adozona.hu
AVI 1995.2.22
AVI 1995.2.22
Ha hiányzó adatok pótlására csak a hatósági ellenőrzés megkezdése után kerül sor, a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása megállapítható. Az adóhatóság mulasztási bírságot kiszabó határozata akkor tekinthető megalapozottnak, ha abból a próbavásárlás menete, és ezzel összefüggésben a kötelezettség elmulasztása kétséget kizáróan megállapítható [1990. évi XCI. törvény 51. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatóság ellenőrzési osztályának két, megbízólevéllel rendelkező revizora 1993. június 22-én 10 óra 15 perckor a felperes által üzemeltetett elárusító helyen számlaadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó helyszíni ellenőrzést tartott.
Megállapították, hogy a vásárolt áru ellenértékéről a kiszolgálást végző felperesi alkalmazott gépi nyugtát adott, amely nem tartalmazta az azonosításhoz szükséges adatokat.
E tény alapján határozatában az elsőfokú adóhatóság a felperes t...
AVI 1995.2.22 Ha hiányzó adatok pótlására csak a hatósági ellenőrzés megkezdése után kerül sor, a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása megállapítható.
Az adóhatóság mulasztási bírságot kiszabó határozata akkor tekinthető megalapozottnak, ha abból a próbavásárlás menete, és ezzel összefüggésben a kötelezettség elmulasztása kétséget kizáróan megállapítható [1990. évi XCI. törvény 51. § (3) bek.]
Az APEH megyei igazgatóság ellenőrzési osztályának két, megbízólevéllel rendelkező revizora 1993. június 22-én 10 óra 15 perckor a felperes által üzemeltetett elárusító helyen számlaadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó helyszíni ellenőrzést tartott.Megállapították, hogy a vásárolt áru ellenértékéről a kiszolgálást végző felperesi alkalmazott gépi nyugtát adott, amely nem tartalmazta az azonosításhoz szükséges adatokat.
E tény alapján határozatában az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 50 000 Ft összegű mulasztási bírságot szabott ki.
A felperes e határozat ellen fellebbezett, az alperes pedig határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes e határozat ellen keresettel élt, és kérte az alperesi határozat megváltoztatását arra tekintettel, hogy az megalapozatlan.
A felperes keresetében hivatkozott a módosított Art. 745. §-ának a) pontjára, amelyet az alperesi határozat is tartalmaz, ugyanakkor kifejtette, hogy az itt írtakat csak akkor lehet alkalmazni, ha a mulasztás jogszabályokban előírt könyvek, nyilvántartások vezetésének elmulasztása, előírásoktól eltérő vezetése, bizonylatokon, könyvekben, nyilvántartásokban helytelen vagy valótlan adatok gondtalan feltüntetésére került sor.
Álláspontja szerint egyik eset sem vonatkozik a felperesre, szó sincs arról, hogy az előírtaktól eltérő adatokat vezetett volna, a nyugtára valótlan annak esetleges állítása, hogy a nyugta a valóságtól eltérő adatokat tartalma/ott volna. Ezért a hiányosan kiállított nyugtát a törvény mulasztási bírsággal nem szankcionálja.
A felperes állítása szerint olyan cselekményt nem követett el, amely indokolttá tenné az alperes által alkalmazott nagyságú bírság kiszabását. A felperes úgy nyilatkozott, hogy nyugtaadási kötelezettségének eleget tett. Azt nem vitatta, hogy a törvény előírja, mely szerint a nyugtának milyen kellékekkel kell rendelkeznie. Elismerte a felperes, hogy az alkalmazott által adott nyugta csak részben tartalmazta a törvényben előírt adatokat.
A hatályos jogszabály azonban a nyugta hiányos volta esetén nem ró következményeket az adózóra. Mindezekre tekintettel a határozat megváltoztatását kérte a felperes.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében pedig arra hivatkozott, hogy mind az első-, mind a másodfokú határozat az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. tv 74. §-a (7) bekezdésének b) pontját jelöli meg, mely szerint mulasztási bírsággal sújtható a nyugta kibocsátásának felmentés hiányában történő elmulasztása.
Az idézett jogszabály szerint pedig nem értelmezhető a felperes azon hivatkozása, amely a 74. § (7) bekezdésének a) pontjára utalt, hiszen a másodfokú határozat nem módosította az elsőfokú határozat indokolását. Az iratanyagból egyértelműen megállapítható, hogy nem hiányosan állította ki az alkalmazott a nyugtát, hanem azt egyáltalán nem bocsátotta ki.
A bíróságról szóló módosított 1972. évi IV. tv 4. §-a alapján a bíróság felülvizsgálja a közigazgatási határozat törvényességét.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az eljárás során az alperes becsatolta a peres iratokhoz a határozatát. Ez a határozat arról szól, hogy a határozatát visszavonja és egyidejűleg a felperesi fellebbezés alapján új másodfokú eljárást folytat le és új határozatot hoz.
Az új másodfokú határozat úgy rendelkezik, hogy az APEH megyei igazgatóság az elsőfokú határozatát helybenhagyja.
Az alperes a visszavonó határozatában megállapította, hogy a korábbi határozatát azért vonta vissza, mert az indokolási részben téves jogszabályi hivatkozás történt.
A felperesi képviselő a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a visszavonás után hozott új másodfokú határozat ellen bejelenti a tárgyaláson kereseti kérelmét. Kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését arra tekintettel, hogy a felperes jóváhagyott géptípus által kibocsátott számlát adott át a próbavásárlást végző revizorok részére, tehát nem sértett jogszabályt eljárása során.
Kérte a pénztárgép beüzemelését végző kft. megkeresését arra vonatkozóan, hogy milyen feltételekkel működött a pénztárgép.
Az alperesi képviselő pedig azt állította, hogy a felperes által üzemeltetett boltban a kiszolgálást végző nem adott azonosításra alkalmas számlát a vásárláskor. A pénztárgép által kibocsátott számla nem tartalmazta az áfa-törvényben felsorolt adatokat; így nincs jelentősége annak a perben, hogy ki és milyen feltételekkel üzemelte be a pénztárgépet. A kibocsátott számlán a törvényben előírt adatoknak szerepelni kell.
A meghallgatott tanúk nyilatkozatából a bíróság azt rögzítette, hogy a próbavásárlás befejeztekor az értékesítést végző eladó számlát adott a vásárlásról, annak lebélyegzése csak azt követően történt meg, hogy a revizorok bejelentették az ellenőrzés tényét és felmutatták megbízólevelüket, igazolványukat. E tény azonos az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvi megállapításokkal. A meghallgatott tanúk az ott írtakat erősítették meg nyilatkozataikkal.
Az alperesi határozat felülvizsgálata során a bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy a felperes által üzemeltetett boltban az értékesítést végző eladó nem az 1990. évi LXXIV. tv 13. §-a (1) bekezdésének 20. pontjában megjelölt feltételeknek megfelelő nyugtát adott a vásárlásról.
A törvény elrendeli, hogy a kibocsátott nyugtának tartalmaznia kell a nyugta kibocsátójának nevét, címét és adószámát, mely adatokat a próbavásárlás során - a fentebb kifejtettek szerint - a kibocsátott pénztárgépi blokk nem tartalmazott a vásárlás időpontjában, illetve az ellenérték átvételekor. A törvényi kellékekkel teljes mértékben nem rendelkező gépi számla nem fogadható el nyugtaként.
Az ügy elbírálásakor hatályos Art. 74. §-a (7) bekezdésének ö) pontja pedig úgy rendelkezett, hogy mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő nyugta kibocsátásának felmentés hiányában történő elmulasztása esetén.
Az Art. 74. §-ának (8) bekezdése pedig úgy intézkedik, hogy a mulasztási bírság jogi személyekre és egyéb szervezetekre 150 000 Ft-ig szabható ki.
Az alperes ezzel szemben 50 000 Ft mulasztási bírságot alkalmazott a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt.
A bíróság közigazgatási határozat törvényességét vizsgálja felül. A lefolytatott eljárás során azt állapította meg, hogy a visszavonás után meghozott másodfokú határozat megfelelt a hatályos jogszabályokban írtaknak; így a felperes keresetét, mint alaptalant elutasította.
A törvényben előírt feltételeket tartalmazó nyugta nem került kibocsátásra a felperes részéről, ugyanakkor az alperes a jogszabályi maximumot a bírság kiszabása során nem alkalmazta; tehát az alperesi határozatot a bíróság hatályában fenntartotta.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélet indokolását - részben a fellebbezésben foglaltakra tekintettel is - a megyei bíróság a következőkkel egészítette ki:
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény 61. §-ának (1) bekezdése értelmében nincs akadálya annak, hogy a közigazgatási szerv saját hatáskörben a keresettel támadott határozatát mindaddig visszavonja, vagy módosítsa, amíg azt a bíróság jogerősen felül nem bírálja.
Mindezek alapján tehát az alperes nem sértett eljárási szabályt akkor, amikor az elsőfokú eljárás során a kereset benyújtását követően korábban hozott határozatát saját hatáskörben módosította.
Csupán megjegyezte a megyei bíróság, hogy a módosító határozat kizárólag a korábban meghozott alperesi határozat indokolási részét érintette, azonban a kifejtettekből következően annak sem lett volna akadálya, hogy az alperes a korábbi határozatának, érdemére kiható módosító határozatot hozzon.
Nem alapos a felperes fellebbezése a határozat érdemét érintő részében sem.
Az 1992. évi LXXIV. törvény 13. §-a (1) bekezdésének 20. pontja kizárólag a nyugta tartalmi elemeit sorolja fel. A törvény felhatalmazása alapján kiadott 6/1993. (II. 9.) PM rendelet pedig - nem lépve túl a törvény által megállapított kereteket - azokat a feltételeket szabályozza, amelyek mellett a pénztárgép által kiadott blokk egyenértékűnek tekintendő a törvényben meghatározott nyugtával.
A fentiekből következően tehát abban az esetben, ha az adóalany a pénztárgép által kibocsátott, és a nyugta valamennyi tartalmi elemét nem tartalmazó blokkra utólag pecséttel ráüti a hiányzó adatokat, nyugtaadási kötelezettségéhek ezzel eleget tesz.
Mindezek alapján tehát a perbeli ügyben kizárólag annak volt jelentősége, hogy a pénztárgép által kiadott blokkra a pecsét ráütése önként, a hatósági ellenőrzés megkezdése előtt, vagy csak azt követően történt.
E körben azonban a helyszíni ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv egyértelmű adatokat nem tartalmaz.
Annak megfogalmazásából ugyanis nem lehet megállapítani azt, hogy az események, ezen belül a blokk lepecsételése, illetőleg az ellenőröknek az ellenőrzés megkezdését bejelentő közlése milyen időbeli sorrendben követték egymást, és a jegyzőkönyv alapján készült első- és másodfokú közigazgatási határozat indokolási része e tekintetben a jegyzőkönyv által egyértelműen alá nem támasztott tényállást állapított meg.
Mindezekre tekintettel az alperes határozata megalapozottnak nem volt tekinthető.
Az elsőfokú bíróság azonban eljárása során tanúként hallgatta meg az ellenőrzést végző revizort, valamint a felperes alkalmazottját. A tanúvallomásokból pedig már kétséget kizáróan az volt megállapítható, hogy a blokk lepecsételésére csak azután került sor, miután a revizorok bejelentették az ellenőrzés megkezdését és azt, hogy próbavásárlást tartottak.
Az így kiegészített tényállás alapján pedig a felperes részéről a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása már megállapítható volt, következésképpen az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményeként az alperes határozata törvényessé és megalapozottá vált.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.20.785/1994. sz.)