adozona.hu
AVI 1995.1.6
AVI 1995.1.6
Az adózó köteles megfizetni a fogyasztási adót, ha a terméket belföldön értékesíti, illetve ha az áru külföldre történő szállítása nem bizonyított [1991. évi LXXVIII. tv 1. § (1) bek. a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. június 12. napján árunyilatkozaton 65 hlf tisztaszesz belföldi forgalom számára való vámkezelését kérte.
A vámkezeléshez rendelkezésre állt a szakminisztérium engedélye, amely szerint a szeszből készült vodka kizárólag exportáruként harmadik országban kerülhet értékesítésre.
Az előállított termékből a felperes 1992. július 28. napján 3 darab árunyilatkozat kiállításával 12 000 hlf vodka kiviteli ellenőrzését kérte. Ezen ügyletek vonatkozásában a szállítás címzettje a "K. U....
AVI 1995.1.6 Az adózó köteles megfizetni a fogyasztási adót, ha a terméket belföldön értékesíti, illetve ha az áru külföldre történő szállítása nem bizonyított [1991. évi LXXVIII. tv 1. § (1) bek. a) pont]
A felperes 1992. június 12. napján árunyilatkozaton 65 hlf tisztaszesz belföldi forgalom számára való vámkezelését kérte.A vámkezeléshez rendelkezésre állt a szakminisztérium engedélye, amely szerint a szeszből készült vodka kizárólag exportáruként harmadik országban kerülhet értékesítésre.
Az előállított termékből a felperes 1992. július 28. napján 3 darab árunyilatkozat kiállításával 12 000 hlf vodka kiviteli ellenőrzését kérte. Ezen ügyletek vonatkozásában a szállítás címzettje a "K. U. S." volt.
A felperes 1992. augusztus 14. napján 20 000 db 1/2 literes 40%-os vodka kiviteli ellenőrzését kérte, a cím ez esetben az L. GmbH volt. A felperes azonban egyik esetben sem mutatta be a kiviteli ellenőrzés alá vont termékeket kiléptetés céljából a vámhivatalnál.
A vámhivatal határozatában a felperesnél megtartott ellenőrzés alapján az ügyletekkel érintett 16 000 hlf szeszt hiányként vette figyelembe és annak adóköteles célú felhasználását állapította meg. Erre tekintettel a felperest 7 819 776 Ft fogyasztási adó megfizetésére kötelezte.
A határozat indokolása szerint a felperes az érintett tétel külföldre történő kiszállítását nem igazolta, ezért a felperest fogyasztási adó megfizetésére kellett kötelezni.
A határozat ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés alapján az alperes a határozatában az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította.
Az alperes ezen határozatának indokolása szerint a vámhivatal fogyasztási adó megfizetése nélkül beszerzett szesz felhasználásának elszámolása során a tényállást kellően nem vizsgálta.
Az új eljárás során a hatóság határozatában a felperest ismételten 7 819 776 Ft fogyasztási adó megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú határozat indokolása szerint a felperes kötelezte magát, hogy a jövedéki ellenőrzés alatt álló vodkát a raktárközi forgalom szabályai szerint két napon belül változatlan mennyiségben és minőségben vámszabad területre betárolja. A vámhivatalhoz való szállítás azonban nem történt meg. A jövedéki ellenőrzés alatt álló finomszeszből előállított vodka után a termelő köteles a fogyasztási adót megfizetni, mely a raktárközi forgalom szabályai szerint kezelt vodka, külföldre történő szállítás során kiléptetés végett nem lett a vámhivatalhoz szállítva, így azt szeszhiánynak kell tekinteni.
A felperesi fellebbezés alapján az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatának indokolása szerint a "K. U. S." cég részére értékesített szállítmány a vámhivatalhoz történő szállítása nem történt meg. Az L. GmbH részére értékesített szállítmány kiléptetésére sem került sor. Ezen szállítmányt a nyomozás addigi adatai alapján magánszemély részére eladták, ugyanakkor a címzett a vodkaszállítmány kiléptetését hamis vámokmányokkal próbálta igazolni.
A felperes a szállítási bizonylat aláírásával kötelezettséget vállalt arra, hogy a küldeményt az illetékes vámhivatalhoz szállítja. Ez nem történt meg, így ennek következtében a szállított mennyiséget hiányként kellett figyelembe venni. A vámhatóság sem szállítmányozóval sem a vevővel nem áll jogviszonyban, államigazgatási jogviszony a felperes és a vámhatóság között áll fenn.
Amennyiben a felperest a szállításból kár érte, ezt külön polgári jogi úton rendezheti.
Az a körülmény, hogy a szállítmányozók alaposan gyanúsíthatok bűncselekmények elkövetésével és a nyomozás jelenleg is folyamatban van, a felperes adófizetési kötelezettségét nem érinti.
Az alperes határozatát a felperes határidőben keresettel támadta. A kereset az alperes határozatának felülvizsgálatára és a fogyasztási adó megfizetése alóli mentesítésre irányult.
A felperes arra hivatkozott, hogy a vevőkkel megkötött szerződéseiben a vevők kötelezettségeit körültekintően szabályozták, amit a vevők el is fogadtak, a szerződést aláírták és lepecsételték. A szerződés szerint a vevők tudomásul vették, hogy a megvásárolt árukat csak külföldön értékesíthetik. A felperes megítélése szerint az eladó részéről az áru külföldi értékesítésére szolgáló intézkedéseket megtették, továbbá csak külföldi cégekkel kötött szerződést, így belföldön értékesítést nem végzett.
A felperes az érintett hiány tekintetében nem felelős, ugyanakkor felelőssé sem tehető abban, hogy a külföldi vevők nem a szerződésnek megfelelően jártak el.
Az alperes érdemi nyilatkozatában határozati indokait fenntartva a kereset elutasítását kérte.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A perbeli jogvita lényegét az képezte, hogy a felperes az általa értékesített termék után mennyiben köteles fogyasztási adó megfizetésére arra tekintettel, hogy a termék külföldi értékesítését nem igazolta.
A bíróság a törvényességi felülvizsgálatot követően úgy foglalt állást, hogy az alperes határozata nem jogszabálysértő, ugyanakkor a felperes hivatkozásainak döntő többsége a közötte és a vevők közötti polgári jogi jogviszonyra tartozik.
A bíróság kiemelte, hogy a fogyasztási adó tekintetében az 1991. évi LXXVIII. törvény 1. §-ának a) pontja, valamint 3. §-a alapján jogviszony a felperes és az e tekintetben adóhatóságként eljáró vám- és pénzügyőrség között jön létre.
Ez azt jelenti, hogy a fogyasztási adó alanya a felperes, mivel egyébként a termék vonatkozásában a törvény 3. §-a szerinti tevékenységet végez. A felperes az érintett vodkát külföldről behozott, tehát importált finomszeszből állította elő, így az adó megfizetésére a törvény 4. §-ának (2) bekezdése szerint köteles.
Amennyiben a felperes belföldi értékesítést végez, úgy a törvény 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján fogyasztási adó megfizetésére köteles.
A fogyasztási adó szempontjából tehát annak van jelentősége, hogy az érintett értékesítések mennyiben tekinthetők fogyasztásiadó-mentes értékesítésnek.
A felperes a vevőkkel magánjogi szerződéseket kötött, amely magánjogi szerződésekből megállapítható, hogy a vevők tudomással bírtak arról: az árut csak külföldön értékesíthetik.
A perbeli adatok szerint azonban nincs igazolva, hogy az érintett áru külföldre történő szállítása vagy vámszabad területre történő tárolása megtörtént volna. Ez a fogyasztási adó szempontjából azt jelenti, hogy a felperes az érintett terméket nem külföldre értékesítette, s mivel magával a termékkel nem tudott elszámolni, úgy az hiányként jelentkezik. Figyelembe véve az 1991. évi LXXVIII. tv 2. §-át, valamint azt, hogy fogyasztási adó alanya kizárólag a felperes, a fogyasztási adó megfizetésére történő kötelezés sem jogszabálysértő.
A fogyasztási adó kiszabása szempontjából tehát kizárólag annak van jelentősége, hogy az értékesítés adómentes-e, tehát jelen esetben az érintett termék az ország területét elhagyta-e.
Ez bizonyíthatóan nem történt meg, aminek okszerű következménye az, hogy az értékesített termék után a felperesnek adófizetési kötelezettsége keletkezett.
A bíróság nem tartotta megalapozottnak a felperes utalásait a vevők felelősségére. A vevők és az adóhatóság között fogyasztási adó tekintetében nem jött létre adójogviszony, ugyanakkoraz adómentes értékesítés feltételeit az adóalany felperesnek kellett volna biztosítania.
Az adójogviszonyban a felperes nem hivatkozhat arra, hogy a szerződéses partnerei a szerződést nem tartották be, mivel ez az adójogi viszonyon kívül esik.
(Miskolci Városi Bíróság 34.P.24.915/1993. sz.)