adozona.hu
AVI 1995.5.64
AVI 1995.5.64
A bizonylatmegőrzési kötelezettség megszegése esetén az adó alapjának valószínűsítésére összehasonlító adatok is felhasználhatóak (1990. évi XCI. tv 60. § (3) bek.)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1989. évre 440 868 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, valamint 422 781 Ft bírságot és 2535 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A felperes fellebbezését az alperes elutasította. A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az alperes sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabálysértést nem követett el.
Az ítélet ellen az alp...
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett azonban a másodfokú bíróság és elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét változtassa meg. A felperes változatlanul állította, hogy a gépkocsik pótkocsival közlekedtek és az adóbevallásban ezért számolt ilyen üzemmódban a gépkocsi fogyasztása tekintetében. Az adóhatóság 25-75%-os arányban megosztotta a tehergépjárművek pótkocsis és pótkocsi nélküli közlekedését annak hiányában, hogy erre vonatkozóan bármiféle bizonyítási eljárást lefolytatott volna. Az alperes ellenkérelmében indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet utasítsa el és a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Az alperesi álláspont szerint az adóhatóság jogszerűen alkalmazott becslést, mivel a felperes iratait hiányosan bocsátotta rendelkezésre és a pótlólag benyújtott útnyilvántartás sem volt alkalmas az adó alapjának a megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutatott, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 60. §-ának (3) bekezdése értelmében becslés esetében az adóhatóságnak a becslés jogalapját, valamint azt kell bizonyítania, hogy a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapjának valószínűsítésére alkalmasak.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy a felperes a bizonylatmegőrzési kötelezettség megszegésével, az állításait igazoló menetlevelek hiánya miatt saját magát hozta olyan helyzetbe, hogy az alperes adóhatóság bizonyítási kötelezettségének az összehasonlító adatok beszerzésével és alkalmazásával tehetett csak eleget. A felperes valóban szabálytalanságok és mulasztások sorát követte el, hiszen az adóhatóságnál bejelentési kötelezettségének késedelmesen tett eleget, adószám nélkül kezdte meg tevékenységét és bizonylatmegőrzési kötelezettségét sem teljesítette, amellett hogy a számviteli előírásokat sem tartotta be. Az alperes az 1989. évi XLV. törvény 55. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat figyelembe véve határozatát az ellenőrzés során és egyéb módon tudomására jutott adatok és más bizonyítékok egybevetése alapján hozta meg, és eljárása során sem anyagi sem eljárási jogszabályt nem sértett. A becslés jogalapja egyértelműen bizonyított és a becslés módszere is alkalmas az adó alapjának valószínűsítésére.
A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet vonatkozásában sem anyagi sem eljárási jogszabálysértést nem bizonyított, ezért a felülvizsgálati kérelmet mint alaptalant a Pp. 275/A. §-a alapján el kellett utasítani és a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.25.671/1993. sz.)