adozona.hu
AVI 1994.11.160
AVI 1994.11.160
Ellenőrzéssel lezárt időszaknak az az időszak tekinthető, amelynek ellenőrzése egy-egy adó alapjának és összegének megállapítására és bevallására irányul [1990. évi XCI. tv 97. § v) p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a tanácshoz 1989. június 2-án panzió, étterem, éjszakai bár kereskedés gyakorlására jogosító igazolvány iránti kérelmet nyújtott be. Az igazolvány kiadásáról a hatóság a felperest 1989. július 13-án kelt határozatával értesítette és egyben felhívta hogy az igazolványt hat hónapon belül vegye át, ezt követően pedig a telephelyen tevékenységét kezdje meg. A határozatával a hatóság 1989. november 22-én a felperes részére a teljes körű szeszesital-értékesítést engedélyezte.
A felperes...
AVI 1994.11.160 Ellenőrzéssel lezárt időszaknak az az időszak tekinthető, amelynek ellenőrzése egy-egy adó alapjának és összegének megállapítására és bevallására irányul [1990. évi XCI. tv 97. § v) p.].
A felperes a tanácshoz 1989. június 2-án panzió, étterem, éjszakai bár kereskedés gyakorlására jogosító igazolvány iránti kérelmet nyújtott be. Az igazolvány kiadásáról a hatóság a felperest 1989. július 13-án kelt határozatával értesítette és egyben felhívta hogy az igazolványt hat hónapon belül vegye át, ezt követően pedig a telephelyen tevékenységét kezdje meg. A határozatával a hatóság 1989. november 22-én a felperes részére a teljes körű szeszesital-értékesítést engedélyezte.A felperes 1989. december 11-én kelt beadványában a fenti engedélyről lemondott, ezt megelőzően ugyanezen év július 13-án az adófelügyelőségen egyéni vállalkozói minőségét bejelentette, tevékenysége megkezdésének időpontját 1989. december 1. napjában megjelölve.
A felperes a határozat szerinti kötelezésnek az igazolvány átvétele körében nem tett eleget, 1989. november 29-én bérleti szerződést kötött a D. Korlátolt Felelősségű Társasággal, melynek értelmében a felperes 1989. december 15-től bérbe adja nevezettnek a panziót 200 000 Ft bérleti díj ellenében.
A felperes 1990-ben és 1991-ben általános forgalmi adót igényelt vissza az előbbi évben 692 000 Ft összegben, míg 1991-ben 600 000 Ft értékben és ez utóbbi tételt naplófőkönyvében nem rögzítette.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal igazgatóságának ellenőrzési osztálya a felperesnél 1992. április 9-től 17-ig adóellenőrzést végzett, az 1990-1991. évek vonatkozásában, melynek megállapításait az 1992. április 16-án kelt jegyzőkönyv tartalmazza.
Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság az 1992. július 14-én kelt határozatával a felperes terhére.
1990. évre 694 100 Ft magánszemélyek jövedelemadója
1 224 000 Ft általános forgalmi adó,
1991. évre 960 000 Ft magánszemélyek jövedelemadója
összesen: 2 878 100 Ft adóhiányt állapított meg.
Az adóhiányok fenti összege után 1 483 050 Ft adóbírságot szabott ki, míg 31 246 Ft késedelmi pótlékot is megállapított a felperessel szemben.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hatósági főosztálya az 1993. február 22-én kelt határozatával az adóbírság vonatkozásában az elsőfokú hátóság határozatát megváltoztatta és a bírság mértékét 30%-ban állapította meg.
A felperes a bíróságnál 1993. március 30-án keresettel élt, melyben kérte a fenti határozatok hatályon kívül helyezését. Sérelmezte a vállalkozói igazolvány vonatkozásában tett alperesi megállapítást, álláspontja szerint az adóhatóság a magánkereskedői igazolvány kiadását elrendelő határozat birtokában tett bejelentése nem minősíthető jogellenesnek. Az általános forgalmi adó körében álláspontja szerint az adóhatóság 1990-ben ismételt vizsgálatot folytatott le. Hivatkozott arra is, hogy a bírság mértéke nem felel meg az APEH utasításának, mert az alperes téves tájékoztatása esetén a bírság mértéke 0%, és ez a perbeli esetben megvalósult.
Az alperes a határozatok törvényességére hivatkozással indítványozta a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény alapján lefolytatott eljárásban a bíróságnak a következő kérdésekben kellett állást foglalnia:
1. Törvényes-e az adóhatóság határozata a vállalkozói igazolvány körében tett megállapítások vonatkozásában?
2. Hogyan alakul az általános forgalmi adóval kapcsolatos rendelkezés?
3. Törvényes-e az adóhatóság bírságmérték-meghatározása?
A vizsgált időszakban hatályos, az adóigazgatási eljárásról szóló 50/1987. (XI. 14.) MT sz. rendelet 6. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint az adózónak az adókötelezettség keletkezését, változását, megszűnését vagy egyéb az adókötelezettséget érintő körülményt annak bekövetkezésétől számított 15 napon belül az adóhatóságnak be kell jelentenie.
A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerezte az adóhatósági iratokat, az alperes nyilatkozatát, valamint egyéb okirati bizonyítékokat.
A rendelkezésre álló iratanyagokból kitűnt, hogy a felperes vállalkozási tevékenységét nem kezdte meg - ezt maga sem vitatta -, vállalkozói igazolványát nem vette át.
A vizsgált időszakban hatályos 1989. évi VIII. törvénnyel módosított, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény 8/A. §-a (4) bekezdésének d) pontja alapján egyéni vállalkozónak minősül, az a magánszemély is, aki az adóhatóságnál a tevékenységi kör megjelölésével vállalkozóként bejelentkezett, feltéve, ha az abból származó bevétele egyébként a törvény 6. vagy 13. §-a alá esik.
A bíróság kiemelte, hogy a felperes annak ellenére, hogy tevékenységi körét megjelölte, azt nem folytatta, továbbá a bevétele sem a fent jelzett paragrafusokban írt tevékenységből származott, illetőleg mivel ténylegesen nem folytatta a bejelentett tevékenységet, ebből bevétele nem is volt.
Mindezek alapján egyéni vállalkozónak a felperes nem tekinthető, ezért jogszerűen járt el az adóhatóság, amikor nem ezen minősítés alapján határozta meg a felperes személyi jövedelemadó-kötelezettségét.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 97. §-a szerint ellenőrzéssel lezárt időszaknak az az időszak tekinthető, amelynek ellenőrzése egy-egy adó alapjának és összegének megállapítására és bevallására irányul.
A bíróság e körben az adóhatósági iratokból egyértelműen megállapította, hogy a felperes által hivatkozott vizsgálat kizárólag az 1989. évi általános forgalmi adó visszaigénylésének jogosságára irányult, tehát ezt a vizsgálatot átfogó ellenőrzésnek tekinteni nem lehet.
Mindezek alapján a komplex vizsgálat lefolytatása jogszerű volt, tekintettel az Art. 51. §-ában, valamint 75. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakra is.
Az Art. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. A bírság mértéke az adóhiány összegének 50%-a.
A perbeli esetben az adóhatóság a felperessel szemben másodfokú, jogerős érdemi határozatában 30%-os mértekre csökkentette a bírságot. Ez alatta van a törvényi mértéknek, így ennek további mérséklésére a bíróságnak nem volt lehetősége.
Kiemelte a bíróság, hogy a felülvizsgálatról szóló, már jelzett számú törvény 2. §-a, illetőleg az Art. 86. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság kizárólag a határozatok törvényességét vizsgálja felül és a perbeli esetben a másodfokú hatóság által kiszabott bírság mértéke a törvényesnél alacsonyabb és mindenképpen méltányosnak tekinthető.
az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 751 §-ának (2) bekezdése alapján lényegében helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. A másodfokú bíróság álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a kereskedelmi hatóságnak küldött bejelentésében lemondott a kereskedelmi vállalkozói engedélyéről. A felperes ezt követően ilyen tevékenységet nem is folytatott, hanem a panzió-éttermet 1989. december 15-től a D. Kft-nek adta bérbe havi 200 000 Ft bérleti díj ellenében.
Az adóhatóság a felperes jövedelmét a tényleges tevékenysége szerint minősítette és ennek megfelelően állapította meg a jövedelemadó-fizetési kötelezettségét. Az építmény bérbeadásából származó jövedelem adózatása eltér a kereskedelmi vállalkozásból származó jövedelem adózásától. Ezért nem lehetett annak jelentősége, hogy a felperes korábban egyéni vállalkozói tevékenységről az adóhatóságnak bejelentést tett, melyet a későbbiekben viszont nem gyakorolt. A felperes 1990. évben 692 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza. Ez az összeg egyébként kizárólag a panzió építésével kapcsolatos költségekből eredt. Az adóhatóság célvizsgálata ebből 604 000 Ft jogosságát ismerte el és rendelkezett a visszatérítésről.
A felperes e célvizsgálat során hozott határozatához képest jelen vizsgálatot ismételt ellenőrzésnek tekintette, melyet az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 54. §-ának (1) bekezdése tilt.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján azt állapította meg - egyezően az elsőfokú bírósággal -, hogy a célvizsgálathoz képest jelen vizsgálat ismételt ellenőrzésnek nem volt tekinthető.
Az Art. 51. §-ának (1) bekezdése tartalmazza azokat az előírásokat, hogy miként végzi az adóhatóság a lefolytatott ellenőrzést. Az adott esetben az adóhatóság a felperes által benyújtott általános forgalmi adó visszaigénylésére irányuló igénybejelentést nem eszerint, tartalmi szempontból, hanem kizárólag formai szempontból a csatolt bizonylatok helyességét vizsgálta. Az 1991. március 24-én kelt határozat indokolása meg is állapítja, hogy a benyújtott bizonylatok 3., 8., 7. könyvelési sorszám alatt alakilag- tartalmilag nem megfelelőek. Ez a vizsgálat kizárólag a csatolt bizonylatokra terjedt ki és nem bírálta el azt a tényt, hogy a felperes alanya-e az általános forgalmi adónak, illetve jogosult-e a visszaigénylésre. Ez a tevékenység az Art. 24. §-ának (1) bekezdésében foglaltakhoz hasonló körű. így tehát a felperes ismételt ellenőrzési tilalomra vonatkozó hivatkozása alaptalan volt, az adóhatóság határozatában a jogszabályoknak megfelelően rendelkezett a visszaigénylés jogtalanságáról, ebből eredően az általános forgalmi adó megfizetéséről.
A kiszabott bírság a jogszabályi minimum alatt volt. Téves tájékoztatás a fentieknek megfelelően az ügyben nem volt, legfeljebb a felperes értelmezte tévesen az előírásokat, melyet a másodfokú határozat a bírság csökkentésével megfelelően méltányolt is.
(Főv. Bír. 58.Kf.33.067/1994. sz.)