adozona.hu
AVI 1995.5.68
AVI 1995.5.68
Nem tekinthető érdektelen tanúnak az adózó olyan alkalmazottja, akinek a magatartása megalapozta a mulasztási bírság kiszabását. Az érdekelt tanú vallomása nem rontja le a közokirat közhitelességét (Pp. 206. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága 1993. március 12-én nyugtaadási kötelezettséggel kapcsolatos ellenőrzést tartott a felperes P. F. u. 55. szám alatt lévő, 2. számú boltjában.
A revizorok a próbavásárlásról és az azt követő vizsgálatról jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet M. Tamásné boltvezető három helyen megjegyzés, észrevétel nélkül aláírt. A jegyzőkönyv szerint a boltvezető a revizorok által vásárolt 550 Ft-os ruhanemű értékesítéséről szabványnyugtát állított ki. A revizorok részére a vételárat ...
AVI 1995.5.68 Nem tekinthető érdektelen tanúnak az adózó olyan alkalmazottja, akinek a magatartása megalapozta a mulasztási bírság kiszabását. Az érdekelt tanú vallomása nem rontja le a közokirat közhitelességét (Pp. 206. §).
Az APEH megyei igazgatósága 1993. március 12-én nyugtaadási kötelezettséggel kapcsolatos ellenőrzést tartott a felperes P. F. u. 55. szám alatt lévő, 2. számú boltjában.A revizorok a próbavásárlásról és az azt követő vizsgálatról jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet M. Tamásné boltvezető három helyen megjegyzés, észrevétel nélkül aláírt. A jegyzőkönyv szerint a boltvezető a revizorok által vásárolt 550 Ft-os ruhanemű értékesítéséről szabványnyugtát állított ki. A revizorok részére a vételárat visszafizetették, az árunak a visszavétele is megtörtént és a nyugtát a boltvezető sztornírozta. A jegyzőkönyv szerint az adózónál az APEH által engedélyezett pénztárgép volt, amely mellet párhuzamosan nyugtatömböt is használnak. Az adóellenőrök a jegyzőkönyvben rögzítették, hogy részükre csak nyugta került átadásra.
A felperes székhelye szerint illetékes APEH megyei igazgatóságának adatszerzési főosztálya határozatával 20 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a hatósági ellenőrzés keretében végrehajtott próbavásárláskor átadott nyugta nem tartalmazta az adózónak az 1992. évi LXXIV. törvény 13. §-a (1) bekezdésének 20. pontjában előírt adóigazgatási azonosító számát.
A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, amelyben nem vitatta a kétféle nyugtázás tényét, s azt félreérthetőnek véleményezte. Egyúttal kifejtette, hogy miért alkalmazott kétféle nyugtát boltjaiban. Az ún. kézi nyugtával a bolti készlet naprakészségét ellenőrizte, ezért ezen nem is tüntette fel az adószámot. Az üzletben ezzel a nyugtával lehetett a pénztárnál fizetni. A pénztárgép nyugtája felelt meg a jogszabályi követelményeknek, mert azon szerepelt valamennyi olyan adat, amelynek az adózás szempontjából jelentősége van. A fellebbezés szerint ezt az ún. gépi nyugtát az adóellenőrök nem vették át, az ellenőr "nem fogadta el." Az alperes az 1993. augusztus 23-án kelt határozatával a fellebbezés elutasítása mellett az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint, ha a próbavásárláskor a boltvezető pénztárgépnyugtát is kiállított volna, annak a revizorok által felvett jegyzőkönyvben szerepelnie kellett volna, vagy legalábbis az észrevételben, amelynek benyújtására azonban nem került sor. A revizorok csak szabvány-nyugtát kaptak, amelyen pedig nem szerepelt az adószám. A jegyzőkönyvet M. Tamásné boltvezető aláírta, ezzel elismerte mulasztását, vagyis azt, hogy szabályszerű nyugtát nem állított ki.
A felperes keresettel fordult a bírósághoz, kérve az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Keresetében lényegét tekintve megismételte a fellebbezésben foglaltakat, annak kiegészítésével, hogy a revizorok által felvett jegyzőkönyvről azt állította, hogy azt hiányosan és szabálytalanul készítették el a vizsgálatot végzők. A kereseti kérelem indokolásában foglaltak szerint a jegyzőkönyvből hiányzik az ellenőrök felhívása a vásárlási folyamat befejezésére. Hiányos és szabálytalan a jegyzőkönyv azért is, mert nem tartalmazza azt a tényt, hogy az ellenőröknek átadott ún. kézi nyugta a vásárlót nem jogosítja fel az áru átvételére, hanem csak a pénztárnál történő fizetésre. Álláspontja szerint a szabálytalanul elkészített jegyzőkönyvre alapított tényállás a valós helyzetet nem tükrözi.
A bíróság az 1994. február 10-én hozott ítéletével az első- és másodfokú közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte, mert álláspontja szerint nem nyert bizonyítást az adózó terhére rótt mulasztás ténye, mivel a próbavásárlás befejezését kétséget kizáró módon nem lehetett megállapítani.
Az elsőfokú bíróság szerint a közigazgatási határozatok megalapozatlansága nem küszöbölhető ki, mert a revizorok által felvett jegyzőkönyv hiányosságai új eljárás keretében már nem pótolhatók.
Az elsőfokú bíróság a tanúként kihallgatott M. Tamásné vallomása és a periratok alapján tényként megállapította, hogy a felperes p.-i boltja egyszemélyes kereskedelmi egységként üzemelt. A felperes által megkövetelt gyakorlatnak megfelelően a készletváltozás naponkénti nyomon követése érdekében az értékesítésről ún. belső bizonylatként, sorszámozott nyugtát is ki kellett állítani. A nyugtán szereplő ellenérték pénztárgépbe történő beütése, és a vételár kifizetése után kerül sor az áru és a gépi nyugta egyidejű átadására.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor ezen bizonyítékok alapján a próbavásárlás befejezésének tényét nem találta bizonyítottnak.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a próbavásárlás a felvett jegyzőkönyv alapján befejezettnek, minősül. A kétfajta nyugta párhuzamos alkalmazása szabálytalan, mivel a 6/1963. (II. 9.) PM rendelet szerint, ha beüzemelt pénztárgép van az egységben, csak a gép meghibásodása, vagy áramszünet esetén lehet kézi nyugtát kiállítani. A szabvány szerinti nyugta rendeltetése jogszabály által meghatározott, és nem az, hogy az árukészlet felmérését szolgálja. A revizorok csak kézi nyugtát kaptak, amelyen pedig nem szerepelt az adóigazgatási azonosítószám. A jegyzőkönyvet M. Tamásné aláírta, kifogást sem akkor, sem később nem tett.
A megyei bíróság az 1994. május 2-án hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok téves értékelése alapján helytelen tényállást állapított meg, ennélfogva nem helytállóak az abból levont jogi következtetései sem. Az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy az ellenőrzés szabályszerűen megtörtént, a jegyzőkönyvet aláírta a felperes dolgozója is.
A jegyzőkönyv közokiratnak minősül és mint ilyennek tartalmát a Pp. 195. §-ának (4) bekezdése alapján ellenkező bizonyításig valódinak kell tekinteni. Az elsőfokú bíróság kizárólag a felperes dolgozójának érdektelennek nem minősíthető tanúvallomására alapította, azt a megállapítását, hogy az okirat nem helytálló megállapításokat tartalmaz. Ez a tanúvallomás a tanú által korábban aláírt okirat bizonyító erejének megdöntéséhez nem elegendő.
A jogerős ítélttel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, mert a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglalt indokolási, a Pp. 206. §-a szerinti bizonyítékok értékelésére és a tényállás megállapítására vonatkozó kötelezettségeit.
A felperes kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékokat azért értékelte tévesen, mert megállapításai iratellenesek.
Nem vette ugyanis figyelembe, hogy a tanúként kihallgatott felperesi dolgozó a tanúvallomás megtételekor már nem állt a felperes alkalmazásában.
Figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes meghiúsította a szembesítést, mert az eljárt revizorok a bírósági idézésre nem jelentek meg.
Nem értékelte azt sem a másodfokú bíróság döntése meghozatalánál, hogy a bizonyítékként becsatolt pénztárgépszalag nem rögzítette a revizorok vásárlását, amely ugyancsak azt bizonyítja, hogy a vásárlás nem ment teljesedésbe a fizetés hiánya miatt.
Álláspontja szerint a tanú vallomása az egyéb bizonyítékok mellett alkalmas volt a jegyzőkönyv, mint közokirat valódiságának megdöntésére.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem kapcsán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, illetve azt kellett vizsgálnia, hogy megállapítható-e a jogerős ítélet indokolásában az iratellenesség, és az olyan mérvű volt-e, amely miatt az ítéletet megalapozatlanságon alapuló eljárási szabálysértés miatt hatályon kívül kell helyezni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint iratellenesség akkor állapítható meg, ha az ítéletben olyan megállapítások vannak, amelyekre az iratok között egyáltalán nincs adat, vagy van ugyan, de annak tartalma részben vagy teljesen eltér a bíróság által neki tulajdonított tartalomtól, illetőleg értelemtől. Ha az iratellenes megállapítások lényeges tényeket érintenek, az ítéletet megalapozatlanná teszik. Iratokon a bírósági és egyéb jegyzőkönyveket, valamint a periratokat kell érteni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem iratellenes a tényállás akkor, ha a periratokban szereplő, de egymással ellentétes bizonyítékok közül a bíróság egyeseket elfogad, másokat elvet, mert ez a tevékenység a bizonyítékok értékelése.
A felülvizsgálati kérelemben felhozott iratellenességeket vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a másodfokú bíróság nem tévedett, nem tett iratellenes megállapítást akkor, amikor M. Tamásné tanúról megállapította érdektelenségét. Az elsőfokú eljárásban 1994. február 10-én felvett tárgyalási jegyzőkönyvben a tanú is érdektelennek tekintette magát annyiban, hogy az ellenőrzés időszakában ő volt a 2. számú üzletben a boltvezető.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is, mivel az ő magatartása alapozta meg a felperessel szemben kiszabott mulasztási bírság alkalmazását, elfogulatlannak még akkor sem tekinthető, ha időközben munkaviszonya a felperesnél megszűnt.
A mérlegelés körébe tartozik, s ennélfogva nem támadható, hogy a másodfokú bíróság milyen súlyt tanúsított e körülménynek.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint az alperes meghiúsította a szembesítést, s e tényt sem értékelte kellőképpen a másodfokú bíróság. A periratok között semmi olyan adat nem volt fellelhető, amely a felperes ezen állítását alátámasztotta volna. Az elsőfokú bíróság tárgyalásáról készült jegyzőkönyv nem tartalmazza, hogy az eljáró revizorokat a bíróság megidézte volna, tehát a másodfokú bíróság döntése e vonatkozásban sem iratellenes, mivel nem értékelhet a bíróság olyan magatartást, amelyről nincs tudomása.
A pénztárgépszalagon nem rögzített vásárlást pedig a másodfokú bíróság értékelte akkor, amikor a döntése alapjául a revizorok által felvett jegyzőkönyvet fogadta el, s ezzel a közigazgatási határozatokban megállapítottakkal egyetértett.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is az elsőfokú bíróság értékelte tévesen a bizonyítékokat, mert anélkül állapította meg a revizorok által felvett jegyzőkönyv szabálytalanságait, hogy nem értékelte megfelelően az M. Tamásné által sem kétségbe vont tényt, hogy három helyen is aláírta az elkészített jegyzőkönyvet, és sem akkor, sem a jegyzőkönyvben kifejezetten megjelölt 8 napos határidőn belül nem élt észrevételezési jogával. A jogban való járatlanságára hivatkozás nem fogadható el, mert nem igényel jogtudást az általa valósnak tartott események leírása.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is befejezett próbavásárlás történ, mert semmi olyan adat, tény vagy körülmény nem merült fel, amely a revizorok által készített jegyzőkönyv valódiságát, a jegyzőkönyvezés szabálytalanságait kétségesség tette volna. Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság és meggyőzően meg is indokolta, s ezáltal eleget tett a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének is, hogy a közokirattal szemben az érdekelt tanú vallomása nem eredményezhette a jegyzőkönyvnek mint közokiratnak a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerinti közhitelessége lerontását, amely nem azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság álláspontja az lenne, hogy a közokirattal szemben nincs helye bizonyításnak. Mérlegelés körébe tartozik, hogy a bíróság milyen súlyt tanúsít a bizonyítékoknak, amely nem azonos azzal a fogalommal, hogy a bizonyítékok között hierarchia előre meghatározott sorrend volna.
Megjegyezte még a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az a felperesi érvelés, amely az ún. kézi nyugta funkcióját illeti, ugyancsak nem fogadható el, mert ha a szabványnyugtát kereskedelmi egységben használnák fel, mégpedig vásárláskor és azt át is adják a vevőnek, a vevő számára ez a vásárlás dokumentálását, és nem az árukészlet naprakészségének az ellenőrzését szolgálja. A perbeli nyugta az 1992. évi LXXIV. törvény 13. §-a (1) bekezdésének 20. pontja szerinti bizonylat, az MSZ 16 133-90. számú szabvány szerinti nyugtatömb része. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 76. §-a értelmében a készpénz kezeléséhez kapcsolódó nyomtatványokat, továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni. Belső ellenőrzési célra ilyen nyugtát nem lehet felhasználni.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert abban a felperes kizárólag a másodfokú bíróságnak a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatos tevékenységét támadta alaptalanul.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.25.706/1994. sz.)