adozona.hu
AVI 1994.11.164
AVI 1994.11.164
Adóügyben az Áe. szabályait az adózás rendjéről szóló törvényben írt eltérésekkel kell alkalmazni [1990. évi XCI. tv 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az 1990-1991. évekre vonatkozóan lefolytatott adóellenőrzés megállapításai alapján az APEH megyei igazgatósága határozatával kötelezte a felperest 2 713 000 Ft adóhiány, illetve 1 227 000 Ft adóhiány és 248 000 Ft késedelmi pótlék befizetésére, valamint könyvviteli helyesbítések megtételére.
A felperes fellebbezése folytán az ügyben a másodfokon eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Ezt követően, már a bírósági eljárás során az alperes határozatáv...
AVI 1994.11.164 Adóügyben az Áe.</a> szabályait az adózás rendjéről szóló törvényben írt eltérésekkel kell alkalmazni [1990. évi XCI. tv 4. § (1) bek.].
A felperesnél az 1990-1991. évekre vonatkozóan lefolytatott adóellenőrzés megállapításai alapján az APEH megyei igazgatósága határozatával kötelezte a felperest 2 713 000 Ft adóhiány, illetve 1 227 000 Ft adóhiány és 248 000 Ft késedelmi pótlék befizetésére, valamint könyvviteli helyesbítések megtételére.A felperes fellebbezése folytán az ügyben a másodfokon eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Ezt követően, már a bírósági eljárás során az alperes határozatával az elsőfokú határozat I. pontját, a számszerű adatok téves feltüntetése miatt módosította, a fizetendő adóhiány, bírság, késedelmi pótlék összegének változatlanul hagyása mellett.
A felperes keresetében az ügyben hozott határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte, törvénysértésre és megalapozatlanságra hivatkozással. Álláspontja szerint az ügyben eljárt adóhatóságok a tényállást hiányosan és helytelenül állapították meg, és a rendelkezésre álló tényekből helytelen következtetéseket vontak le. Álláspontja szerint bár a felperes valóban keretszerződést kötött az R. Kft-vel saját számlás ügyletek lebonyolítására, a valóságban mindvégig a bizományosi konstrukció érvényesült.
E tényt azonban az adóhatóság nem tárta fel az eljárás során így helytelen következtetést levonva jogtalanul állapította meg az áfa-hiány mértékét.
A felperes perköltségei megtérítését is kérte.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a szerződés, a számlák és a felperes mérlegbeszámolói bizonyítják azt, hogy a felperes belföldi értékesítést végzett, így általános forgalmiadó-köteles.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló módosított 1957. évi IV. tv (a továbbiakban: Áe.) 26. §-ának (1) bekezdése alapján "az államigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek... bizonyítási eljárást folytat le."
Az Áe. 26. §-ának (4) bekezdése alapján az államigazgatási szerv a bizonyítékokat "egyenként és összességükben értékeli".
A bíróság megállapította, hogy a közigazgatási eljárás során eljárt hatóságok nem vizsgálták, hogy a felperes és az R. Kft. tevékenysége 1991. évben valóban a megkötött keretszerződés szerint realizálódott-e, vagy pedig más módon esetleg éppen a felperes által hivatkozott bizományosi bérmunkarendszerű konstrukcióban.
A fentiekre figyelemmel a bíróság megállapította, hogy a hatóságok nem rendelkeztek a helyes tényállás megállapításához szükséges valamennyi adattal, így határozataik megalapozatlanok, törvénysértőek voltak.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-a (39) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította.
A megyei bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a keresettel támadott közigazgatási határozatot érdemben nem bírálta felül és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tényállás felderítetlensége miatt szükséges a közigazgatási eljárás megismétlése.
Az elsőfokú ítélet indokolása idézi az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) azon rendelkezéseit, melyek a közigazgatási szervek kötelességévé teszik a határozathozatalhoz szükséges tényállás tisztázását.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv (Árt.) 4. §-ának (1) bekezdése szerint adóügyekben az Áe.</a> szabályait, az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Az Árt. részletes szabályokat tartalmaz az ellenőrzés lefolytatásának módjára vonatkozóan. A törvény 58. §-ának (1) bekezdésében foglalt felsorolás értelmében az adó összegének megállapításához a szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, számítások, egyéb tények, adatok megvizsgálása történik, ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése értelmében az említett iratokat az adózónak kell a hatóság rendelkezésére bocsátani, azok megismerését biztosítani.
Helyesen hivatkozik fellebbezésében arra az alperes, hogy a fenti törvényhelyben foglalt követelménynek tett eleget az elsőfokú adóhatóság amikor a felperes által rendelkezésére bocsátott iratanyag (szerződések, számlák, mérlegbeszámolók stb.) megvizsgálását követően, annak tartalmát értékelve alakította ki jogi álláspontját, s állapította meg ehhez képest a felperesnél fennálló adóhiányt.
A felperes keresetéből és előkészítő iratából kitűnően vitatja az alperes által elfoglalt jogi álláspontot és lényegében arra alapozva kéri az adóhiányra vonatkozó határozatok hatályon kívül helyezését, hogy téves jogi álláspontot foglalt el az adóhatóság.
A rendelkezésre álló iratok azok tartalmának értékelése képezte tehát a perbeli jogvita tárgyát és az ebben való döntés volt a bíróság feladata. Ezért a megyei bíróság szerint nem kerülhetett volna sor az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére azon okból, hogy az eljárt közigazgatási szervek a tényállást nem derítették fel.
Amennyiben az elsőfokú bíróság a megfelelő jogi következtetés levonásához bizonyítást tart szükségesnek az ügyben úgy erre vonatkozóan a Pp.</a>-ben biztosított bizonyítási eszközök rendelkezésére állanak.
A szükséghez mérten lefolytatott bizonyítást követően az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során érdemben kell dönteni a kereseti kérelem alapossága felől.
(Békés Megyei Bíróság 1.Pf.20.150/1994. sz.)