adozona.hu
AVI 1994.11.161
AVI 1994.11.161
Bírság kiszabása esetén a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az adózó azon mulasztását, amely miatt a szankció alkalmazására sor került (1990. évi XCI. tv 62. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél - aki élelmiszer-kiskereskedő -, az adóhatóság a nyugtaadási kötelezettség körében ellenőrzést tartott. Az elsőfokú adóhatóság határozatával - nyugtatömb nyilvántartásának hiánya miatt - a felperes terhére 8000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1993. július 22-én kelt határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését.
Az alperes nyila...
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését.
Az alperes nyilatkozatában - álláspontját fenntartva - a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 7. §-ának a) pontjára hivatkozva jelezte, hogy az adóhatóságnak milyen mulasztások miatt van lehetősége bírság kiszabására. Megállapította, hogy a perbeli esetben az adóhatóság úgynevezett "célvizsgálatot" végzett, amelynek tárgya a nyugtaadási kötelezettség betartásának ellenőrzése volt. Az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvből nem tűnik ki a felperes terhére rótt mulasztás ténye, e körben újabb jegyzőkönyv nem készült. Az Art. 62. §-ának (2) és (3) bekezdésére is figyelemmel a jegyzőkönyvi tényálláson túl, a jegyzőkönyvben nem rögzített egyéb mulasztással kapcsolatban bírság kiszabásának nincs jogalapja.
A döntés ellen az alperes fellebbezett, és kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával, a felperes keresetének elutasítását, valamint az elsőfokú bíróság által megállapított 4000 Ft-os perköltség csökkentését.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a közigazgatási iratok és a per anyaga alapján megállapította, hogy az adóhatóság által tartott ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv - mint ahogy azt az elsőfokú bíróság is kifejtette - nem tartalmazza a felperesnek azt a mulasztását, amely miatt az adóhatóságok a bírságot kiszabták. Az Art. 62. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint az adóhatóságnak a megállapításait jegyzőkönyvbe kell foglalnia, amelynek egyebek mellett tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítást.
Az Art. 62. §-ának (3) bekezdése pedig - a perbeli esetre vonatkozóan is - alkalmazandó követelményként határozza meg azt, hogy ha a vizsgálat befejezése és annak az adózó részére való átadása után a tényállás tisztázásra szükségessé válik, újabb jegyzőkönyvet kell készíteni.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján lényegében helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
Mint azt a másodfokú bíróság hasonló perben már kifejtette, az ellenőrzés céljellege nem akadálya annak, hogy az adóhatóság - a vonatkozó szabályok megtartásával - bármely más, a hatáskörébe tartozó kérdésben az Art. szabályai szerint eljárjon, de ellenőrzési megállapításait, a feltárt hiányosságokat és mulasztásokat a jelezett módon dokumentálnia kell.
(Fővárosi Bíróság 58.Kf.33.063/1994. sz.)