adozona.hu
AVI 1995.4.50
AVI 1995.4.50
Az adóalany mentes a helyi adó alól abban az évben, amelyet megelőző évben folytatott tevékenysége után társaságiadó-fizetési kötelezettsége nem keletkezett [1990. évi C. tv 3. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1993. február 26-án kelt levélben bejelentette az elsőfokú adóhatóságnál, hogy az 1992. évi gazdálkodása veszteséges volt, így társaságiadó-fizetési kötelezettsége 1992. évre nem keletkezett.
Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyással a felperes részére 1993. évre vonatkozóan a vállalkozók kommunális adójára 238 000 Ft adóelőleget állapított meg.
A fizetési meghagyás ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
Az alperes határozatával a felperes fellebbezését elutasította.
...
Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyással a felperes részére 1993. évre vonatkozóan a vállalkozók kommunális adójára 238 000 Ft adóelőleget állapított meg.
A fizetési meghagyás ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
Az alperes határozatával a felperes fellebbezését elutasította.
A felperes az 1993. július 13-án érkezett keresetében kérte az alperesi határozat felülvizsgálatát. A keresettel kapcsolatban előadta, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 3. §-ának (2) bekezdése csakis úgy értelmezhető, hogy adómentes az a gazdasági társaság, amelynek a tárgyévet megelőző évben társaságiadó-fizetési kötelezettsége nem keletkezett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, véleménye szerint a felperes tévesen értelmezi a helyi adókról szóló törvény 3. §-ának (2) bekezdését. A felperesnek veszteséges tevékenysége miatt társaságiadó-fizetési kötelezettsége ugyan nincs, de a vállalkozói tevékenysége után kommunálisadó-fizetési kötelezettsége van.
A városi bíróság 1993. október 7-én kelt ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az indokolásban az elsőfokú bíróság hivatkozott az 1990. évi C. törvény 3. §-ának (1) bekezdésére, amely a), h) és c) pont alatt felsorolja az adóalanyok körét. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy adómentes az (1) bekezdés h), c) pontjában felsorolt adóalanyok közül a társadalmi szervezet, az egyház, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet és a költségvetési szerv abban az évben, amelyet megelőző évben folytatott tevékenysége után a társaságiadó-kötelezettsége - költségvetési szerv esetében a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége - nem keletkezett. E feltétel meglétéről az adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a helyi adókról szóló törvény 3. §-ának (2) bekezdése csak úgy értelmezhető, hogy az adóalany adómentes abban az évben, amelyet megelőző évben folytatott tevékenysége után társaságiadó-fizetési kötelezettsége nem keletkezett. Így az első- és másodfokú adóhatóság a törvény helytelen értelmezése folytán hozta meg határozatát.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság 1993. december 13-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásban a bíróság hivatkozott a helyi adókról szóló törvényhez fűzött miniszteri indokolás tartalmára. Eszerint csak akkor indokolt helyi adóval terhelni az egyébként helyi adó hatáskörébe tartozó adóalanyok közül bizonyos szervezeteket, ha az adóévet megelőző évben elért jövedelmük (nyereség) után vállalkozási nyereségadó-kötelezettségük volt, ami megfelelő fedezetet teremt a helyi adó viselésére.
Az alperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 1994. január 25-én felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
A helyi adókról szóló törvény 3. §-ának (2) bekezdésében foglalt adómentesség az ott felsorolt jogi személyiségeket csak akkor illeti meg, ha az 1991. évi LXXXVI. törvény szerint adókötelezettségük nincs.
A hivatkozott társaságiadó-törvény 1. §-a határozza meg, hogy az adóalanyt mikortól meddig terheli az adókötelezettség, amely egyebek mellett az 1. § (3) bekezdése szerint magába foglalja az adófizetési, kötelezettséget is.
Mivel pedig nem vitásan a felperes társaságiadó-kötelezettsége fennállt az 1993-at megelőző évben, az 1991. évi LXXXVI. törvény 1. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján, törvénysértő a jogerős ítélet, amely az adómentesség szempontjából a társaságiadó-kötelezettség helyett azt vizsgálta, hogy volt-e adófizetési kötelezettsége a D. Rt.-nek.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy az 1990. évi C. törvény 52. §-ának 35. pontja értelmében a villamosenergia szolgáltatást végző szervezet közszolgáltató szervezetnek minősül. Így a törvény, (Hatv.) 3. §-ának (2) bekezdésének helyes értelmezése esetén - mivel társaságiadó-fizetés alapjául szolgáló nyereségük a kérdéses időben nem keletkezett - mentesülniük kell a helyi adó alól.
Az 1991. évi LXXXVI. törvény 1. §-ának (1) bekezdése alapján társaságiadó-kötelezettség terheli a 2. §-ban felsorolt adóalanyokat, amely lefedi az 1990. évi C. törvény 52. §-ának 35. pontjában felsorolt közszolgáltató szervezetek körét. A gazdasági társaságokat az 1988. évi VI. törvény 4. §-a szerint csak üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására lehet alapítani. Az üzletszerű tevékenység jövedelem- és vagyonszerzésre irányul, vagy azt eredményezi, ezért a gazdasági társaságokat az 1991. évi LXXXVI. törvény 1. §-ának (2) bekezdése alapján létrejöttük pillanatától terhelik társaságiadó-kötelezettségek.
A jelenlegi jogi szabályozás mellett egyedül az 1990. évi C. törvény 3. §-ának (2) bekezdése biztosít adómentességet a közszolgáltató szervezetnek, amennyiben az ott megjelölt feltételek megvalósulnak.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint a Legfelsőbb Bíróság nem osztja a felülvizsgálati kérelem érvelésében foglaltakat, egyben rámutat arra. hogy a Polgári perrendtartásról szóló - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított - 1952. évi III. törvény 275/A. §-a alapján a bíróságnak az a feladata, hogy megvizsgálja, miszerint a jogerős ítélet az alperes által hivatkozott [Pp. 270. § (1) bekezdés] jogszabálysértést tartalmazza-e.
Az alperes alaptalanul hivatkozik arra. hogy a felperest a vitatott időszakra kommunális társaságiadó-fizetési kötelezettség terhelte. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 3. § (1) bekezdése szerint ha e törvény másként nem rendelkezik, a törvény alkalmazásában adóalany:
a) a magánszemély,
b) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság,
c) a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülése.
A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy adómentes az (1) bekezdés b)-c) pontjában felsorolt adóalanyok közül a társadalmi szervezet, az egyház, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet és a költségvetési szerv abban az évben, amelyet megelőző évben folytatott tevékenysége után társaságiadó-kötelezettsége - költségvetési szerv esetében a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége - nem keletkezett. E feltétel meglétéről az adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak.
A Hatv. 27. § (1) bekezdése szerint kommunálisadó-kötelezettség terheli a 3. § (1) bekezdésében felsorolt adóalanyok közül a vállalkozót.
A törvény 52. §-ának 35. pontja a közszolgáltató szervezetek között sorolja fel a felperes profiljába tartozó villamosenergia-szolgáltatást nyújtó szervezetet.
A fentiekből kitűnően tehát a helyi adó hatókörébe tartozó adóalany lehet minden magánszemély, jogi személy és egyéb szervezet. Ez utóbbiakon belül van egy taxatíve felsorolt szűkebb kör (pl. közszolgáltató szervezet), amelyei csak akkor indokolt helyi adóval terhelni, ha az adóévet megelőző évben társaságiadó-fizetési kötelezettséget maga után vonó pozitív adóalapjuk nem volt. Ennek hiányában mentesül a Hatv. 3. §-ának (2) bekezdésében megjelölt adóalany a jogszabály helyes értelmezése folytán a helyi adó fizetése alól. amennyiben eleget tesz bejelentési kötelezettségének. A felperes ezt teljesítette. Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett jogszabály-értelmezés azzal a következménnyel járna, hogy a Hatv. 52. §-ának 35. pontjában megjelölt közszolgáltatást, ivóvíz-, villamos-, gázenergia-szolgáltató szervezetek, veszteséges gazdálkodás esetén sem lennének soha mentesek a helyi adó alól, mert gazdasági társaságok lévén az 1991. évi LXXXVI. törvény 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja, és az 1. § (2) bekezdés alapján tevékenységük megkezdésének napjától megszűnésük napjáig társaságiadó-kötelezettségük fennáll.
Ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a felperes helyi adómentességét a perbeli időben és a Pp. 339. §-a (1) bekezdésének megfelelően helyesen döntött az alperes határozatának hatályon kívül helyezéséről is.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely az elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv .II.25.172/1994. sz.)