AVI 1995.2.23

I. Adóhiány előírására csak az adókülönbözetnek az adózó terhére mutatkozó azon része után kerülhet sor, amelyet az adózó az esedékességig nem fizetett meg [1990. évi XCI. törvény 72. § (2) bekezdés, 97. § b) pont]. II. A be nem vallott, de esedékességig megfizetett adó tekintetében adókülönbözet megállapításának, illetőleg mulasztási bírság kiszabásának helye lehet, de adóhiány megállapítására nem kerülhet sor [1990. évi XCI. törvény 32. § (2) bek., 72. § (2) bek. 74. § (3) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperest az 1991. évi adóév vonatkozásában összesen 353 000 Ft általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség terhelte.
A felperes 1992. január 30-án az összevont adóbevallását önellenőrzéssel helyesbítette, és a nyomtatvány kitöltésekor - sortévesztés miatt - az általa bevallani kívánt 226 000 Ft általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget a személyi jövedelmiadó-fizetési kötelezettség sorában tüntette fel. Ezt az összeget egyébként a felperes az esedékességig megfizette.
Ezt követően ...

AVI 1995.2.23 I. Adóhiány előírására csak az adókülönbözetnek az adózó terhére mutatkozó azon része után kerülhet sor, amelyet az adózó az esedékességig nem fizetett meg [1990. évi XCI. törvény 72. § (2) bekezdés, 97. § b) pont].
II. A be nem vallott, de esedékességig megfizetett adó tekintetében adókülönbözet megállapításának, illetőleg mulasztási bírság kiszabásának helye lehet, de adóhiány megállapítására nem kerülhet sor [1990. évi XCI. törvény 32. § (2) bek., 72. § (2) bek. 74. § (3) bek.].
Az alperest az 1991. évi adóév vonatkozásában összesen 353 000 Ft általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség terhelte.
A felperes 1992. január 30-án az összevont adóbevallását önellenőrzéssel helyesbítette, és a nyomtatvány kitöltésekor - sortévesztés miatt - az általa bevallani kívánt 226 000 Ft általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget a személyi jövedelmiadó-fizetési kötelezettség sorában tüntette fel. Ezt az összeget egyébként a felperes az esedékességig megfizette.
Ezt követően 1992. június 23-án a felperes az általános forgalmiadó-bevallását önellenőrzéssel helyesbítette, és a helyesbített adót - az önellenőrzési nyomtatvány szövegezését félreértve - nem a korábbi 226 000 Ft-hoz képest bevallani kívánt összesen 353 000 Ft-ban tüntette fel, hanem azon csupán a két összeg különbözetét, azaz - egyezer forintos tévedéssel - 127 000 Ft-ban jelölte meg, az önellenőrzési pótlék ennek megfelelő feltüntetése mellett.
Az 1992. június 31-én kelt, és az adóhatósághoz benyújtott kérelmében a felperes közölte, hogy az összevont adóalap módosítására az általános forgalmiadó-kötelezettségének vonatkozása miatt került sor, kérte a helyesbített bevallás késedelmi bírság, és kamat felszámítása nélküli elfogadását, illetőleg részletfizetést.
Az adóeljárási osztály 1992. szeptember 24-én kelt válaszában többek között felszólította a felperest arra, hogy közölje a részletfizetést mely összeg tekintetében kéri.
A felperes a felhívásra 1992. november 6-án megküldött válaszában közölte, hogy tudomással bír arról, miszerint 127 000 Ft általános forgalmiadó-tartozása van a helyesbített adóbevallás szerint, de minthogy a 35. táblán 46 000 Ft túlfizetése van, kérte, hogy ezt az összeget az általános forgalmiadó-hiánya törlesztésére írják jóvá, míg a fennmaradó 96 000 Ft-ra részletfizetést kért.
Az 1992. november 14-én - a megfelelő nyomtatvány kitöltése mellett - a felperes újabb kérelmet terjesztett elő az adóhatósághoz, melyben közölte, hogy az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségének változatlanul nem tudott eleget tenni, arra 1993. január 20-ig fizetési halasztást kért. Ezt követően a felperes 1993. január 23-án 127 000 Ft általános forgalmi adót a megfelelő számlára befizetett.
Eddig az időpontig az adóhatóság sem a felperes részletfizetés, sem fizetési halasztás iránti kérelme tárgyában döntést nem hozott.
A felperes adóellenőrzésére 1993. január 13-án kelt sor. amikor is az elsőfokú adóhatóság az alperes által helybenhagyott határozatával a felperes terhére 1991. évre 225 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet állapított meg azzal, hogy ebből 126 000 Ft-ot adóhiányként írt elő, és egyidejűleg a felperest ezen összegű adóhiány után 20%-os mértékű bírság, és késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte.
Az adóhatósági határozatok indokolásukban megállapították, hogy a felperes tévesen értelmezte az önellenőrzés szabályait, és ezzel idézte elő mind az általános forgalmiadó-különbözetet, mind pedig az adóhiányt. A felperes ugyanis az őt összesen terhelő általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségéből a sortévesztés és csak a különbözet feltüntetése folytán a kétszeri önellenőrzés eredményeként csupán 127 000 Ft-ot vallott be.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, többek között arra hivatkozott, hogy az önellenőrzési nyomtatvány szövege félreérthető, mivel álláspontja szerint a helyesbített adó összege nem a ténylegesen összesen befizetendő adó feltüntetésére utal, hanem csupán a korábban bevallott és a ténylegesen befizetett adókülönbözetének megjelölésére.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és ítéletének indokolása szerint teljes mértékben osztotta a felperes keresetében kifejtetteket.
A keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet ellen az alperes által előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság nem találta alaposnak.
Az indokolás szerint az alperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozatából is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes terhére előírt adóhiány - ezer forint eltéréssel - azonos azzal az összeggel, amelyet a felperes az 1992. június 23-án önellenőrzésként benyújtott általános forgalmiadó-bevallást helyesbítő bevallásában feltüntetett és annak adóhiányként való feltüntetésére azért került sor, mert ezen összeget a felperes - az esedékességet követően - 1993. január 23-án fizette csak meg. Mindebből következően tehát az adóhiány 126 000 Ft-os összege nem képezte részét a felperes terhére megállapított 225 000 Ft-os általános forgalmiadó-különbözetnek, minthogy azt - bár az önellenőrzés folytán sortévesztés miatt személyi jövedelemadóként vallotta be - javára általános forgalmi adóként jóváírták, és ebben a körben a felperes az esedékességkor fizetési kötelezettségének eleget is tett.
A fentiek alapján az ügyben eljárt adóhatóságok határozatai a következők miatt törvénysértőek:
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 72. §-ának (2) bekezdéséből, valamint a 97. §-ának b) pontjából következően, adóhiány előírására csak az adókülönbözetnek az adózó terhére mutatkozó azon része után kerülhet sor, amelyet az adózó az esedékességig nem fizetett meg.
Az Art. 82. §-ának (2) bekezdése alapján a bevallott adó (adóbevallás) végrehajtható okirat.
Az Art. 32. §-ának (2) bekezdése szerint pedig az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni.
A fenti jogszabályi rendelkezések egybevetéséből következően tehát a felperes által tévesen személyi jövedelemadóként bevallott, de az esedékességig megfizetett 226 000 Ft-ot legkésőbb az 1992. június 31-én kelt kérelme alapján általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége javára kellett elszámolni.
Nem vitás, hogy bevallás hiányában ez az összeg a felperes terhére adókülönbözetként megállapítható volt, azonban a jóváírás folytán adóhiánynak nem lehet tekinteni.
Nem osztja a megyei bíróság a felperes álláspontját abban a tekintetben, hogy az általános forgalmi adó önellenőrzési nyomtatvány szövege félreértelmezhető lenne. Annak szövege egybevetve az Art. 42. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, nem hagy kétséget afelől, hogy az önellenőrzési nyomtatványban a teljes összegű ténylegesen befizetendő adó összegét kell feltüntetni.
Ennek előrebocsátása után is törvénysértően került sor azonban a felperes terhére 127 000 Ft adóhiány előírásra.
A felperes ugyanis ezt az összeget az 1992. június 23-án benyújtott önellenőrzés során bevallotta.
Ez az összeg tehát nem képezi részét a felperes terhére megállapított 226 000 Ft-os adókülönbözetnek, ezen túl a helyesbített adóbevallás folytán végrehajtható, következésképpen már hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján ezen összeget adóhiányként előírni nem lehet.
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fentiekben helyesbített indokolással helybenhagyta.
Az új eljárás során az alperesnek a következőkre kell tekintettel lennie:
A felperes által be nem vallott, de esedékességig megfizetett 226 000 Ft általános forgalmi adó tekintetében az adókülönbözet megállapításának helye van, azonban ezen összeg keretén belül adóhiányt a felperes terhére megállapítani továbbra sem lehet [Art. 32. § (2) bekezdés].
A bevallás hiánya miatt a felperessel szemben az Art. 74. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel legfeljebb mulasztási bírság kiszabásának lehet helye.
A felperes által tévesen benyújtott 1992. június 23-i általános forgalmiadó-helyesbítés alapján az általános forgalmi adó-fizetési kötelezettségből még fennmaradó 127 000 Ft adóhiányként való előírására az Art. már hivatkozott 87. §-ának (2) bekezdése alapján ugyancsak nem kerülhet sor.
Minthogy azonban az önellenőrzés benyújtására az esedékességet követően került sor, az Art. 67. §-ának (1)-(5)-(6) bekezdései alapján azon összeg után nincs akadálya a késedelmi pótlék kiszabásának.
Ennek mértékében azonban beszámítandó a felperes által az önellenőrzéskor kiszámított és bevallott önellenőrzési pótlék, valamint ebben a körben figyelemmel kell lenni a felperesnek az 1992. november 6-án, az adóhatóságnál előterjesztett kérelmére is, amelyben a 35. táblán szereplő túlfizetését az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége javára kérte jóváírni.
Az az esetleges mulasztás ugyanis, hogy az adóeljárási iroda a felperesnek ezen kérelmét az adóhatóság megfelelő szervéhez nem továbbította, a felperes terhére nem írható.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság. 3.Pf.20.455/1994. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.