adozona.hu
AVI 1995.2.21
AVI 1995.2.21
A jogosulatlan adó-visszaigénylés esetén alkalmazható szankciók azonosak a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás esetén alkalmazható szankciókkal [1990. évi XCI. törvény. 3. § (3) bek. b) pont, 72. § (2) bek., 67. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága határozatában a felperes terhére 1992. évre 59 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg.
A megállapított adókülönbözet összegéből az esedékességig nem fizetett és ezért adóhiánynak minősülő összeg után 29 500 Ft adóbírságot és 12 638 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A felperes e határozat ellen fellebbezett, azonban az alperes a határozatban az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresettel élt, amelyben azt adta elő, hogy a közigazgatá...
AVI 1995.2.21 A jogosulatlan adó-visszaigénylés esetén alkalmazható szankciók azonosak a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás esetén alkalmazható szankciókkal [1990. évi XCI. törvény. 3. § (3) bek. b) pont, 72. § (2) bek., 67. § (1) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága határozatában a felperes terhére 1992. évre 59 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg.A megállapított adókülönbözet összegéből az esedékességig nem fizetett és ezért adóhiánynak minősülő összeg után 29 500 Ft adóbírságot és 12 638 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A felperes e határozat ellen fellebbezett, azonban az alperes a határozatban az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresettel élt, amelyben azt adta elő, hogy a közigazgatási eljárás során mindvégig elismerte a 45 000 Ft összegű adóhiányt. Ez abból adódott, hogy téves jogszabályismeret miatt az állóeszköz és a 2000 Ft feletti fogyóeszköz áfáját rosszul számították ki.
A felperes vitatta keresetében a 14 000 Ft-ot, valamint az ezután kiszabott 7000 Ft összegű bírságot és a rá eső késedelmi pótlékot.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében azt adta elő, hogy az adóhatóság a bevallásra írt bevallási időszakot önkényesen, az adózó döntése, tudta ellenére nem változtathatja meg.
Továbbra is fenntartotta, hogy amennyiben a felperes 1992-es évvel jelölt bevallását az adóhatóság valamely dolgozója 1991. évre javította és könyvelte volna, úgy a 14 000 Ft visszaigénylése miatt 1991. évre lenne a felperesnek 5000 Ft adóhiánya. Az 1991-ben a felperes javára megállapított adókülönbözet összege csak 9000 Ft volt és nem 14 000 Ft.
A felperes által visszaigényelt 14 000 Ft tehát sem a bevalláson jelölt 1992. évre, sem a felperes által elfogadni kért 1991. évre nem helyes; mindenképpen adóhiány megállapítását idézte elő.
Hangsúlyozta az alperes, hogy a bevallást csak arra az időszakra lehet figyelembe venni, amelyet az adózó állampolgár a bevallási nyomtatványon megjelöl.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint az elsőfokú adóhatóság képviselői a felperes 1990-1991-1992. évi adókötelezettsége teljesítését ellenőrizték, melyek eredményeként a felperes javára 37 374 Ft adókülönbözetet, terhére 59 000 Ft adókülönbözetet állapítottak meg; továbbá 29 500 Ft adóbírság és 12 638 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezték.
A felperes a közigazgatási eljárás során és a kereseti kérelmében is 45 000 Ft adóhiányt elismert, csupán 14 000 Ft-ot vitatott és arra eső adóbírságot, valamint késedelmi pótlékot.
A vizsgálat 1992. évre 59 000 Ft összegű általános forgalmiadó-eltérést állapított meg adókülönbözetként a felperes terhére. Ebből az összegből azt a 14 000 Ft-ot vitatta a felperes, amely az áfa-fizetési kötelezettség alapján a visszaigénylés lehetőséget jelentette.
Az adókülönbözet abból keletkezett, hogy a felperes tevékenysége megszüntetése kapcsán a megszűnés szabályait az állóeszközök, illetve 2000 Ft-on felüli fogyóeszközök tekintetében nem vette figyelembe. Ez 45 000 Ft adókülönbözethez vezetett.
Az 1992. évre vonatkozóan tévesen 14 000 Ft visszaigénylést vallott önrevízió keretében. A felperesnek az esedékesség időpontjában a folyószámláján 21 000 Ft hátraléka volt, a megállapított különbözet teljes összege adóhiánynak minősül.
Az alperes helyesen állapította meg az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. tv (Art.) 97. §-ának b) pontja alapján, hogy adókülönbözetnek minősül a bevallás, bevallani elmulasztott és az adóhatóság által utólag megállapított adó különbözete.
Önadózás rendszerében az adókötelezettség teljesítésének és a teljesítés ellenőrizhetőségnek legfontosabb eszköze a bevallás. Ezt az adózó tölti ki, azt hivatalból, önkényesen az alperesi hivatal nem változtathatja meg.
A felülvizsgálat során a bíróság tehát azt állapította meg, hogy az alperes határozata törvényes, helyesen alkalmazta a hatályban lévő jogszabályokat, amelyek alapján adóhiányt és ehhez kapcsolódóan adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélet indokolását csupán a fellebbezésben foglaltakra tekintettel egészítette ki a megyei bíróság a következőkkel:
Nem vitás, hogy a közigazgatási eljárásban mind a közigazgatási szerv, mind pedig az ügyfél korábbi nyilatkozatait helyesbítheti, illetőleg módosíthatja.
A közigazgatási szerv tekintetében ezt az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, 1981. évi törvény 61. §-ának (1) bekezdése szabályozza, mely szerint kijavításnak akár kérelemre, akár hivatalból bármikor helye van. A határozat érdemét érintő módosítására azonban kizárólag az előbbi törvény 63. §-ának (3) bekezdése, valamint - az adóigazgatási eljárásra speciális rendelkezést tartalmazó 1990. évi XCI. törvény (Art.) 79. §-ának (6) bekezdésében megszabott korlátok között kerülhet sor.
Az ügyfél által tett nyilatkozatok helyesbítésének, illetőleg módosításának jogát pedig - adóügyben - az Art. 24. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a 42. §-ának rendelkezése biztosítja.
Ebből okszerűen következik, hogy mind a határozatokban, illetőleg nyilatkozatokban, mind pedig az azok módosításában foglalt adatok helyességéért a határozatot hozó szerv, illetőleg a nyilatkozó ügyfél felel, tehát a tévedés jogkövetkezményeiért való felelősség is ennek megfelelően alakul.
A közigazgatási szerv oldalán ennek megfelelően a tévedés jogkövetkezménye lehet a határozat jogorvoslati eljárásban való megváltoztatása vagy megsemmisítése, illetőleg - ha a jogorvoslati eljárás eredményre nem vezet - esetlegesen a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapítása.
Az ügyfél tévedése esetén pedig az egyéb feltételek fennállása esetén a jogszabályban írt jogkövetkezmények alkalmazására kerül sor.
Minthogy a perbeli adatokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes - tévedése folytán - jogosulatlanul igényelte vissza az adót, melynek kifizetése meg is történt, vele szemben alappal alkalmazta az alperes az Art. 72. §-ának (2) bekezdésére, valamint a 67. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az adóbírságot, illetőleg késedelmi pótlékot. Az Art. 3. §-a (3) bekezdésének b) pontja értelmében ugyanis a jogosulatlan adó-visszaigénylés szankciói azonosak a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás szankcióval.
Nem osztotta továbbá a megyei bíróság a fellebbezésben kifejtett azt az álláspontot sem, mely szerint a késedelmipótlék-fizetés kezdő időpontja a határozat jogerőre emelkedésének napja lenne.
Az Art. 67. §-ának (1) bekezdésének az Art. már idézett 3. §-a (3) bekezdésének b) pontjával való egybevetéséből az következik, hogy az önadózás keretében történt jogosulatlan visszaigénylés esetében a késedelmi pótlék kezdő időpontja a jogosulatlan visszaigénylés időpontja. Az adózó ugyanis ezen időponttól kezdődően használja - jogosulatlanul - az egyébként a költségvetést megillető összeget.
Ehhez képest tehát a késedelmipótlék-fizetés kezdő időpontja az Art. 11. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján kizárólag az adóhatóságnak adókötelezettséget előíró határozata esetén kapcsolódik a közigazgatási határozatban megállapított határidőhöz.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.20.805/1994. sz.)