adozona.hu
AVI 1995.2.23
AVI 1995.2.23
I. Adóhiány előírására csak az adókülönbözetnek az adózó terhére mutatkozó azon része után kerülhet sor, amelyet az adózó az esedékességig nem fizetett meg [1990. évi XCI. törvény 72. § (2) bekezdés, 97. § b) pont]. II. A be nem vallott, de esedékességig megfizetett adó tekintetében adókülönbözet megállapításának, illetőleg mulasztási bírság kiszabásának helye lehet, de adóhiány megállapítására nem kerülhet sor [1990. évi XCI. törvény 32. § (2) bek., 72. § (2) bek. 74. § (3) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperest az 1991. évi adóév vonatkozásában összesen 353 000 Ft általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség terhelte.
A felperes 1992. január 30-án az összevont adóbevallását önellenőrzéssel helyesbítette, és a nyomtatvány kitöltésekor - sortévesztés miatt - az általa bevallani kívánt 226 000 Ft általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget a személyi jövedelmiadó-fizetési kötelezettség sorában tüntette fel. Ezt az összeget egyébként a felperes az esedékességig megfizette.
Ezt követően ...
A felperes 1992. január 30-án az összevont adóbevallását önellenőrzéssel helyesbítette, és a nyomtatvány kitöltésekor - sortévesztés miatt - az általa bevallani kívánt 226 000 Ft általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget a személyi jövedelmiadó-fizetési kötelezettség sorában tüntette fel. Ezt az összeget egyébként a felperes az esedékességig megfizette.
Ezt követően 1992. június 23-án a felperes az általános forgalmiadó-bevallását önellenőrzéssel helyesbítette, és a helyesbített adót - az önellenőrzési nyomtatvány szövegezését félreértve - nem a korábbi 226 000 Ft-hoz képest bevallani kívánt összesen 353 000 Ft-ban tüntette fel, hanem azon csupán a két összeg különbözetét, azaz - egyezer forintos tévedéssel - 127 000 Ft-ban jelölte meg, az önellenőrzési pótlék ennek megfelelő feltüntetése mellett.
Az 1992. június 31-én kelt, és az adóhatósághoz benyújtott kérelmében a felperes közölte, hogy az összevont adóalap módosítására az általános forgalmiadó-kötelezettségének vonatkozása miatt került sor, kérte a helyesbített bevallás késedelmi bírság, és kamat felszámítása nélküli elfogadását, illetőleg részletfizetést.
Az adóeljárási osztály 1992. szeptember 24-én kelt válaszában többek között felszólította a felperest arra, hogy közölje a részletfizetést mely összeg tekintetében kéri.
A felperes a felhívásra 1992. november 6-án megküldött válaszában közölte, hogy tudomással bír arról, miszerint 127 000 Ft általános forgalmiadó-tartozása van a helyesbített adóbevallás szerint, de minthogy a 35. táblán 46 000 Ft túlfizetése van, kérte, hogy ezt az összeget az általános forgalmiadó-hiánya törlesztésére írják jóvá, míg a fennmaradó 96 000 Ft-ra részletfizetést kért.
Az 1992. november 14-én - a megfelelő nyomtatvány kitöltése mellett - a felperes újabb kérelmet terjesztett elő az adóhatósághoz, melyben közölte, hogy az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségének változatlanul nem tudott eleget tenni, arra 1993. január 20-ig fizetési halasztást kért. Ezt követően a felperes 1993. január 23-án 127 000 Ft általános forgalmi adót a megfelelő számlára befizetett.
Eddig az időpontig az adóhatóság sem a felperes részletfizetés, sem fizetési halasztás iránti kérelme tárgyában döntést nem hozott.
A felperes adóellenőrzésére 1993. január 13-án kelt sor. amikor is az elsőfokú adóhatóság az alperes által helybenhagyott határozatával a felperes terhére 1991. évre 225 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet állapított meg azzal, hogy ebből 126 000 Ft-ot adóhiányként írt elő, és egyidejűleg a felperest ezen összegű adóhiány után 20%-os mértékű bírság, és késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte.
Az adóhatósági határozatok indokolásukban megállapították, hogy a felperes tévesen értelmezte az önellenőrzés szabályait, és ezzel idézte elő mind az általános forgalmiadó-különbözetet, mind pedig az adóhiányt. A felperes ugyanis az őt összesen terhelő általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségéből a sortévesztés és csak a különbözet feltüntetése folytán a kétszeri önellenőrzés eredményeként csupán 127 000 Ft-ot vallott be.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, többek között arra hivatkozott, hogy az önellenőrzési nyomtatvány szövege félreérthető, mivel álláspontja szerint a helyesbített adó összege nem a ténylegesen összesen befizetendő adó feltüntetésére utal, hanem csupán a korábban bevallott és a ténylegesen befizetett adókülönbözetének megjelölésére.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és ítéletének indokolása szerint teljes mértékben osztotta a felperes keresetében kifejtetteket.
A keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet ellen az alperes által előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság nem találta alaposnak.
Az indokolás szerint az alperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozatából is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes terhére előírt adóhiány - ezer forint eltéréssel - azonos azzal az összeggel, amelyet a felperes az 1992. június 23-án önellenőrzésként benyújtott általános forgalmiadó-bevallást helyesbítő bevallásában feltüntetett és annak adóhiányként való feltüntetésére azért került sor, mert ezen összeget a felperes - az esedékességet követően - 1993. január 23-án fizette csak meg. Mindebből következően tehát az adóhiány 126 000 Ft-os összege nem képezte részét a felperes terhére megállapított 225 000 Ft-os általános forgalmiadó-különbözetnek, minthogy azt - bár az önellenőrzés folytán sortévesztés miatt személyi jövedelemadóként vallotta be - javára általános forgalmi adóként jóváírták, és ebben a körben a felperes az esedékességkor fizetési kötelezettségének eleget is tett.
A fentiek alapján az ügyben eljárt adóhatóságok határozatai a következők miatt törvénysértőek:
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 72. §-ának (2) bekezdéséből, valamint a 97. §-ának b) pontjából következően, adóhiány előírására csak az adókülönbözetnek az adózó terhére mutatkozó azon része után kerülhet sor, amelyet az adózó az esedékességig nem fizetett meg.
Az Art. 82. §-ának (2) bekezdése alapján a bevallott adó (adóbevallás) végrehajtható okirat.
Az Art. 32. §-ának (2) bekezdése szerint pedig az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni.
A fenti jogszabályi rendelkezések egybevetéséből következően tehát a felperes által tévesen személyi jövedelemadóként bevallott, de az esedékességig megfizetett 226 000 Ft-ot legkésőbb az 1992. június 31-én kelt kérelme alapján általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége javára kellett elszámolni.
Nem vitás, hogy bevallás hiányában ez az összeg a felperes terhére adókülönbözetként megállapítható volt, azonban a jóváírás folytán adóhiánynak nem lehet tekinteni.
Nem osztja a megyei bíróság a felperes álláspontját abban a tekintetben, hogy az általános forgalmi adó önellenőrzési nyomtatvány szövege félreértelmezhető lenne. Annak szövege egybevetve az Art. 42. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, nem hagy kétséget afelől, hogy az önellenőrzési nyomtatványban a teljes összegű ténylegesen befizetendő adó összegét kell feltüntetni.
Ennek előrebocsátása után is törvénysértően került sor azonban a felperes terhére 127 000 Ft adóhiány előírásra.
A felperes ugyanis ezt az összeget az 1992. június 23-án benyújtott önellenőrzés során bevallotta.
Ez az összeg tehát nem képezi részét a felperes terhére megállapított 226 000 Ft-os adókülönbözetnek, ezen túl a helyesbített adóbevallás folytán végrehajtható, következésképpen már hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján ezen összeget adóhiányként előírni nem lehet.
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fentiekben helyesbített indokolással helybenhagyta.
Az új eljárás során az alperesnek a következőkre kell tekintettel lennie:
A felperes által be nem vallott, de esedékességig megfizetett 226 000 Ft általános forgalmi adó tekintetében az adókülönbözet megállapításának helye van, azonban ezen összeg keretén belül adóhiányt a felperes terhére megállapítani továbbra sem lehet [Art. 32. § (2) bekezdés].
A bevallás hiánya miatt a felperessel szemben az Art. 74. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel legfeljebb mulasztási bírság kiszabásának lehet helye.
A felperes által tévesen benyújtott 1992. június 23-i általános forgalmiadó-helyesbítés alapján az általános forgalmi adó-fizetési kötelezettségből még fennmaradó 127 000 Ft adóhiányként való előírására az Art. már hivatkozott 87. §-ának (2) bekezdése alapján ugyancsak nem kerülhet sor.
Minthogy azonban az önellenőrzés benyújtására az esedékességet követően került sor, az Art. 67. §-ának (1)-(5)-(6) bekezdései alapján azon összeg után nincs akadálya a késedelmi pótlék kiszabásának.
Ennek mértékében azonban beszámítandó a felperes által az önellenőrzéskor kiszámított és bevallott önellenőrzési pótlék, valamint ebben a körben figyelemmel kell lenni a felperesnek az 1992. november 6-án, az adóhatóságnál előterjesztett kérelmére is, amelyben a 35. táblán szereplő túlfizetését az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége javára kérte jóváírni.
Az az esetleges mulasztás ugyanis, hogy az adóeljárási iroda a felperesnek ezen kérelmét az adóhatóság megfelelő szervéhez nem továbbította, a felperes terhére nem írható.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság. 3.Pf.20.455/1994. sz.)