adozona.hu
AVI 1995.6.76
AVI 1995.6.76
I. Az adóhatóság is jogosult a szerződések minősítésére [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.]. II. A vállalkozás nem minősül adómentes mezőgazdasági kistermelő tevékenységnek (Ptk. 389. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felpereseket az elsőfokú adóhatóság adóellenőrzést követően személyi jövedelemadó-hiány és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az adóhatóság álláspontja szerint a felperesek és a H.-i Állami Gazdaság között vállalkozási szerződés jött létre, amelyben a felperesek díjazás ellenében a gazdaság saját területén lévő termőnádat learatják, tisztítják, osztályozzák, kévékbe rakják. Az adóhiány oka az volt, hogy az adóhatóság ezt a tevékenységet mezőgazdasági bérmunkának tekintette, ezért az ...
AVI 1995.6.76 I. Az adóhatóság is jogosult a szerződések minősítésére [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
A felpereseket az elsőfokú adóhatóság adóellenőrzést követően személyi jövedelemadó-hiány és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az adóhatóság álláspontja szerint a felperesek és a H.-i Állami Gazdaság között vállalkozási szerződés jött létre, amelyben a felperesek díjazás ellenében a gazdaság saját területén lévő termőnádat learatják, tisztítják, osztályozzák, kévékbe rakják. Az adóhiány oka az volt, hogy az adóhatóság ezt a tevékenységet mezőgazdasági bérmunkának tekintette, ezért az ebből származó jövedelem után adófizetési kötelezettséget állapított meg.A felperesek fellebbezése folytán az alperes határozataival helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat azzal, hogy a H.-i Állami Gazdaság és a felperesek közötti szerződéses kapcsolatban a felek akarata egyrészről nádaratási, -tisztítási, -osztályozási, -területrendezési tevékenység megrendelésére, másrészről e munkák elvégzésére és az ezért járó ellenérték átvételére irányult. Az alperes határozatainak indokolásában kifejti, hogy a felperesek az állami gazdaság területén, annak megbízása alapján nádaratást, azaz mezőgazdasági bérmunkát végeztek (SZTJ 303-6.), nem pedig mezőgazdasági kistermelést. A Központi Statisztikai Hivatal 1988. július 18-án kelt tájékoztatása is az adóhatósági álláspontot erősítette meg. Az egyes szolgáltatások statisztikai besorolását a Központi Statisztikai Hivatal végzi. A KSH a szerint minősítette a nádaratást, -osztályozást és -tisztítást mezőgazdasági kistermelésnek, illetőleg mezőgazdasági bérmunkának, hogy azt az adóalany saját tulajdonú vagy bérelt, illetve más tulajdonában vagy bérletében lévő területen végzi-e. Mivel a felperesek nem saját területükön végezték a nádaratást, mezőgazdasági bérmunkát végeztek.
A felperesek keresettel fordultak a városi bírósághoz kérve az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését. Előadták, hogy téves az alperes álláspontja, amely szerint közöttük és a H.-i Állami Gazdaság között vállalkozási szerződés jött létre. Szerződési akaratuk egyértelműen a lábon álló nád adásvételére irányult, nem vállalkozásra.
A városi bíróság a felperesek keresetét elutasította. Ítéleteinek indokolásában kifejtette, hogy az a személy minősül mezőgazdasági kistermelőnek, aki tevékenységét saját gazdaságában végzi. Ennek alapján a felperesek által végzett nádaratási és egyéb tevékenység nem minősül mezőgazdasági kistermelésnek. Ebből következően a felperesek jövedelme sem mezőgazdasági kistermelésből származott, hanem egyéb jövedelemnek minősül, s mint ilyen adókötelezettség alá esik.
A felperesek fellebbezést nyújtottak be az elsőfokú bíróság ítéleteivel szemben, kérve azok kereseti kérelmüknek megfelelő megváltoztatását. A megyei bíróság egyesítette a pereket és az 1994. május 18-án meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéleteit helybenhagyta azzal, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helyes jogi okfejtéssel, érdemben is helyes döntéseket hozott. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése az adóhatóság feladatává teszi, hogy a szerződéseket, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint minősítse. Annak eldöntése szempontjából, hogy valamely tevékenység, illetve az abból származó bevétel adóköteles-e vagy sem, alapvető jelentősége van a felek tényleges szerződési akaratának, és az általuk kötött szerződés valódi tartalmának, minthogy a felek közti jogviszonyt ezek határozzák meg. A felek közötti tartós jogviszonyt szabályozó szerződéses kikötések egyértelműen bizonyítják azt, hogy a H.-i Állami Gazdaság tényleges és valós gazdasági és ennek megfelelő szerződési szükséglete nem a lábon álló nád eladásából befolyó vételár megszerzése volt, hanem a felpereseknek az a tevékenysége, amelynek eredményeként a learatott, megtisztított és kévébe kötött nádat a gazdaság rendelkezésére bocsátják azzal, hogy egyidejűleg a területet a következő évi nádtermés biztosítása céljából megfelelő állapotba hozzák. Ugyanígy a felperesek szándéka nem a nád tulajdonjogának megszerzése volt, hanem az aratással és a feldolgozással elérhető haszon megszerzése. A szerződés tárgya tehát ténylegesen a nádaratási tevékenység volt, amely pedig teljes mértékben megfelel a Ptk. 389. §-ában szabályozott vállalkozásnak.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Kérték az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéleteinek kereseti kérelmüknek megfelelő megváltoztatását. Előadták, hogy téves, jogszabálysértő az elsőfokú bíróság ítélete, mert figyelmen kívül hagyja a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdését, amely szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A perbeli szerződések nem nevesíthetők, tartalmuk szerint kell minősíteni azokat. A vállalkozási szerződés egyetlen eleme sem lelhető fel a felek szerződéseiben. A felperesek adásvételi szerződést kötöttek a H.-i Állami Gazdasággal, megszerezték a lábon álló nád tulajdonjogát, a learatás idejére sajátjukként rendelkeztek a földterülettel, majd egy másik adásvételi szerződéssel eladták a learatott, tisztított, kévézett, osztályozott nádat H.-i Állami Gazdaságnak.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperesek által végzett nádaratási és egyéb munkálatok adómentes mezőgazdasági kistermelési tevékenységnek minősülnek-e?
A felpereseknek 1989., 1990., 1991. és 1992. években keletkezett jövedelmük a nádaratásból, ezért a jövedelemszerzés évében hatályos jogszabályokat kellett figyelembe venni a tevékenység minősítésénél. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény 7. §-ának (1) bekezdése, 13. §-a, a törvény végrehajtására kiadott 82/1988. (XII. 12.) MT rendelet 10. §-a (1) bekezdésének a) pontja, az 1989. évi XLV. törvény 15. §-a, 16. §-a és 30. §-a, valamint az 1991. évi XC. törvény 20. §-a és 21. §-a határozta, illetve határozza meg a mezőgazdasági kistermelés fogalmát. A hivatkozott jogszabályok egységesen annak minősítik - többek között - a munkaviszony keretén kívül végzett növénytermesztést (METJ 91. pont).
Arra, hogy a felperesek tevékenysége munkaviszony keretén kívül végzett mezőgazdasági kistermelésnek minősül-e, 1989-1991. évekre vonatkozóan a Központi Statisztikai Hivatal általi besorolás az irányadó. A KSH 1988. július 18-án kelt 136-3267/1/88. számú besorolása alapján a felperesek által végzett tevékenység (METJ 91-23-21.) az SZTJ 303-6. szám alá tartozó mezőgazdasági bérmunka, amely nem mezőgazdasági kistermelés. Ezért, mint egyéb jövedelem adóköteles.
Az 1992. évre alkalmazandó 1991. évi XC. törvény 20. §-a szerint mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély az, akinek saját gazdaságában végzett tevékenységéből származik a jövedelme.
A kifejtettekből megállapítható, hogy a felperesek nem saját gazdaságukban végezték a megadóztatott tevékenységet, hanem a H.-i Állami Gazdaság saját, illetve bérelt területein. Ezért tevékenységük sem minősül mezőgazdasági kistermelésnek.
A felperesek a H.-i Állami Gazdasággal kötött adásvételi szerződésekkel azt kívánják igazolni, hogy a birtokba adással - amely az adásvételi szerződés egyik eleme - megvalósult a mezőgazdasági kistermelésnek az a törvényi feltétele, amely szerint saját gazdaságukban végezték a nádaratást és az egyéb ezzel kapcsolatos munkálatokat.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. E rendelkezés alapján az adóhatóság jogosult a szerződések tartalmuk szerinti minősítésére, következésképpen a közigazgatási perben eljáró bíróságok is.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az ügyben eljárt adóhatóságok, az első- és másodfokú bíróságok álláspontját abban, hogy a felperesek nem adásvételi, hanem tartalmuk szerint vállalkozási szerződést kötöttek a H.-i Állami Gazdasággal. Arra vállalkoztak, hogy díjazás ellenében a H.-i Állami Gazdaság területén, a tulajdonában lévő, lábon álló hadat learatják, tisztítják, osztályozzák, kévékbe rakják és a területet leégetik. Szerződésük megfelel a Ptk. 389. §-ával szabályozott vállalkozásnak.
Téves a felperesek hivatkozása a birtokba adásra, mert ez nem a területre, hanem csakis a lábon álló nádra, mint az "adásvétel" tárgyára vonatkozhatott. A perbeli szerződésekben kizárólag a lábon álló nádat adta el a H.-i Állami Gazdaság a felpereseknek, a szerződések tárgya tehát nem a terület, hanem minden esetben a nád volt.
A perbeli esetben azonban a birtokba adásra nem az adásvétel szabályait kell alkalmazni, hanem a Ptk. 393. §-ának (1) bekezdését. Ezek szerint, ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. E szabály alapján a felperesek mint vállalkozók minden külön kikötés és szükségtelen szerződésértelmezés nélkül is teljesíthették a szerződésekben rögzített kötelezettségeiket.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.25.763/1994. sz.)