adozona.hu
AVI 1995.3.31
AVI 1995.3.31
Az adóhatóság nem kötelezheti a megszűnt társaság korábbi tagját az adótartozás időarányos részének megfizetésére (Ptk. 568. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A K. Gazdasági Munkaközösség 1984. július 31. napján alakult meg. Az I. r. felperes 1986. április 1-jéig, míg a II. r. felperes 1986. április 1-jétől 1988. április 30-ig volt tagja a gazdasági munkaközösségnek, amely 1988. április 30. napjával szűnt meg. A társaság teljes tartozása 1 420 400 Ft volt a megszűnéskor, azonban a lefolytatott végrehajtás nem vezetett eredményre, így az adóhatóság a társaság tagjait tagsági viszonyukkal időarányosan a társaságot terhelő adótartozások megfizetésére ...
AVI 1995.3.31 Az adóhatóság nem kötelezheti a megszűnt társaság korábbi tagját az adótartozás időarányos részének megfizetésére (Ptk. 568. §).
A K. Gazdasági Munkaközösség 1984. július 31. napján alakult meg. Az I. r. felperes 1986. április 1-jéig, míg a II. r. felperes 1986. április 1-jétől 1988. április 30-ig volt tagja a gazdasági munkaközösségnek, amely 1988. április 30. napjával szűnt meg. A társaság teljes tartozása 1 420 400 Ft volt a megszűnéskor, azonban a lefolytatott végrehajtás nem vezetett eredményre, így az adóhatóság a társaság tagjait tagsági viszonyukkal időarányosan a társaságot terhelő adótartozások megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú adóhatóság az I. r. felperest 1 120 067 Ft adó és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, rámutatva, hogy a tagok a társaság kötelezettségeiért a Ptk. 568. §-ának (4) bekezdése szerint közvetlenül, korlátlanul és egyetemlegesen felelősek. Az elsőfokú adóhatóság a II. r. felperest 456 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, rámutatva, hogy a II. r. felperes tagsági viszonyának fennállása alatt a társaságnak adótartozása nem keletkezett. A felperesek fellebbeztek, azonban az alperes az első fokú határozatokat helybenhagyta.A felperesek keresetükben az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérték, új eljárás lefolytatására történő kötelezés mellett. Az elsőfokú bíróság az I. r. felperes keresetét elutasította, míg a H. r. felperes kötelezettségét megállapító határozatokat hatályon kívül helyezte. Az indokolás felhívta a figyelmet, hogy a késedelmipótlék-fizetési kötelezettség járulékos jellegű, mely kizárólag az adótartozás esetén áll fenn, így a II. r. felperes tekintetében a döntés nem jogszerű. Az I. r. felperes esetében az indokolás szerint más a helyzet, hiszen a tartozás az I. r. felperes tagsági viszonyának időtartama alatt keletkezett, így helytállásra köteles.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. felperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét pedig részben és akként változtatta meg, hogy az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint a társaság megszűnése esetén a tartozásokért csak a megszűnéskori tagok kötelesek helytállni. Ilyen körülmények között az I. r. felperes vonatkozásában hozott adóhatósági határozatot is hatályon kívül kellett helyezni.
A megyei bíróság ítéletének indokolás arra is felhívta a figyelmet, hogy az adótartozásért fennálló felelősség érdemi vizsgálatának korlátot szab az Alkotmánybíróság 38/1992. (VI. 22.) AB határozata, amely alkotmányellenesnek nyilvánította azokat a jogszabályokat, amelyeket eljárásuk során az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is alkalmazott.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása mellett. Az alperes álláspontja szerint a társaság jogerősen megállapított adótartozásán alapuló tagi kötelezés a bírósági eljárásban már nem vizsgálható felül, így az Alkotmánybíróság határozatának nincs jogi relevanciája. A felülvizsgálati kérelem értelmében a társaságtól megváló tag felelős azokért a tartozásokért, amelyek a felmondási idő lejártáig keletkeztek. Nem vitás, hogy az I. r. felperes az adótartozás keletkezésekor tag volt, így a törvény alapján helytállni köteles. Az alperes utalt az 1988. évi VI. törvény 83. §-ának (1) bekezdésére is, amely szerint a társaságtól megváló tag a többi taggal azonos módon felel a társaságnak harmadik személyekkel szemben fennálló olyan tartozásaiért, amely a tagsági viszony megszűnéséig keletkezett.
Az I. r. felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás szerint a Ptk. korábban hatályban volt és a jogvita elbírálására irányadó 568. §-ának (4) bekezdése szerint a gazdasági társaság jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat; a tagok a gazdasági társaság kötelezettségeiért közvetlenül, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A Ptk. 571. §-ának (4) bekezdése szerint a társaságtól megváló tag felelős azokért a tartozásokért, amelyek a felmondási idő lejártáig keletkeztek. Az (5) bekezdés alapján a volt taggal a kiválás időpontjában fennállott állapot szerint kell elszámolni, annak alapján követelését a gazdasági év végén pénzben kell kifizetni.
Helyesen mutat rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy amennyiben a meglévő és működő társaság tartozásaiért kell helytállni, a Ptk. rendelkezéseiből következően csak a társaság vagy a tagjainak helytállásáról lehet szó. A társaságtól korábban megváló tag köteles a társasággal elszámolni. Amennyiben a társaság megszűnik, a tartozásokért a megszűnéskori tagok kötelesek harmadik személyekkel szemben helytállni. A társaság megszűnéskor tagsági viszonnyal rendelkező személy közvetlen, korlátlan és egyetemleges felelőssége alapján olyan tartozásért is köteles helytállni, amely nem az ő tagsági viszonya alatt keletkezett.
Mindezekre tekintettel tehát az adóhatóság az I. r. felperes kötelezésekor tévesen hivatkozott a Ptk. 568. §-ának (4) bekezdésére, hiszen a jogszabály a kívülálló harmadik személyt nem jogosította fel arra, hogy a helytállni köteles társaság, illetőleg a megszűnéskori tagok helyett a volt társasági taggal szemben lépjen fel.
Az I. r. felperes fizetési kötelezettségét megállapító határozatokat tehát hatályon kívül kellett helyezni, hiszen az adóhatóságok törvényi felhatalmazás hiányában kötelezték a megszűnt társaság korábbi tagját az adótartozás időarányos részének megfizetésére.
Helyesen mutat rá a felülvizsgálati kérelem arra, hogy az alaphatározat jogerőre emelkedett, így jelen eljárásnak a tagi kötelezést elrendelő határozat felülvizsgálata a tárgya. A tag fizetési kötelezettségének jogszabályi alapja az alaphatározat mellett ugyanakkor az Alkotmánybíróság határozatával alkotmányellenesnek minősített két rendelet, amelyet az Alkotmánybíróság döntése értelmében még a bírósági eljárás során sem szabad alkalmazni. A jogerős ítélet indokolásában ezzel kapcsolatban kifejtett érvelés tehát nem törvénysértő, noha a hatályon kívül helyezésre nem ezen indokok alapján került sor.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.25.647/1993. sz.)