adozona.hu
AVI 1995.6.73
AVI 1995.6.73
I. Ha az adózó, illetve képviselője nem biztosítja az adóellenőrzés lefolytatásának feltételeit, úgy kell tekintetni, hogy az ellenőrzés az adózó hibájából meghiúsult (1990. évi XCI. tv 58. §). II. Az előleg tekintetében is a teljesítés időpontjában keletkezik az adófizetési kötelezettség (1989. évi XL. tv 22. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága ellenőrzési osztály 1992. március 7-től 1992. április 17-ig adóellenőrzést végzett a felperesnél az 1990. és 1991. évre kiterjedően. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 5 813 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 5 493 000 Ft-ot kell megfizetni.
Az adóhiánynak minősülő adókülönbözet után 2 746 000 Ft adóbírságot és 325 000 Ft késedelmi pótlékot, míg az előírt nyilvántartások előírás...
AVI 1995.6.73 I. Ha az adózó, illetve képviselője nem biztosítja az adóellenőrzés lefolytatásának feltételeit, úgy kell tekintetni, hogy az ellenőrzés az adózó hibájából meghiúsult (1990. évi XCI. tv 58. §).
II. Az előleg tekintetében is a teljesítés időpontjában keletkezik az adófizetési kötelezettség (1989. évi XL. tv 22. §).
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága ellenőrzési osztály 1992. március 7-től 1992. április 17-ig adóellenőrzést végzett a felperesnél az 1990. és 1991. évre kiterjedően. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 5 813 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 5 493 000 Ft-ot kell megfizetni.Az adóhiánynak minősülő adókülönbözet után 2 746 000 Ft adóbírságot és 325 000 Ft késedelmi pótlékot, míg az előírt nyilvántartások előírástól eltérő vezetése miatt pedig 20 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki az elsőfokú adóhatóság, melyet a felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával helybenhagyott.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, amelyet a megyei bíróság ítéletével helybenhagyott.
A per adatai szerint a felperes 1991-ben 15 gépkocsi tekintetében kötött adásvételi szerződés alapján fizetett vételárrészlet után nem fizetett általános forgalmi adót.
Alperes e megállapítását az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 6. §-ának (3) bekezdésében, illetve a 20. §-ának (7) bekezdésében foglaltakra alapozta és ennek megfelelően minősítette helytelennek a számviteli elszámolást is. A Debreceni Város Bíróság és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság osztotta az alperes ezen álláspontját.
Az alperes továbbértékesítési célzat hiányában nem fogadta el 5 db személygépkocsi előzetesen felszámított általános forgalmi adójának visszaigénylését és ezért 1 135 000 Ft áfa-hiányt állapított meg, amelyet mindkét fokú bíróság helyénvalónak talált.
Mindkét bíróság egyetértett azzal a megállapítással is, hogy az alperesnek a felperes 1991. évi megállapított mérlegének felülvizsgálatára joga volt.
A bíróságok elfogadták azt az alperesi megállapítást is, hogy az alperesnek joga volt a felperes házi pénztárának az adóellenőrzés megkezdése utáni ellenőrzésére, amelyet a felperes meghiúsított.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 1993. december 28-án felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
1. Figyelmen kívül hagyta a bíróság az 1989. évi XL törvény 22. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, amely szerint nem keletkezik adófizetési kötelezettség előleg, illetve foglaló átadásáról kiállított elismervény alapján. Az előleg nem áfa-köteles.
2. Az 5 személygépkocsi is továbbértékesítés céljából került beszerzésre. Az 5-ből 1 gépkocsit reklám célra hasznosítottak, de az is továbbértékesítési céllal került beszerzésre. Az értékesítési cél nem vitatható.
Két további gépkocsi esetében bérleti szerződést kötött a felperes. A bérleti szerződésben a bérlőnek elővásárlási jog volt kikötve. A két gépkocsi értékesítése is megtörtént.
Két további gépkocsit a felperes másik két részlegének azzal a céllal adták át, hogy azokat az ügyvezetők meg fogják vásárolni. Ez azonban nem történt meg, ezek a gépkocsik készletbe vannak véve, de értékesítésre nem került sor, mivel a társasági ellen felszámolási eljárás van folyamatban.
Mivel a továbbértékesítés nem vitatható, ezért a gépkocsik előzetesen felszámított általános forgalmi adójának levonása jogszerű volt.
3. Sérelmesnek tartja azt a megállapítást, hogy nem volt lehetőség a házi pénztár ellenőrzésére, mivel az ellenőrzést végzők egyetlen alkalommal és akkor akarták elvégezni, amikor az ügyvezető Budapesten tartózkodott. Más alkalommal nem kívántak ellenőrzést végezni.
4. Téves az a nézet, amely szerint a mérlegről és vagyonkimutatásról szóló 62/1988. (XII. 24.) PM rendelet alapján a felperes önellenőrzést nem végezhetett volna.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás szerint a felperes alaptalanul hivatkozott az általa felsoroltakban a jogerős ítélet jogszabálysértéseire. Az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 6. §-ának (1) bekezdése szerint termékértékesítés: a termék tulajdonjogának vagy kezelői jogának ellenérték fejében történő átruházása. A 6. § (3) bekezdése azt is kimondja, hogy termékértékesítésnek minősül továbbá a termék átadása olyan szerződés alapján, amely a termék határozott időre szóló bérletéről vagy részletvételre történő eladásáról azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a bérlő vagy a vevő a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó bérleti díj vagy részlet kiegyenlítésével, illetőleg a szerződés lejáratával megszerzi.
A törvény 22. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy az ellenérték előlegként kapott része után is a teljesítés időpontjában keletkezik az adófizetési kötelezettség.
Az iratok szerint a 15 gépkocsi átadása már az adásvételi szerződések megkötésekor megtörtént. Így a hivatkozott jogszabályok alapján a felperes által vételárelőlegnek tekintett, 1991-ben befolyt nagyobb összegű törlesztések - 10 980 164 Ft - után a felperesnek adót kellett fizetni.
Az 5 személygépkocsi esetében pedig alaptalanul hivatkozik arra a felperes, hogy a saját célra használt - az ügyvezető igazgatók részére használatra átengedett - 2 db, míg a reklám célra hasznosított 1 db, illetőleg bérleti szerződés útján hasznosított további 2 db gépkocsi beszerzése továbbértékesítési céllal történt volna.
Az iratok között szereplő tanúsítvány szerint az 5 személygépkocsi beszerzése nem továbbértékesítési céllal történt, ezt a tanúsítványt a felperes ügyvezető igazgatója azzal írta alá, hogy annak tartalmáért felelősséget vállal.
Az iratok tanúsága szerint e gépkocsik értékesítése 1991-ben nem is történt meg. Ezért áfa-visszaigénylésre ezen esetekben jogszerűen a felperes részéről nem kerülhetett volna sor. Az a körülmény, hogy a felperes a későbbiekben állítása szerint a gépkocsik egy részét eladta, nem érinti az adó-visszaigényléssel kapcsolatos felperesi szabálytalanságot.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 58. §-ának (1) bekezdése szerint az ellenőrzést az adóhatóság az adó összegének megállapításához szükséges iratok bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy az adózó a (1) bekezdésben említett iratokat az adóhatóság rendelkezésére bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés során az adózó és alkalmazottja az adóhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja.
Az Art. 56. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint járt el a felperes telephelyén a megbízólevél bemutatásával kezdődő adóellenőrzés ideje alatt a házipénztár ellenőrzése során az adóhatóság. Mivel sem az ügyvezető nem tartózkodott a vizsgálat helyszínén és helyettesről sem gondoskodott, így helyénvaló az alperes részéről az a megállapítás, hogy a házi pénztár ellenőrzése a felperes hibájából meghiúsult.
Ami pedig a mérleg ellenőrzését illeti, ezzel kapcsolatban a 62/1988. (XII. 24.) PM rendelet 9. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a megállapított mérleg és az azt alátámasztó leltárakat (leltári bizonylatok) főkönyvi kivonatokat és egyéb kimutatásokat, illetve a vagyonkimutatást és az azt alátámasztó leltárakat, naplófőkönyvet és analitikus nyilvántartásokat a vállalkozás önellenőrzésként felülvizsgálhatja, az illetékes adóhatóság pedig a pénzügyi ellenőrzés keretében megvizsgálja.
Az Art. 42. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont időszak tekintetében önellenőrzésnek nincs helye.
Az iratok szerint az alperes az ellenőrzés megkezdéséről szóló megbízást bemutatta. Ettől kezdve viszont önellenőrzésre nincs jogi lehetőség. Így az ezzel kapcsolatos felperesi állítás is minden alapot nélkülöz.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.25.192/1994. sz.)