adozona.hu
AVI 1995.5.63
AVI 1995.5.63
Az adózó a nyilvántartást úgy köteles vezetni, hogy annak alapján az ellenőrzés elvégezhető legyen. A gazdasági műveletek folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a nyilvántartásban rögzíteni kell (1990. évi XCI. tv 33. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél 1994. május hó 28. napján az elsőfokú adóhatóság adóellenőrzést végzett, amelynek során megállapítást nyert, hogy a felperes nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően vezette pénztárkönyvét, ezért az adóhatóság határozatában a felperest 16 500 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
Az alperesi másodfokú adóhatóság határozatával, a felperes fellebbezését elutasítva, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes nyilvántartási rendszere...
Az alperesi másodfokú adóhatóság határozatával, a felperes fellebbezését elutasítva, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes nyilvántartási rendszere (pénztárkönyve) nem felel meg az 1991. évi XC. törvény 2. sz. melléklet B. fejezet 1/c alpontjában foglalt rendelkezéseknek, mert az ott meghatározott azonosító adatok közül a bizonylatszámot nem tartalmazza. Továbbá hivatkozott arra, hogy a felperes fellebbezésében maga is elismerte a mulasztás tényét, amikor azt "formai hiányosságnak" minősítette, ennélfogva a mulasztási bírság kiszabása a jogszabályoknak megfelelően történt.
A felperes keresetében előadta, hogy a pénztárkönyve zárt, naponkénti bontásban tartalmazza a bevételeket és kiadásokat. Álláspontja szerint az alperes tévesen értelmezi az általa hivatkozott törvény rendelkezéseit, hiszen egy gépi szalagon rögzített bevételnek, amiről bizonylat sem készül, bizonylatszáma sem lehet, ennélfogva azt feltüntetni sem lehet a pénztárkönyvben. Mindezekre tekintettel, kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben való marasztalását.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett álláspontját fenntartva, a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
A bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: szja- törvény) 2. sz. mellékletének B/1. pontjának c) alpontja szerint a pénztárkönyvben a bevételi és kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte (dátum), a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 83. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.
A bíróság megállapítása szerint a felperes azáltal, hogy a pénztárkönyvében a bizonylatok számát nem tüntette fel, megszegte a fentebb idézett törvények rendelkezéseit. A felperes alaptalanul hivatkozott azon indokra, miszerint a pénztárgépszalagon csak dátum van, ennélfogva a bizonylatszám vezetése irreális követelmény lenne, hiszen a 6/1993. (II. 9.) PM sz. rendelet 3. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében az adóhatóság által engedélyezett típusú pénztárgépek a kibocsátott nyugták sorszámozott másolatát ellenőrző szalagon rögzítik és kinyomtatják. A felperes pénztárgépének használatát az adóhatóság engedélyezte, tehát a felperesnek lehetősége lett volna az ellenőrző szalag birtokában a hiányzó adatok feltüntetésére.
A bíróság álláspontja szerint az szja-törvény 2. sz. mellékletének B/1. pontjának alkalmazása esetén a készpénzbevételeket naponta kell a pénztárkönyvbe bejegyezni, pénztárbevételi bizonylati rögzítésnél legalább 10 naponként. Nyugtás értékesítéskor, összesített bevételek bevezetése esetén a felhasznál nyugták sorszámát tól-ig jelöléssel kell bejegyezni a pénztárkönyvbe. Az idézett jogszabályhely helyes értelmezése szerint - ellentétben a felperes állításával - nincs olyan kitétel, hogy naponkénti bevezetés esetén a bizonylatok sorszámát nem kell feltüntetni az adóalanynak.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. (a továbbiakban: Art.) törvény 33. §-ában foglalt rendelkezéssel összhangban, az adózónak a nyilvántartási könyveket úgy kell vezetnie, hogy az adózó megfizetésének, valamint a bizonylatok ellenőrzését lehetővé tegye az adóhatóság részére.
A fentiekre tekintettel az alperes határozata megalapozott és az Art. 74. §-ának (13) bekezdésében előírt mulasztási bírság mértékének megállapításánál helyesen mérlegelte a mulasztás súlyát, különös figyelemmel arra a tényre, hogy az első esetben fordult elő, valamint az adózó személyi körülményeit.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.21.492/1994. sz.)