adozona.hu
AVI 1995.3.38
AVI 1995.3.38
Az adóhatóság jogosult a szerződéseket valódi tartalmuk szerint minősíteni [1990. évi XCI. tv.1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Felperesnél az APEH megyei igazgatósága 1992. évre vonatkozóan adóellenőrzést tartott, mely alapján a felperes terhére 18 000 Ft áfa-különbözet, 31 718 Ft személyi jövedelemadó-különbözet, 24 800 Ft adóbírság és 3900 Ft késedelmipótlék-fizetési kötelezettség került megállapításra az elsőfokú határozattal.
Felperes a határozat ellen fellebbezést nyújtott be az alpereshez, melyben a terhére megállapított adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék törlését kérte.
Alperes 1993. szeptember 20. napj...
AVI 1995.3.38 Az adóhatóság jogosult a szerződéseket valódi tartalmuk szerint minősíteni [1990. évi XCI. tv.1. § (7) bek.]
Felperesnél az APEH megyei igazgatósága 1992. évre vonatkozóan adóellenőrzést tartott, mely alapján a felperes terhére 18 000 Ft áfa-különbözet, 31 718 Ft személyi jövedelemadó-különbözet, 24 800 Ft adóbírság és 3900 Ft késedelmipótlék-fizetési kötelezettség került megállapításra az elsőfokú határozattal.Felperes a határozat ellen fellebbezést nyújtott be az alpereshez, melyben a terhére megállapított adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék törlését kérte.
Alperes 1993. szeptember 20. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a felperes fellebbezését elutasította.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, melyben az alperesi közigazgatási határozat felülvizsgálatát, elsődlegesen a határozat megváltoztatását, az alperes által megállapított adóhiányok, adókülönbözetek és bírságok, késedelmi pótlék összegének törlését, másodlagosan pedig az alperesi közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására való kötelezését, pénzforgalmi ellenőrzés megtartását, az alperes által hivatkozott szerződés minősítésének és annak vonzatai megállapítását kérte. Álláspontja szerint az Sz. Kft. által kiállított számla megfelel az áfa-törvény vonatkozó rendelkezéseinek és ezért jogszabálysértő az, hogy az alperes az azon szereplő összeget nem fogadta el költségként való elszámolásként. Az alperes elmulasztotta az általa hivatkozott és érvénytelennek nyilvánított szerződés minősítését. Álláspontja szerint az alperes csupán hivatkozott, de az elsőfokú hatóság ténylegesen pénzforgalmi ellenőrzést nem folytatott le.
Az alperes írásban csatolt ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, hivatkozással arra, hogy a felperes és az Sz. Kft. között létrejött jogügylet érvénytelen, az annak alapján kiállított számla pedig így nem valós jogügyletet tükröz, ezért áfa visszaigénylésének sem lehet alapja. A felperes adóellenőrzése során pedig megtörtént a pénzforgalmi ellenőrzés is, az annak megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet az adóellenőrzésről készült jegyzőkönyvvel együtt a felperes részére megküldték. A felperes folyószámláján, szja adónemben kimutatott 7501 Ft túlfizetés és áfa adónemben kimutatott 11 000 Ft túlfizetés összege figyelembevételre került az adóhiányok megállapítása során.
A beavatkozó a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében avatkozott be a perbe. Álláspontja szerint nem volt színlelt az adásvételi szerződés, mely a felperes és az Sz. Kft. között létrejött. A kft. tevékenysége közvetítő kereskedelem körébe tartozik. Az ügyletekről pedig szabályos, a hatályos jogszabályoknak megfelelő számla került kiállításra.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv 1. §-ának (7) bekezdése alapelvként rögzíti, hogy az adóhatóságnak a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősítenie. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jog-ügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A (4) bekezdés kimondja, hogy a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése alapján a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. A Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése szerint, adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.
Az általános forgalmi adóról szóló módosított 1989. évi XL. tv 32. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az adóalany az értékesítésre irányuló tevékenysége körében az általa fizetendő adóból a beszerzéseit terhelő adót levonhatja a következők szerint:
a) a belföldön vásárolt termék vagy szolgáltatás után a számlán elkülönítetten feltüntetett, illetőleg egyszerűsített számla esetén az azon feltüntetett adómérték alapján kiszámított, előzetesen felszámított adó összegét,
b) az importált termék vagy szolgáltatás után kifizetett adó összegét (a továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó). E § alkalmazása szempontjából a 9. §-ban felsorolt esetek is értékesítésnek minősülnek. Ugyanezen jogszabályhely 45. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy használt terméknek - nem adóalanytól - továbbértékesítési céllal történő felvásárlása esetén a felvásárlási ár előzetesen felszámított adót is tartalmaz. Ennek összegét a 7. sz. mellékletben rögzített számítási módszerrel kell megállapítani.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során megállapította, hogy alperesi adóhatóság az Art. 1. §-a (7) bekezdésében foglalt jogköre alapján jogosult volt felperes által kötött szerződések vizsgálatára, hiszen a semmis szerződés semmisségére abban az eljárásban kell és lehet hivatkozni, ahol felmerült a semmisség jogkövetkezményeinek levonása és mivel semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, annak megállapításához pedig külön eljárásra nincs szükség, így alperes teljesen jogszerűen vizsgálta és állapította meg felperes által kötött adásvételi szerződések érvénytelenségét.
A bíróság álláspontja szerint a felperes nem azért kereste fel az Sz. Kft-t, hogy ténylegesen értékesítse a perbeli eszközeit, hanem újsághirdetés alapján kizárólag számlát kívánt szerezni, számlát kívánt vásárolni az Sz. Kft-től annak érdekében, hogy a vállalkozásában ezen eszközöket költségként elszámolhatóvá tegye. A tényleges szerződési szándék tehát nem az adott áru vagy eszköz megvásárlására, hanem a számla megszerzésére irányult, hiszen az áru már korábban is a felperes tulajdonát képezte, birtokában volt, csupán költségként kívánta azt elszámolni az Sz. Kft-től beszerzett számla segítségével.
A felperes ezeket az eszközöket korábban sem családi vagy háztartási célzattal vásárolta, hanem - mint ahogyan azt nyilatkozta is - azért vásárolta azokat korábban magánszemélyektől, hogy azt majd később a vállalkozásában felhasználja, hasznosítsa. Tehát vállalkozói minőségben is vásárolta ezeket az eszközöket már korábban is.
Tekintettel arra, hogy felperes és az Sz. Kft. által kötött jogügylet a perbeli eszközök elszámolhatóvá tételére irányult az Sz. Kft. által kiállított számla segítségével, ez a jogügylet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény, illetve az áfa-törvény kijátszására irányult, mivel a jogügylettel 1992. évi adóévben a költségvetés személyi jövedelemadó tekintetében megrövidült.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv 1. sz. melléklet B/I/1. pontja szerint költségként csak a naptári évben ténylegesen kifizetett és szabályszerűen bizonylatolt összegek számolhatók el. Felperesnek ezen eszközökkel kapcsolatosan ténylegesen költsége a jogügylet időpontjában nem merült fel, mivel ezek az eszközök már korábban is a tulajdonában állottak, csupán az felperes szabályos bizonylattal ezekről nem rendelkezett, és ezért az Sz. Kft-vel kötött jogügylet segítségével, a törvényt kijátszva próbált utólag bizonylathoz jutni.
A felperesnek tényleges költsége a jogügylet kapcsán csupán az Sz. Kft-nek kifizetett - a kft. által hirdetett 1%, ténylegesen azonban az 1%-nál nagyobb összegű a kft. jutaléka a jogügylet során - díjként merült fel.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes jogszerűen határozta meg, felperes és az Sz. Kft. között létrejött szerződések tényleges tartalmát, jogszerűen hivatkozott azok érvénytelenségére és helyesen állapította meg annak alapján adójogi konzekvenciáját is.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésé mellett új eljárás lefolytatásának elrendelését.
A megyei bíróság a fellebbezést alaptalannak találta, és az elsőfokú bíróság ítéletét a főtárgy tekintetében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - figyelemmel a 254. S (3) bekezdésében írtakra is - lényegében helyes indokaira tekintettel helybenhagyta, míg a perköltségfizetés felőli rendelkezését részben megváltoztatta.
A megyei bíróság megállapítása szerint maradéktalanul helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy az adóhatósági eljárásban jogosult az adóhatóság a szerződéseket a valódi tartalmuk szerint minősíteni, vagyis azok adójogi vonzatának meghatározása során a felek által használt elnevezést figyelmen kívül hagyni és az ügyletek valódi tartalmát feltárni.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása helytállóan és kimerítően tartalmazza azokat az érveket, melyekből minden kétséget kizáróan bizonyítottnak vehető, hogy a felperes és az Sz. Kft. között adásvételi szerződés nem jött létre.
A szerződő felek színlelték az adásvételi szerződés megkötését, mely ügylet a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése értelmében semmisnek minősül. A színlelés tényét igazolja az, hogy a felperesnek - általa is elismerten - nem volt elidegenítési szándéka a vitatott adásvételi szerződés tárgyát képező dolgokra nézve, mint ahogy a beavatkozónak pedig nem volt tulajdonszerzési szándéka ugyanezen tárgyak vonatkozásában. Így az adásvételt színlelő szerződő felek valóságos tulajdonátruházási cél és szándék hiányában, pusztán formálisan állítottak ki okiratot a szerződés megkötéséről, A felek nem kívántak más szerződést leplezni, a színleléssel ugyanis a felperes elérte azt a célt, hogy áfás számla birtokában eszközeit költségelszámolásában szerepeltethesse.
A fellebbezésben alaptalanul hivatkozik a felperes arra, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett az alperes által tett nyilatkozatokon. Az adóhatósági eljárás és az alperesi nyilatkozatok a már idézett Ptk.-beli érvénytelenségi okot tartalmazzák, így minden alapot nélkülöz az a felperesi kifogás, hogy az elsőfokú bíróságnak nem volt joga a szerződés érvényessége kérdésében állást foglalni.
Úgyszintén alaptalanul hiányolja a fellebbezés az eredeti állapot helyreállítását. E körben a megyei bíróság a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakkal egyezően arra mutat rá. hogy a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a keresettel támadott határozat jogszerűsége felől hoz döntést az elsőfokú bíróság. A perbeli esetben fennálló érvénytelenségi ok a felperes és a beavatkozó közötti szerződésre vonatkozik. Ezért az érvénytelenség minden további jogkövetkezményének alkalmazása hivatalból nem feladata a közigazgatási határozatokat felülbíráló bíróságnak, hanem ez külön polgári peres eljárásra tartozó kérdés.
(Békés Megyei Bíróság 1 .p.20.019/1995. sz.)