adozona.hu
AVI 1994.10.152
AVI 1994.10.152
Az 1992-es adóévben az adóbevallás benyújtására mindaddig lehetőség volt, amíg az adóhatóság az adókülönbözetet és ennek megfelelően az adóhiányt határozatában az adóellenőrzés eredményeként meg nem állapította. Az adóellenőrzés megkezdése után, de az adó megállapításáig terjedő időszakban benyújtott bevallás esetén tehát az adóhatóság joga kizárólag arra terjedhetett ki, hogy a bevallás helyességét megvizsgálja, azonban a bevallott adó adóhiányként történő megállapítására törvényes lehetősége nem volt. A b
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú közigazgatási szerv 1993. július 20-án és 21-én hivatali helyiségében adóellenőrzést végzett, melynek keretében megvizsgálta a felperes 1993. január, február, március hónapokra eső általános forgalmiadó-bevallási és -befizetési kötelezettségét.
A felperes az adóellenőrzés megkezdéséről szóló értesítést 1993. július 14-én átvette, ezt követően az ellenőrzés megkezdését megelőző napon, 1993. július 19-én a vizsgálattal érintett időszakra vonatkozó általános forgalmiadó-bevallást be...
AVI 1994.10.152 Az 1992-es adóévben az adóbevallás benyújtására mindaddig lehetőség volt, amíg az adóhatóság az adókülönbözetet és ennek megfelelően az adóhiányt határozatában az adóellenőrzés eredményeként meg nem állapította. Az adóellenőrzés megkezdése után, de az adó megállapításáig terjedő időszakban benyújtott bevallás esetén tehát az adóhatóság joga kizárólag arra terjedhetett ki, hogy a bevallás helyességét megvizsgálja, azonban a bevallott adó adóhiányként történő megállapítására törvényes lehetősége nem volt. A bevallás késedelmessége kizárólag mulasztási bírság kiszabását tette lehetővé [1990. évi XCI. törvény 42. § (1) bekezdés, 79. §, 51. § (16) bekezdése].
Az elsőfokú közigazgatási szerv 1993. július 20-án és 21-én hivatali helyiségében adóellenőrzést végzett, melynek keretében megvizsgálta a felperes 1993. január, február, március hónapokra eső általános forgalmiadó-bevallási és -befizetési kötelezettségét.A felperes az adóellenőrzés megkezdéséről szóló értesítést 1993. július 14-én átvette, ezt követően az ellenőrzés megkezdését megelőző napon, 1993. július 19-én a vizsgálattal érintett időszakra vonatkozó általános forgalmiadó-bevallást benyújtotta és az abban bevallott 33 000 Ft általános forgalmi adót be is fizette.
Az elsőfokú közigazgatási szerv ezt követően 1993. augusztus 27-én meghozott határozatában a felperest benyújtott bevallásban foglaltaknak megfelelő 33 000 Ft általános forgalmiadó-hiány és járulékai megfizetésére kötelezte.
A határozat megállapította, hogy a felperes az adóbevallását késedelmesen, az adóellenőrzésről szóló értesítést, kézhezvételét követően terjesztette elő, ezért azt az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 42. §-ának (2) bekezdése alapján figyelembe venni nem lehetett, minthogy a felperes a késedelem tekintetében igazolási kérelmet sem terjesztett elő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes az alperes határozata ellen előterjesztett keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és csak mulasztási bírság megfizetésére való kötelezését kérte, míg az alperes ellenkérelmében korábbi álláspontját fenntartva a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében - osztva az alperes határozatában kifejtett jog álláspontját - a felperes keresetét elutasította.
A keresetet elutasító elsőfokú ítélet ellen a felperes által előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság alaposnak találta.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és a közigazgatási szerveket új eljárásra kötelezte, mentesítette a felperest az alperes javára perköltség megfizetése és az állam javára kereseti illeték megtérítése alól.
Az Art. 1991. december 31 -ig hatályos 42. §-ának (1) bekezdése lehetővé tette, hogy az adózó a bevallás elmulasztása esetén bevallását az adóellenőrzés megkezdését megelőző időpontig benyújthassa.
Ilyen esetekre az önellenőrzés szabályait rendelte alkalmazni, tehát a késedelmesen, de az ellenőrzés megkezdésének időpontjáig benyújtott bevallás esetében az adózó mentesült az adóbírság, a késedelmi pótlék, valamint a mulasztási bírság megfizetése alól, és kizárólag önellenőrzési pótlékot volt köteles fizetni (Art. 70. és 71. §-a).
Az Art. 1992. január l-jétől hatályos rendelkezései azonban ezt a lehetőséget megszüntették, a módosított 42. § (1) bekezdése értelmében ezen időponttól kezdődően ugyanis már nem minősült önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtotta be, és késedelmét sem igazolta, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasította.
Az Art. perbeli időszakban hatályos rendelkezései a bevallás benyújtására vonatkozóan korlátozó rendelkezést egyáltalán nem tartalmaztak, ebből következően - figyelemmel az Art. 79. §-ának rendelkezéseire - a bevallás benyújtására mindaddig lehetőség volt, amíg az adóhatóság az adókülönbözetet és ezzel megfelelően az adóhiányt határozatában az adóellenőrzés eredményeként meg sem állapította.
Az adóhiány megállapítása ugyanis fogalmilag feltételezte a bevallás elmaradását, ekként az adóhiány jogkövetkezményei alkalmazásának csak akkor volt helye, ha a megállapításig az adózó adóbevallást nem nyújtott be. A határozatban megállapított adó ugyanis a bevallás helyébe lépett.
Mindebből következően tehát a perbeli időszakban nem volt kizárva annak lehetősége, hogy az ellenőrzés megkezdése után az adózó benyújtsa adóbevallását.
Ebben az esetben az adóhatóság feladata - az Art. 51. §-ának rendelkezése alapján - már csak arra korlátozódott, hogy a bevallás adatait felülvizsgálja.
Ehhez képest tehát adóhiány megállapítására ezt követően csak akkor volt lehetőség, ha a bevallott összeghez képest az adóhatóság az adózó terhére esedékességig meg nem fizetett adókülönbözetet tárt fel.
A bevallás helyessége esetében azonban az Art. 74. §-ának (1) bekezdése szerinti, a bevallási kötelezettség késedelmes teljesítése miatti mulasztási bírság kiszabására kerülhetet sor, és ezzel párhuzamosan, ha az adózó a befizetési kötelezettségét is késedelmesen teljesítette, terhére a késedelem időtartamára az Art. 67. §-ának (1) bekezdése szerinti késedelmi pótlék megfizetésére kötelezésének volt helye.
A kifejtettekből következően tehát - minthogy a felperes igazolási kérelmet nem terjesztett elő és vele szemben sem az önellenőrzésre irányadó szabályok, sem az önellenőrzés benyújtási határidejére vonatkozó korlátozó rendelkezések, továbbá az önellenőrzéshez kapcsolódó enyhébb szankciók nem voltak alkalmazhatók, ugyanakkor azonban a bevallásnak az adó megállapítását megelőzően történt benyújtása folytán adóhiány és adóbírság megállapítására nem kerülhetett volna sor.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.20.471/1994. sz.)