kifogás azért is alaptalan, mert a felperes az őt terhelő ár-nyilvántartási kötelezettségének nem tett eleget. Az adóigazgatási eljárás során az adóalap nem becslésen alapuló bizonyítási módszerrel, hanem az adózás rendjéről szóló törvény 60. §-ának (4) bekezdésében foglalt és megengedett módszerrel került megállapításra.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és kereseti kérelme szerinti döntést kért. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert a bíróság megsértette a Pp. 177. §-ának (1) bekezdésében foglalt azon előírást, amely a bíróság megfelelő szakértelmének hiánya esetén szakértő kirendelését teszi szükségessé. Kifogásolta azt is, hogy a közigazgatási hatóság jogalap nélkül alkalmazott becslési eljárást. Álláspontja szerint a bizonylatokat nem megfelelő módon értékelték, ezért jogsérelem érte.
Az alperes ellenkérelme a jogerős bírói ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a felek egyező nyilatkozata alapján a Pp. 274. §-a (4) bekezdésének rendelkezése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint a bíróság a kereseti kérelem elbírálása szempontjából releváns tényállást helyesen állapította meg. A rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló, okszerű és megalapozott mérlegelésével hozott a kereseti kérelem tárgyában döntést. A felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a törvény másként nem rendelkezik a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A jogszabálysértés anyagi és eljárásjogi is lehet, nincs azonban lehetőség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a jogerős bírói ítéletben foglalt tényállást a bizonyítékok felülmérlegelésével módosítsa. A bizonyítás eredményének megállapítása a szabad mérlegelés eredménye, amely kizárólag akkor kerülhet felülvizsgálati eljárás során megváltoztatásra, amennyiben a bizonyítékok mérlegelése ellentmondó, okszerűtlen, kirívóan téves.
A perbeli esetben a bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, ezért eljárási szabálysértés e tekintetben nem állapítható meg.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy az adóigazgatási eljárás során nem becsléssel került sor a felperes adóalapjának megállapítására, mely eljáráshoz esetleg szükség lehetett volna szakértő igénybevételére. Az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 58. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi az adóhatóság számára az üzleti kalkuláció ellenőrzését. Ennek során iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, számítások beszerzési és készletadatok stb. figyelembevételével állapítja meg az adókötelezettséget. Ez az eljárás azonban nem tekintendő becslésnek, melyre az Art. 60. §-a szerint akkor kerül sor, ha az adózó iratai nem alkalmasak a valós adóalap megállapítására.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.1.25.687/1993. sz.)