adozona.hu
AVI 1995.1.9
AVI 1995.1.9
A becslés során értékelhető tények és körülmények (1990. évi XCI. tv 60. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az autóparkolóban üzemeltetett fagylaltozót. Az üzlet két helyiségből állt, az egyik a fagylaltos pultos rész, a másik pedig az előkészítő. Az üzletben 6 liter fagylalt keverésére alkalmas keverő működött. A felperes egy 150 literes hűtőszekrénnyel és egy mélyhűtő ládával rendelkezett. A fagylaltot porból készítették. Az üzletben a felperes főként anyagbeszerzéssel foglalkozott. Alkalmazott egy cukrászt és a nyári hónapokban pedig tanulók is segítettek.
Az adóhatóság 1991. évben a...
AVI 1995.1.9 A becslés során értékelhető tények és körülmények (1990. évi XCI. tv 60. §).
A felperes az autóparkolóban üzemeltetett fagylaltozót. Az üzlet két helyiségből állt, az egyik a fagylaltos pultos rész, a másik pedig az előkészítő. Az üzletben 6 liter fagylalt keverésére alkalmas keverő működött. A felperes egy 150 literes hűtőszekrénnyel és egy mélyhűtő ládával rendelkezett. A fagylaltot porból készítették. Az üzletben a felperes főként anyagbeszerzéssel foglalkozott. Alkalmazott egy cukrászt és a nyári hónapokban pedig tanulók is segítettek.Az adóhatóság 1991. évben adóellenőrzést végzett a felperesnél.
Az adóhatóság 1991. július 2-án kelt jegyzőkönyvében megállapította, hogy az üzlet kapacitása napi 8 óra alatt félórás kezdési idővel számolva 16 keverés, amely 240 napi nyitva tartással összesen 3840 keverést jelent. Az adóhatóság az így kiszámított 100%-os kapacitást összevetette a felperes által rendelkezésre bocsátott keverési naplóval, amely 1989. évben az egész nyitvatartási időre vonatkozóan tartalmaz bejegyzéseket, 1990. évben pedig részlegesen csupán márciustól júliusig tartalmazza a keverési adatokat. A keverési napló alapján az adóhatóság 1989. évre 1684 keverést állapított meg, amely 43,85%-os kapacitáskihasználtságot jelent. Ugyanakkor a beszerzések alapján éves szinten 615 keveréssel lehet számolni, amely 16%-os kihasználtságot jelent. Az adóhatóság a beszerzési számlák szerint vásárolt 3690 kg-os fagylaltpor mennyiséget, amely 16%-os kapacitáskihasználtságnak felelt meg, felszorozta a 43,85%-os kapacitáskihasználtsággal, s így 10 104 kg fagylaltpor-felhasználást állapított meg.
Az adóhatóság összevetette továbbá a keverési napló és a pénztárkönyv tartalmát, s azok között eltéréseket állapított meg. A fent ismertetett számításból keverésenként a felperes javára 0,2 kg fagylaltveszteségeket számoltak el, amely a tégely tisztítása és mosogatása során merült fel. Végül a felperes bevételét az így kiszámított fagylaltpor-mennyiség értékesítését alapul véve határozta meg.
Az 1990. év vonatkozásában az adóhatóság március 13-tól július 8-ig terjedő időszakra az adatokat tartalmazó keverési naplóból indult ki, a hiányzó hónapok forgalmát pedig az előző év keverési napló adatainak felhasználásával határozta meg. 238 nyitvatartási nappal számolva napi 16 keveréssel 3824 keverést számított maximális kapacitásként, a keverési napló alapján pedig 1338 keverést. Ezt követően meghatározta a kapacitáskihasználtság százalékát. ez 35%-os, és összevetette a beszerzési számlákból számítható kapacitáskihasználtsággal, amely 6,5%. Végül a keverési napló alapján meghatározott 1338 keverésre számolt felhasznált fagylaltpor-mennyiségét összességében 8024 kg-ban állapította meg. Ugyancsak rögzítette az adóhatóság a keverési napló és a pénztárkönyv eltéréseit.
Az adóhatósági eljárás során nyilatkozatot tett Cs. Györgyné, amelyben előadta, hogy esetenként nem 6 kg-os, hanem fél adag keverés történik. Hivatkozott arra, hogy keverésként 10-12 dkg-os fagylaltveszteséggel lehet számolni.
A jegyzőkönyvre a felperes 1991. július 20-án észrevételt tett, amelyben kifogásolta a szezonalitás figyelmen kívül hagyását. Hivatkozott arra, hogy általában fél- vagy harmad adagokat kevertek az elő-, illetve az utószezonban.
Az adóhatóság az észrevétel kivizsgálása tárgyában helyszíni vizsgálatot végzett, s megállapította, hogy az ellenőrzés időpontjában kilencfajta fagylalt volt a tégelyekben. A keverési naplóból a lapokat folyamatosan kitépi a felperes, az abban szereplő két napon augusztus 4-én 6-, augusztus 6-án 6-féle fagylaltot kevertek.
A megyei adófelügyelőség kereskedelmi és vendéglátóipari osztálya 1991. szeptember 19-én kelt határozatában a felperes terhére 1989. évben összesen 290 669 Ft személyi jövedelemadó- és általános forgalmiadó-hiányt állapított meg, s ezután 50%-os adóbírságot szabott ki, míg 1990. évben 440 377 Ft személyi jövedelemadó- és általános forgalmiadó-hiányt állapított meg. szintén 50%-os adóbírság kiszabása mellett.
A határozat indoklása szerint a pénztárkönyvek és keverési naplók összevetéséből az állapítható meg, hogy a keverési napló magasabb kapacitáskihasználtságot mutat, a két nyilvántartás tartalma között ellentmondás is mutatkozik. Megállapította, hogy a felperes selejtezéséről okiratot nem készített, vevői tartozásokról nyilvántartást nem vezetett. Ezen körülmények alapján úgy látta, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 60. §-a (1) bekezdésének második fordulata értelmében becslés jogalapja áll fenn. A becslés módszerével kapcsolatban megjegyzi, hogy a bevétel meghatározása a fagylaltkeverési napló alapulvételével történt. A határozat rögzíti továbbá, hogy a felperes a megállapítások alapját képező fagylaltkeverési napló adatainak valóságtartalmát vitatta. Azonban lévén a keverési napló jogszabállyal rendszeresített és naprakészen vezetendő okmány, az abban foglaltakat az ellenőrzés alappal vette számításba az adóalap kimunkálásánál. Megjegyzi, hogy a felperes ennek súlyát és jelentőségét érező 1991. évben a napi keverésekről készült egyes nyilvántartási lapokat már elmulasztja megőrizni.
A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy a keverési naplóban nem valóságos adatok szerepelnek. Ugyanis fél és negyed keverések is történtek, ennek az a magyarázata, hogy a köjál megköveteli a friss fagylaltkészítést, s ilyenkor a másnapra megmaradt fagylaltot új keverésként beírtak a naplóba. Kifogásolta a szezonalitás figyelmen kívül hagyását, valamint a villanyáram-fogyasztási adatok alapján cáfolta az adóhatóság által megállapított fagylaltmennyiség előállíthatóságát.
Az APEH megyei igazgatósága lakosságadóztatási és felügyeleti osztálya 1992. december 18-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot a felperes terhére változtatta meg, döntését azzal indokolta, hogy a felperes árubeszerzésének mennyisége olyan alacsony, amely alapján a vállalkozás léte. nyereségessége is megkérdőjelezhető. A felperes által ismertetett villanyáram-felhasználási számítás pontatlan, mert az áramdíj-tarifát helytelenül jelöli meg, illetve a keverési időt is a keverési naplótól eltérően tartalmazza. Irreális továbbá pl. a bojler napi 10 órai üzemeltetésének figyelembevétele. Megállapította továbbá a másodfokú hatóság, hogy a keverési napló adataiból a keverési számot az elsőfokú hatóság pontatlanul határozta meg, ezért az 1989. évre 1661, 1990. évben 1328 keverésben határozta meg, amely változtatás kismértékben a felperesre kedvező. Megállapította továbbá, hogy az elsőfokú adóhatóság az adóalanyt alaptalanul kétszeres kedvezményben részesítette, mivel figyelmen kívül hagyta a fagylaltszabványban foglalt 10%-os tömegtűrést, s ezenfelül még keverésenként 0,2 kg veszteséggel is számolt. Ezért a plusz-mínusz 10%-os tömegtűrés figyelmen kívül hagyásával további 0,2 kg-os veszteségek elszámolását is törölte. Így összességében 1989. évben további 143 000 Ft adóhiányt és 7200 Ft bírságot, a személyi jövedelemadó vonatkozásában, illetve 5000 Ft általános forgalmiadó-hiányt. 3000 Ft adóbírságot. 1990. évre pedig 22 400 Ft személyi jövedelemadó-hiányt és 112 000 Ft adóbírságot, valamint 10 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt és 5000 Ft adóbírságot írt elő.
A felperes keresetében az adóhatósági határozat megváltoztatását három okból kérte. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a keverési naplóban feltüntetett keverések nem mindig tartalmaztak egész adagot, másrészt az adóhatóság nem vette figyelembe kellő súllyal a szezonalitást, harmadrészt az adóhatóság számításának megfelelő forgalom esetén sokkal nagyobb áramfogyasztás lett volna mérhető. Ezzel ellentétben a valóságos áramfogyasztás az adóbevallásban megjelölt forgalmat igazolja.
Az alperes a kereset elutasítására lett indítványt.
A városi bíróság 1992. november 12-én kelt ítéletében a keresettel támadott másodfokú adóhatósági határozatot hatályon kívül helyezte és a másodfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A határozat ellen az alperes fellebbezési nyújtott be.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1993. március 19-én kelt végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, valamint újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság a megismételt eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy hatáskörváltozás folytán azt a közigazgatási szervet kell alperesként perbe vonni, amelynek hatáskörébe jelenleg tartozna a másodfokú határozat meghozatala, a szakértő díját végzésben kell megállapítani, illetve vizsgálni kell, hogy a fagylaltport értékesítő kisiparos az eladott fagylaltport ténylegesen kilogrammonként vagy az abból készítendő fagylalt súlya szerint számlázta. A bíróságnak döntenie kell továbbá a végrehajtás felfüggesztésére irányuló felperesi kérelemről.
A városi bíróság 2. sorszámú végzésével a keresettel támadott adóhatósági határozat végrehajtását felfüggesztette, majd tanúként hallgatta meg N. Bélát akitől mint fagylaltkészítés kisiparostól a felperes a fagylaltport vásárolta. A tanú vallomásából a bíróság megállapította, hogy a kisiparos oly módon számlázott, hogy a kg-mennyiséget aszerint tüntette fel, hogy a fagylaltporból hány kg léfagylalt készíthető.
A bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el. Az indokolás rámutatott, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 58. §-ának (1) bekezdése szerint az ellenőrzést az adóhatóság az adó alapja összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le. A (3) bekezdés szerint az adóhatóság az ellenőrzés során szakértőt vehet figyelembe. A 60. § (1) bekezdése értelmében az ellenőrzés, megszakítása nélkül becslés alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására. A 60. § (2) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő valóságos adó alapját valószínűsíti. A (3) bekezdés kimondja, hogy a becslés esetén az adóhatóságnak kell bizonyítani, hogy a becslés feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából valamennyi lényeges tényt, körülményt, bizonyítékot figyelembe kell venni és együttesen kell értékelni.
A bíróság álláspontja szerint a becslés jogalapja fennáll. A keverési naplóban foglalt és tartalmuk miatt természetszerűleg jelentősnek tekinthető adatok egészen más forgalomról és árbevételről tanúskodnak, mint a felperes pénztárkönyvei. Ez a nyilvánvalón eltérés megalapozza az alperes részéről olyan bizonyítási módszer alkalmazását, amely a valóságos adó alapját valószínűsíti.
A bíróság a becslés módszerének megalapozottsága tekintetében bizonyítást folytatott le. A meghallgatott N. Elvira tanú, aki a felperes cukrász alkalmazottja, tanúvallomásában elmondta, hogy esetenként fél-, negyedkeverést is készít és előfordulnak olyan napok is, amikor nem kevert fagylaltot, de a keverési naplóba a köjál ellenőrzésére tekintettel mindig beírja. Elmondta továbbá, hogy a fagylaltüzlet sem nagyon meleg, sem nagyon hideg időben nem megy jól, mert a tóra ilyen időben nem jönnek tömegesen látogatók. A bíróság a tanú fenti tanúvallomását bizonyítékként fogadta el. A bíróság a továbbiakban szakértői bizonyítást rendelt el, amely kitért az üzlet fekvésére, a keverési napló és pénztárkönyv felülvizsgálatára, az üzlet kapacitására, tárolási lehetőségeire, az áramfogyasztásból leróható következtetésekre. A felperesnek és a meghallgatott tanúnak a részkeverésekre vonatkozó előadásaira, valamint az adóhatóság becslési módszerére, a szezonalitásra.
A perbe szakértőként bevont igazságügyi szakértő szakvéleményét a bíróság bizonyítékként fogadta el és annak alapján megállapította, hogy az alperes becslés során alkalmazott módszere az adó alapját nem valószínűsíti megfelelően. Az adó alapjának hozzávetőleges megállapítására a szakértő által alkalmazott módszer a legmegfelelőbb, ezért a bíróság az 1990. évi XCI. törvény 60. §-ának (3) bekezdése értelmében az adóhatósági határozatokat jogszabálysértőnek találta és a másodfokú határozatot a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte. A másodfokú hatóság új eljárásra kötelezése mellett az alábbiak szerint:
A bíróság által elfogadott szakértői vélemény megállapítása szerint szakmailag valószínűsíthető, hogy a keverési napló nem a valóságos forgalmi adatokat tartalmazza, hanem azért tér el a pénztárkönyvben foglaltaktól, mert a köjál-ellenőrzésre számítva a megmaradt fagylaltot is új keverésként tüntették fel. A keverési napló tehát nem alkalmas az elért árbevétel megközelítő meghatározására sem. Ugyancsak nem alkalmas módszer erre az üzlet kapacitásának vizsgálata. A felperes fagylaltpavilonja ugyanis egy "L" alakú sarokban, a szomszédos kézimunkabolt kirakott árujától takarva található, ajándékáru, élelmiszerbolt és pecsenyesütők közé ékelődve. Az autóparkoló bejáratától kb. 100 méterre. Az autóparkoló bejáratával szemben található viszont egy elegáns privatizált fagylaltozó, kávézó üzlet, s a parkolóban tovább haladva kb. 70 méterre újabb fagylaltozó működik. Az üzlet feltételezhető forgalma tehát sokkal kisebb várhatóan, mint az üzlet kapacitása, amely napi 180 kg. A helyszíni vizsgálat egyébként napi 23 kg-os fagylalteladást mutatott. A szakértő megállapította, hogy a keverőgépben fél keverés is elvégezhető, ez 10 percig tart, míg egy 6 kg-os adag kikeverése 20 percig.
Az áramfogyasztás alapján a felperes által a kikevert fagylalt mennyisége azért nem határozható még, mert a keverőgép, amelyből az elkészített fagylalt mennyiségére következtetni lehet, a többi alkalmazott gépekkel, hűtőkkel, aggregátorokkal szemben kis áramfogyasztású, így nagy a bizonytalansági tényező.
Ezt követően a szakértő a rendelkezésre álló adatokból megkísérelte meghatározni a felperes tényleges forgalmát. E körben elemezte az 1990. június havi naplófőkönyvi keverési naplóban rögzített adatokat, összevetve a napi átlaghőmérséklettel és megállapította, hogy a naplófőkönyv szerinti 90 100 Ft-os bevétellel és az APEH becslése szerinti 230 400 Ft-os bevétellel szemben minimálisan 104 400 Ft maximálisan 140 400 Ft bevétel valószínűsíthető, amely átlagosan 122 00 Ft napi 20,3 kg-os értékesítést jelent. Ez az érték 26%-kal magasabb a felperes naplófőkönyvi kimutatásában foglaltaknál. Nagyságrendileg hasonló eredménnyel járt a szakértői számítás, a járulékos anyagok felhasználásának vizsgálatakor. A járulékos anyagok felhasznált mennyiségéből határozta meg végül a szakértő a felperes által elkészített fagylalt mennyiségét. A járulékos anyagok mennyiségét a beszerzési adatok szerint vette figyelembe azzal, hogy ez a mennyiség véleménye szerint összhangban áll a beszerzett fagylaltalapanyag-mennyiséggel. Ezen számítás eredményeként megállapítható, hogy a felperes 1989. évben a bevallott mennyiséghez képest 90 000 Ft értékű 609 kg gyümölcsfagylalt-többletet készített, míg 1990-ben 156 000 Ft értékű 780 kg többletet realizált.
A bíróság részletesen ismertetett szakértői módszert és eredményt elfogadva, figyelemmel arra, hogy az az adó alapját a lehetőségekhez mérten a legpontosabban teszi meghatározhatóvá, azt állapította meg, hogy a felperes 1989. évi forgalomtöbblete 90 000 Ft, 1990 évi forgalomtöbblete 156 000 Ft.
A leírtak miatt az adóhatóságnak új eljárásában a szakértői bizonyítással valószínűsített és bíróság által megállapított forgalomtöbblet alapján kell a felperes adókötelezettségét megállapítania.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az indokolás szerint a fellebbezés részben megalapozott.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, az elsőfokú ítélet érdemi részével - azaz az alperesi határozat hatályon kívül helyezésével és az alperes új eljárásra kötelezésével -, nem osztotta azonban az elsőfokú bíróság álláspontját az adóhatóság számára adott iránymutatásra nézve. (Ezen iránymutatás szerint a megismételt adóhatósági eljárásban az 1989. évre 90 000 Ft-ot, míg az 1990. évre 156 000 Ft többletforgalmat kell a felperes bevétele körében figyelembe venni.)
A becslés jogalapjának fennálltával kapcsolatosan - lévén, hogy a felek e tekintetben a határozatot nem is támadták fellebbezéssel - csupán az elsőfokú bíróság ítéletének helytálló indokaira utalt a másodfokú bíróság.
Az másodfokú bíróság álláspontja szerint sem az adóhatóság által alkalmazott, sem az elsőfokú bíróság által az adóhatóság számára előírt módszer nem megfelelő a felperes valós adóalapjának meghatározására. E körben utalt a másodfokú bíróság az Art. 60. §-a (3) bekezdésének azon rendelkezésére, hogy a becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából valamennyi lényeges tényt, körülményt, bizonyítékot figyelembe kell venni és együttesen kell értékelni.
Az adóhatóság becslési módszere azért nem fogadható el. mert a másodfokú bíróság - csakúgy, mint az elsőfokú bíróság - hitelt érdemlőnek vélte a felperes N. Elvira nevű alkalmazottjának azon előadását, hogy a keverési napló nem mindig a teljes kapacitású - úgynevezett egész - keverést tüntette fel, hanem esetenként ennél kisebb mennyiségek keverése történt meg, illetőleg a keverési napló (a közegészségügyi hatóság megtévesztése érdekében) fiktív adatokat is tartalmazott. A tanú vallomása - melyet e tekintetben a szakértői vélemény is alátámasztott - életszerűnek, a felperes által folytatott tevékenység jellegére és a változó vásárlói igényekre a keverési naplóban feltüntetett keverési időkre tekintettel a valóságnak megfelelőnek fogadható el. Emiatt az adóhatóság által alkalmazott - a forgalomnak kizárólag a keverési napló adatai alapján történő, a keverési kapacitás maximális kihasználtságát feltételező - becslési módszer egyoldalú és emiatt elvetendő.
Ugyanakkor az elsőfokú bíróság által elfogadott - a szakértői vélemény végső konklúzióján alapuló - becslési módszer sem megalapozott. A szakértő gyakorlatilag egyes járulékos anyagok beszerzéséből, illetve a felperes nyilatkozatából jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az általa bevallott árbevételén felül gyümölcsfagylalt-előállításából és értékesítéséből jutott csupán többletbevételhez. Ez a szakértői megállapítás megalapozatlan. A szakértő szakvéleménye a gyümölcsfagylalt-előállítás és az ebből eredő bevétel tekintetében spekulatív, a perben nem bizonyított adatokon alapuló. A szakértő véleményének ezen része ellentétes N. Elvira felperesi alkalmazott tanúvallomásával, amely szerint a fagylaltot a felperesnél a vizsgált időszakban kizárólag fagylaltporból készítették. A szakértő által vélelmezett technológiával történő gyümölcsfagylalt alapanyagának (a cukornak és a gyümölcsnek) a beszerzésére sem szolgáltatott a felperes semmiféle adatot. Ilyen körülmények között nem oszthatja a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítását, hogy a fent említett szakértői módszer teszi a felperes adóalapját a lehetőségekhez mérten a legpontosabban meghatározhatóvá. Melyek tehát azok a lényeges tények, körülmények, bizonyítékok, amelyek a becslés során értékelhetők? A másodfokú bíróság álláspontja szerint figyelembe vehetők az alábbi tények és körülmények:
- az üzlet nyitva tartása, fekvése,
- a szakértő által észlelt forgalma,
- az alkalmazottak száma,
- a beszerzett járulékos anyagok.
- a keverési napló adatai,
- az üzlet gépesítettsége,
- a léfagylalt,
- illetőleg fagylalttárolási kapacitás.
Önmagában a felperes által foglalkoztatott alkalmazottak száma is kétségessé teszi a felperes bevallásának valóságát. Az üzlet gépesítettsége, felszereltsége is a felperes által állítottnál nagyobb forgalmat feltételez. N. Elvira tanúvallomásában előadta azt is. hogy a jó forgalmú napokon 6-7 keverésnyi fagylalt (azaz mintegy 40 kg) készült el naponta. Igaz ugyan, hogy az előzőekben írtak alapján nem állapítható meg az, miszerint a keverési naplóban feltüntetett keverési szám minden alkalommal egész - 6 kg fagylaltot eredményező - keverést tüntet fel, azonban a fél- vagy negyedmennyiség keverése csak az esetek kisebb részében vélelmezhető. N. Elvira tanúvallomása szerint ugyanis - függetlenül attól, hogy egész vagy annál kevesebb mennyiséget kevertek - az egész keverésnek megfelelő mennyiségű fagylaltporból készítettek léfagylaltot. A nem egész keverések esetén pedig a visszamaradt léfagylaltot nagyobb mennyiségekben a felperes tárolni megfelelően nem tudta volna.
Ugyanakkor szakvéleményében a szakértő számítást végzett arra nézve, hogy a felperes fagylaltozója a vizsgált években milyen forgalmat bonyolíthatott le. A szakértő 1990. június hónapjára megbecsülte a felperes bevételét. E becslés során figyelembe vette a napi átlaghőmérsékletet, a forgalmat, a naplófőkönyvbe bejegyzett bevételt, a keverési napló napi választékát, továbbá értelemszerűen értékelte mindazon általa észlelt tényeket - így az üzlet gépesítettségét, a helyszíni szemle napján vizsgált értékesítés tapasztalatait -, amelyek a szakértői vizsgálat során tudomására jutottak. Gyakorlatilag tehát a szakértő ezen, 1990. június hónapra vonatkozó becslése minősíthető olyan megfelelő módszernek, amely a felperes működésének valamennyi lényeges elemét értékelte. Ily módon a másodfokú bíróság ezen szakértői becslés módszerét és eredményét tartja elfogadhatónak és az adóhatóság által alkalmazandónak. A szakértő az említett becslés során a felperes által bevallott 901 000 Ft-tal és az adóhatóság becslése szerint 230 400 Ft-tal szemben a felperes 1990. június havi bevételét a fagylalt értékesítéséből - középértékkel számolva - 122 000 Ft-ra becsülte.
A másodfokú bíróság a megismételt adóhatósági eljárásra nézve tehát azt az iránymutatást adta, hogy - szemben a felperes bevallásában foglaltakkal - mind az 1989-ben, mind az 1990-ben valamennyi nyitvatartási napra 20,3 kg fagylalt értékesítését kell vélelmezni, s ezen mennyiség alapulvételével - figyelemmel az adott évben érvényes árra - kell meghatározni a felperes árbevételét. (Meg kell határoznia az adóhatóságnak az ily módon kiszámított és a felperes által bevallott bevétel különbözetére eső költségeket a személyi jövedelemadó alapjának megállapítása végett.) Ezt követően lesz az adóhatóság abban a helyzetben, hogy a felperes személyi jövedelemadó-hiányát, illetőleg általános forgalmiadó-hiányát, valamim az ezen hiányok után fizetendő adóbírságot megállapítsa, és ezen összegek megfizetésére a felperest kötelezze.
(Zala Megyei Bíróság 3.Kpf.20.393/1994. sz.)