adozona.hu
AVI 1995.5.66
AVI 1995.5.66
A felettes államigazgatási hatóság adóügyben nem köteles felügyeleti intézkedést tenni, ha az eljárásra okot adó körülmény megszűnt (1990. évi XCI. tv 85. § (1) bek.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes beadványában felügyeleti intézkedést kért Pénzügyminisztériumtól.
A kérelem alapján a Pénzügyminisztérium Adóigazgatási Főosztálya tájékoztatást adott a felperes részére, amelyből kiderült, hogy az adóhatóság az ügyintézésre nyitva álló 30 napos határidőt jelentősen túllépte, és hibát követett el azzal is, hogy a nyilvántartás módosításáról nem küldött értesítést. A Pénzügyminisztérium felügyeleti intézkedés megtételét nem tartotta indokoltnak, mivel az eljárásra okot adó körülmén...
AVI 1995.5.66 A felettes államigazgatási hatóság adóügyben nem köteles felügyeleti intézkedést tenni, ha az eljárásra okot adó körülmény megszűnt (1990. évi XCI. tv 85. § (1) bek.)
A felperes beadványában felügyeleti intézkedést kért Pénzügyminisztériumtól.A kérelem alapján a Pénzügyminisztérium Adóigazgatási Főosztálya tájékoztatást adott a felperes részére, amelyből kiderült, hogy az adóhatóság az ügyintézésre nyitva álló 30 napos határidőt jelentősen túllépte, és hibát követett el azzal is, hogy a nyilvántartás módosításáról nem küldött értesítést. A Pénzügyminisztérium felügyeleti intézkedés megtételét nem tartotta indokoltnak, mivel az eljárásra okot adó körülmény időközben - az aktuális adófolyószámla tanúsága szerint 1992. július 31. napján - megszűnt.
A felperes keresetlevelet nyújtott be a bírósághoz és felhívásra közölte, hogy nem az adóhatósági nyilvántartás helyesbítését, hanem Pénzügyminisztérium határozatának felülvizsgálatát kéri.
A felperes álláspontja szerint a tájékoztatás határozatnak minősül.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felettes államigazgatási szerv az Áe. 71. §-ának (1) bekezdésében szabályozott felügyeleti intézkedést nem köteles megtenni. Az indokolás szerint a felettes államigazgatási szervnek ez olyan diszkrecionális jogköre, amellyel kapcsolatban az ügyfél jogorvoslattal csak akkor élhet, ha a felettes államigazgatási szerv a határozatot megváltoztatja. Amennyiben nem kíván felügyeleti intézkedést tenni, ez a döntése nem minősül az ügy érdemében hozott határozatnak, így az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében nem támadható meg bíróság előtt.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett, és rámutatott, hogy a Fővárosi Bíróság végzése tévesen ismertette a tényállást, a döntést az elsőfokú bíróság irreleváns jogszabályra alapozta, jogértelmezése alkotmánysértő. A bíróság álláspontjával szemben a tényleges helyzet az, hogy a felettes államigazgatási szervnek az ügyfél kérelmére megindított felügyeleti eljárásban határozathozatali kötelezettsége van.
A fellebbezés értelmében a felügyeleti határozat mindig érdemi határozat és a Pénzügyminisztérium vitatott döntése tartalmilag és alakilag hibás, érdemi törvényességi felügyeleti határozatnak minősül.
A felperes előadta, hogy a Fővárosi Bíróság a keresettel kapcsolatban tévesen állapította meg hatáskörének hiányát, így a döntés jogsértő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az indokolás rámutatott, hogy a több ízben módosított, 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 71. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az államigazgatási szerv határozata jogszabályt sért, a felettes államigazgatási szerv a Határozatot megváltoztathatja vagy megsemmisítheti, és ügyben eljárt államigazgatási szervet új eljárásra utasíthatja.
Az Áe. 3. §-ának (6) bekezdése szerint ezt a törvényt ...az adó- és jövedéki ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
Az adózás rendjéről szóló - több ízben módosított - 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 85. §-ának (1) bekezdése értelmében a felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter kérelemre vagy hivatalból felügyeleti intézkedést tesz, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata jogszabálysértő, vagy határozathozatalra jogszabálysértő módon került sor. A felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter az utólagos adómegállapítás korlátaira is figyelemmel a jogszabálysértő határozatot megváltoztatja, megsemmisíti és új eljárás lefolytatását rendeli el, vagy az elsőfokú adóhatóságot eljárás lefolytatására utasítja.
Az adózás rendjéről szóló törvény rendszerében a felügyeleti intézkedés mint jogorvoslati eszköz irányulhat a jogszabálysértő határozat ellen, de lehetőséget biztosít arra is, hogy az adózó az adóhatóság határozathozatalra irányuló kötelezettségének elmulasztását sérelmezze. Ha a felettes adóhatóság, illetve a pénzügyminiszter jogszabálysértést észlel, a felügyeleti intézkedést a törvény értelmében általában meg kell tennie, szemben az Áe. 71. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, amely a felügyeleti intézkedés tételét csak lehetőségként, nem pedig kötelezettségként szabályozza.
Amennyiben a felettes szerv, illetve a pénzügyminiszter az ügy iratainak felülvizsgálata során jogszabálysértést nem észlel, felügyeleti intézkedést nem tesz. Erről az adózót nem kell alakszerű, indokolt határozattal értesíteni, elegendő, ha a hatóság részére tájékoztató levelet küld.
Helyesen mutatott rá a fellebbezés arra, hogy az elsőfokú bíróság végzése téves jogértelmezésen alapul. A konkrét ügyben nem az Áe.</a>, hanem az Art. szabályait kell ugyanis alkalmazni és ezek szerint, ha a felettes államigazgatási hatóság jogszabálysértést észlel, köteles felügyeleti intézkedést tenni. Ez alól a főszabály alól azonban van egy kivétel, hiszen a felettes államigazgatási hatóság szükségtelenül nem köteles felügyeleti intézkedést hozni. Az adott esetben az alperes észlelte, hogy az adóhatóság több ízben megsértette a jogszabályi előírásokat, de a felügyeleti intézkedés megtétele nem volt indokolt, mivel az eljárásra okot adó körülmény időközben megszűnt. Az alperes - helyesen - levélben tájékoztatta az említett körülményekről a felperest, és közölte, hogy a mulasztók felelősségre vonását kezdeményezte.
Az alperes konkrét ügyben tett intézkedése tehát nem volt jogsértő, és a tájékoztató levél nem minősül az ügy érdemében hozott határozatnak, így az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében valóban nem támadható meg bíróság előtt.
Az elsőfokú bíróság tehát téves indokok alapján, de végső soron helyesen döntött, hiszen megtámadható érdemi határozat hiányában a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül el kellett utasítani.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését eltérő indokok alapján, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 259. §-a alapján hagyta helyben.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.25.867/1993. sz.)